The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); transcript, info, personal information sheet, consent form, summary, Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, Jew, death march, camp, Auschwitz, Gelsenkirchen, Sömmerda, Glachau

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); interjú átirat, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, narratív interjú, holokauszt, gettó, zsidó, halálmenet, láger, Auschwitz, Gelsenkirchen, Sömmerda, Glachau Az alany az 1920-as évek elején született egy kárpátaljai településen. Édesapja vaskereskedő volt, édesanyja háztartásbeli. Két testvére volt. Szülei kultúrigényes emberek voltak, a gyermekeiket jó gimnáziumba járatták, továbbá sokféle különórára. Az interjúalany elmondása szerint szép gyermekkora volt. A háború előtt szerelmes lett egy keresztény fiúba, s emiatt a szerelem miatt mindketten sok megpróbáltatáson mentek keresztül, mivel mindkét család, és az egész környezet ellenezte a keresztény fiú és a zsidó lány szerelmét. 1944. márciusában az édesapja üzletében le kellett húzni a rolót. Három hétig egy téglagyári gettóban voltak, ez alatt az idő alatt a szerelme élelmet és újságot csempészett be hozzájuk. Egy vasárnap reggel marhavagonba tették őket, és három napon és három éjjelen keresztül tartó utazás után megérkeztek Auschwitzba. Mikor leszálltak a vonatról, akkor látta az édesapját utoljára. Auschwitzból hamarosan továbbvitték Gelsenkirchenbe, ahol egy lebombázott petróleumgyárat kellett hat hét alatt felépíteniük. Az angol hadsereg, miután felépítették, lebombázta a gyárat, és leszőnyegbombázta a mezőre menekült lányokat – kétszáz beregszászi lány halt meg itt. Ezután Thüringiába vitték őket, ahol egy fésű és muníciógyárban dolgoztak. Mikor már közel volt a front, a németek továbbvitték őket Glachenbe, és itt szabadították végül fel őket az amerikaiak. Édesanyja és két testvére életben maradt, két testvére Miamiba emigrált, édesanyja a szülővárosában maradt. A hazatérés után az alany összeházasodott háború előtti szerelmével, és született két lányuk. Házastársa halála után Magyarországra költözött gyermekeivel, és Budapesten újra házasodott, ám hat év után újra megözvegyült. Százkét tagú családjából heten maradtak életben a vészkorszak után.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .dss, 3 .mp3), consent form, info, personal information sheet, summary, Holocaust survivor, Jew, narrative biographical interview, testimony, persecution of Jews, hiding

A mappa tartalma: 3 audio fájl,( 3 .mp3 és 3 .dss), hozzájárulási nyilatkozat, info, adatlap, összefoglaló, Holokauszt túlélő, zsidó, narratív interjú, tanúságtétel, zsidóüldözés, bujkálás Baranyai István Magyarországra települt német zsidók és dunántúli keresztény parasztok leszármazottja, az 1930-as évek elején született Budapesten. Édesapja vegyész volt, az első világháborúban a keleti fronton harcolt, végül tisztként szerelt le. Édesanyja háztartásbeli volt. A budai hegyvidéken éltek, ahol Baranyai úr bevallása szerint „érezhető volt a szélsőjobboldali befolyás”, de ő maga mintegy burokban nőtt fel, mivel iskolájának tanárai nem tűrték meg a gyerekek között az antiszemitizmus semmilyen formáját. Baranyai úr egyébként – elsősorban kitűnő memóriájának köszönhetően – nagyon jó tanuló volt, latinból iskolaelső. Szenvedélyesen szerette az irodalmat és a zenét, de legfőbb szerelme a képzőművészet volt, ezért is lett belőle később festő és építész. A ’44-es eseményeket távolról élte át, mivel a németek bevonulása után édesanyja (az apa ekkor már a fronton harcolt, zsidó felesége miatt egy „megbízhatatlannak” minősített század élén) jobbnak látta, ha vidékre költöznek, ottani keresztény rokonaikhoz. Később tudta meg, hogy több családtagját elveszítette (nagyanyja Auschwitzban halt meg, egyik nagynénje pedig eltűnt, és nem került elő többet), és legjobb gyerekkori barátját is a Dunába lőtték. Saját élményei tehát nincsenek, de a család és a barátok szenvedései olyan törést okoztak benne, amely elmondása szerint elpusztította benne az emberekbe vetett hitet és biztonságérzetet. Jóval később, Franciaországban egy pszichiáterrel analizáltatta magát, és a beszélgetések során kiderült, hogy a feldolgozatlan traumák azóta is nagyban befolyásolják a lelki életét. A háború után Baranyai úr folytatta tanulmányait. Érettségi után felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol viszont állandó zaklatásoknak volt kitéve Jugoszláviában élő rokonai és egyéb „kétes kapcsolatai” miatt (péládul rossz fényt vetett rá, hogy sikereket ért el nyugati országok képzőművészeti pályázatain), ezért rövidesen otthagyta az iskolát. Egy ideig segédmunkásként dolgozott, majd a Műegyetem építész szakos tanulója lett. Az 1950-es évek derekán megnősült. A családra nehezedő nyomás az évek múlásával egyre növekedett; édesapja elveszítette az állását, és többször kihallgatta őket az ÁVO. Baranyai úr már csak ezért is üdvözölte a forradalom kitörését: minden fontosabb tüntetésen ott volt, ezért amikor novemberben nyilvánvalóvá vált, hogy a felkelést leverik, elhatározta, hogy feleségével és három barátjával együtt külföldre szökik. Nem sokkal a határok lezárása után, november végén sikerült Ausztriáig jutniuk, ahonnan egy olasz menekültbizottság Olaszországba segítette őket. Bár jól érezték magukat, nem sikerült munkát találniuk és „gyökeret ereszteniük”, ezért öt hónap elteltével továbbálltak Franciaországba. Az elkövetkező húsz évet kisebb megszakításokkal különböző francia városokban töltötte, és építészként kereste a kenyerét. A külföldi évei alatt rengeteget utazott. Otthon maradt szüleivel Jugoszláviában tudott találkozni a hatvanas évektől. 1970-ben, amikor egzisztenciális krízisbe sodródott, megbetegedett, és egy éven keresztül kezelték egy szanatóriumban. Mikor meggyógyult, folytatta franciaországi életét, de ekkor már kevésbé találta a helyét. Felesége, akivel egy ideje elhidegültek egymástól, visszaköltözött Magyarországra, később elváltak. A 70-es években Baranyai úr is hazalátogatott, felkereste gyerekkori barátait, és annyira jól érezte magát, hogy lassan elkezdte felszámolni franciaországi életét, majd végleg hazaköltözött. Ebben szerepet játszott második felesége, akivel pár év múlva fiuk is született. Tizennégy év házasság után ismételten elvált, azóta egyedül él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .dss, 2 .mp3), consent form, summary, info, personal information sheet ; Holocaust survivor, Jew, ghetto, narrative biographical interview, testimony, persecution of Jews, Holocaust, camp

A mappa tartalma: az interjú 2 audiofájlja 2.mp3 és 2 .dss, beleegyezési nyilatkozat, összefoglaló, info, adatlap; holokauszt túlélő, zsidó, gettó, narratív interjú, tanúságtétel, zsidóüldözés, Holokauszt , láger Kovács Sándorné tizenegy éves korától Nyíregyházán élt és tanult,később itt tette le a kereskedelmi érettségit. Nehéz körülmények között éltek, édesapja feketén dolgozott. A nagyszülőknek viszont módjukban állt segíteni a családot. Mielőtt gettóba kerültek-1944. májusában-, három-négy hetet egy téglagyárban töltöttek, édesanyjával és nagyszüleivel. Egyik fivére és édesapja bevonult, a másik Pesten bujkált, így ők nem kerültek gettóba. A gettóban egy hónapot töltöttek, majd júliusban vitték őket Auschwitzba. Fontos szerepet tulajdonít a Lageraltestinnek, elmondása szerint neki köszönhető, hogy megmenekült. Nagyanyját és édesanyját Auschwitzban veszítette el, édesapja és bátyja túlélték a mauthauseni tábort. Augusztusban az alendorfi lágerbe vitték őket. Ez munkatábor volt, telefonkábelek burkolatát kellett eltávolítaniuk. Tizenhatan laktak egy szobában, elmondása szerint Auschwitzhoz képest ott emberi körülmények uralkodtak.Több náció tagjaival találkozott Alendorfban, mesélt oroszokról, akik még a zsidóknál is rosszabb állapotban voltak. Az Aufseherinek sorakoztatták az embereket, gyakran pofozkodtak, de komoly baja senkinek nem esett. A tábort amerikaiak szabadították fel, napokig gyalogoltak, erdőben éjszakáztak, míg végül falvakban helyezték el őket, ahol a felszabadítók ügyeltek arra, hogy mindennel el legyenek látva. Nagyjából három hónapot éltek a faluban, akkor sikerült levitetnie magát egy teherautóssal az orosz zónáig. Ott ismét megszálltak, a szállodába mindenfelől érkeztek deportáltak. Szeptemberben végre hazafelé indulhattak. Budapestre érkeztek, ahol csak néhány napot töltött. (Öccse ekkor ott lakott kollégiumban.) Ezt követően visszament Nyíregyházára, és mivel a házukat bombatalálat érte, a nagyszülőkhöz költözött. Majdani férjével, aki testvére kollégiumi szobatársa volt, Budapesten, egy kórházi látogatás alkalmával találkoztak először. A 40-es évek második felében házasodtak össze. Férje, aki szintén elszenvedte a vészkorszak meghurcoltatását, öt évig volt munkaszolgálaton. Fél évig egy segélyszervezet által bérelt panzióban laktak, melyet túlélő hallgatók számára tartottak fennt. Az évtized végéig a diákotthon gazdasági vezetőjeként dolgozott. Elkezdte a közgazdasági egyetemet, de nem fejezte be. Néhány évvel később férje a Honvédség kötelékébe került hadnagyként, később egyetemi tanár, majd alezredes lett. Később egy ismerőse segítségével kapott állást egy vállalatnál, majd miután ez megszűnt, ügyintézőként dolgozott egy hivatalban, onnan ment nyugdíjba, ötvenöt évesen. Férje egy évvel később bekövetkezett halála miatt ismét munkát kellett vállalnia. Édesapja az utolsó öt évét nála élte le, nagyon jó kapcsolat fűzte őket össze. Két gyermeke és három unokája van, fia külfölfön él.

The folder contains: 1 sound file of interview (mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, holokauszt, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat Az alany 1924-ben született, Budapesten nagyon jómódú családban. Apja textil nagykereskedő volt. A Ráskai Lea Leánygimnáziumba járt, rossz tanuló volt, az iskola nem kötötte le. Ennek ellenére a később a Káder Képzőt csoportelsőként végezte. Tizenhárom éves korában ismerkedett meg későbbi férjével egy a siófoki táncesten. Férje családja szintén jómódúnak volt mondható, édesapja kereskedő volt. A család ellenkezésének dacára 1941-ben, 17 évesen ment férjhez. Férjét rendszeresen behívták munkaszolgálatra,de kiújuló gyomorfekélyére hivatkozva mindig haladékot kapott. Mivel mindketten meglehetősen jómódúak voltak, megengedhették maguknak, hogy kötetlenebb életet éljenek, sokat jártak társaságba, és rengeteg időt töltöttek hobbijaikkal. A Pozsonyi úton laktak egy kétszobás lakásban. 1944-ben a németek bejövetelekor egy ismerős segítségével biztonságosnak mondható munkát és szállást kaptak a Teréz körúton. Mária egy étteremben volt konyhalány, férje pedig suszterként dolgozott. A sárga csillagot nem kellett hordaniuk sem munkaközben, sem pedig az utcán. Munkahelyükről a szállásra mindig egy katona kísérte át őket. Beszámolója szerint előfordult, hogy megalázó feladatokra kényszerítették, de fizikailag sosem bántalmazták. Egy Wafffen SS tiszt felügyelete alatt éltek, aki még átvezénylése után is visszajárt ellenőrizni őket, arra is volt példa, hogy zsidó fiúkat öltöztetett be német egyenruhába, hogy a nyilasok ne támadják meg a házban élőket. A zsidók mellett szökött német katonákat is bujtatott a tiszt, akik pénzért cserébe élelmet vittek a gettóban élő hozzátartozóknak. Jó kapcsolatai segítségével Mária unokatestvérét a téglagyár udvaráról mentették meg, mielőtt deportálták volna. Mikor közeledett a front, férjével megszöktek, és egy Alkotmány utcai bérházban bujkáltak. Itt több hetet töltöttek, a ház gondnoka segített nekik élelmiszert szerezni. Férje ezután beiratkozott a jogi egyetemre, ahol summa cum laude minősítéssel végzett, mégsem kapott állást családi háttere miatt. Mária mint műszaki rajzoló dolgozott a Közműtervező Irodában , ahova egy év elteltével férjét is felvették. 1956-ban megpróbálták elhagyni az országot, mindenüket eladták, azonban férje betegsége miatt maradniuk kellett. 1960-ban férje az Ügyvédi Kamara tagja lett, így biztosabb megélhetést tudtak maguknak biztosítani, a korábbi, alkalmi munkák helyett. Férje az Ipartervben kezdett dolgozni mint jogi tanácsadó, ahol osztályvezetőt akartak belőle csinálni, azonban családi háttere miatt kirúgták. Ekkor Mária anyagbeszerzőként dolgozott. Férje 1980-ban hunyt el, egy lányuk született 1946-ban, unokái mára felnőttek, egy dédunokája van.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, bujkálás, zsidó Az interjúalany az 1920-as évek közepén született Budapesten. Elmondása szerint rendívül szegény családból származik. Többször költöztek, a nyolcadik, és kilencedik kerületben éltek. A második polgári iskola ideje alatt az ötödik kerületbe költöztek, ahol szülei egy üzletet kezdtek el működtetni. Édesapja, aki korábban szabóként dolgozott, munkaszolgálatos volt, testvére folyamatosan bujkált, így ő és édesanyja ketten laktak pesti lakásukban. Férje megismerkedésük évében kapta meg munkaszolgálatos behívóját, nem sokkal később egy büntetőszázadba került. A német megszállást követően a Dachau-i táborba vitték, ahonnan másfél év múlva tért haza. Ő a németek bevonulása alatt barátai segítségével elutazott Szentmihályra, és a háború ideje alatt ott bujkáltak. Időközben megtudta, hogy édesanyja a pesti gettóban van, és ismerősei segítségével neki is menedéket szereztek. Apja, testvére, és férje is hazakerült, családjának többi tagja, azonban a holokauszt áldozata lett.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, death march, camp, Jew

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, zsidó Az interjúalany az 1930-as évek elején született Budapesten, akkor 61 éves édesapja és 42 éves édesanyja későn jött és egyetlen gyermekeként. Tízéves koráig boldog gyermekkora volt: szülei elkényeztették, és bár nem voltak gazdagok, soha nem is szenvedtek hiányt semmiben. A család nem volt vallásos, csak nagyobb ünnepek alkalmával fordultak meg a zsinagógában. Nagyon jó tanuló volt, tanárai és osztálytársai egyaránt szerették. A német megszállás után azonban egyre gyakoribbak voltak az atrocitások, ezért szülei egy másik iskolába iratták át. A házat, amelyben éltek, hamarosan csillagos háznak jelölték ki. Rendszeresen törtek rájuk nyilasok vagy csendőrök, hogy raboljanak vagy embereket hurcoljanak el. Nem sokkal később elhurcolták az összes 16 és 40 év közötti lakót. Az interjúalany és szülei, életkoruk miatt rövid ideig még maradhattak a csillagos házban, majd gettóba kerültek. A gettóban uralkodó állapotok ráébresztették, hogy nem maradhat itt, és elhatározta, hogy minél hamarabb megszökik. Szülei tiltakozásának ellenére néhány nyilasnak öltözött cionista segítségével eljutott egy svájci védett házba. Itt 2400 sorstársával együtt bujkált igen nehéz körülmények között. Bár hivatalosan a svájci nagykövetség védelmét élvezték, a nyilasok is rendszeresen zaklatták őket. Karácsony napjának hajnalán rájuk tört egy nyilas alakulat, és a ház néhány száz lakóját lehajtották a Duna-partra. Mint kiderült, búvóhelyük gazdag zsidó tulajdonosát keresték, és mivel nem értek el eredményt, megtorlásul megtizedelték a kivezényelt zsidókat. A Dunába lövést a szerencsének köszönhetően túlélte, azonban az ott történtek hatására sokkos állapotba került, majd összeesett. Hosszú, eszméletlenségben töltött betegség után, Január közepén ébredt fel, a védett ház udvarán, ahol egy szovjet katona térítette magához. Ez a katona gondját viselte, egészen addig, míg újra megerősödött. Amint felépült, elgyalogolt a gettóba, ahol élve találta 37 kilósra fogyott édesanyját és legyengült, beteg édesapját, aki nem sokkal később, infarktus következtében életét vesztette. A vészkorszak után nem volt hajlandó ismét iskolapadba ülni, és tizenhat évesen későbbi férjéhez szökött a szülői házból. Később folytatta tanulmányait, és különböző továbbképzések után bejutott az orvosi egyetemre, de nem végezte el azt. Az ötvenes évek elején egy súlyos betegség hatására több évet kórházban töltött. Közben férje nyugatra disszidált, majd mikor kiderült, hogy sem felesége, sem a fia nem követheti, Dél-Amerikába költözött, ahonnan nem tért haza. Felépülése után újságírásból élt, az évek alatt több lapnál dolgozott. A 2000-es évek eleje óta az egyik budapesti kórház sajtósa. 1958-ban ment újra férjhez, azóta is boldog házasságban él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, camp, Retz, Bergen-Belsen, Theresienstadt

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, láger, Retz, Bergen-Belsen, Theresienstadt Az interjúalany a 30-as évek végén született egy nagykunsági településen. Miután apját 1941-ben munkaszolgálatra vitték, üzletük vezetése édesanyjára maradt. Ekkor az anyai nagymamával, nővérével, és édesanyjukkal éltek együtt. A gettósítás során a debreceni téglagyárba kerültek, ahol a munkaképtelen nagyszülőt elválasztották a családtól, és többé nem látták őt viszont. Debrecenben bevagonírozták őket, és elvitték egy alsó-ausztriai kisvárosba, ahol egy grófi birtokra kerültek. Itt a felnőttek dolgoztak, a gyerekek a házakban maradtak, elmondása szerint a későbbiekhez képest itt emberi körülmények uralkodtak. Ősz végén ismételten bevagonírozták őket, és egy másik városba szállították. Innen deportálták a még életben maradtakat a bergen-belseni lágerbe. A táborból csak emlékképeket tud felidézni, az éhségről, a barakkról, és reggeli appelekről. Az orosz csapatok közeledtével a theresienstadti mintatáborba vittek mindenkit, itt szabadultak fel, majd innen kerültek haza. Apja nem élte túl a háborút, édesanyjuk rengeteget dolgozott, hogy meg tudjanak élni. Érettségi után Budapestre költözött, elkezdett egyetemre járni, melyet nem fejezett be. Férjhez ment, két fia született. Férje már nem él. Élete további részében személyzetisként dolgozott különböző tudományos és művészeti intézményekben.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, death march, camp, Jew, Auschwitz

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; narratív interjú, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, zsidó, Auschwitz Az interjúalany az 1920-as évek közepén született egy kárpátaljai településen. Családja meglehetősen gazdag volt, szüleinek rajta kívül még öt gyermeke született. Az apa rőfös boltot üzemeltetett, az anya gyári munkásként dolgozott. Az elemi iskolát szülővárosában, a polgárit pedig egy közeli, nagyobb településen végezte. 1944 márciusában-áprilisában a családot a városi gettóba zárták, majd néhány nappal később számos sorstársukkal együtt továbbvitték őket a közeli téglagyárba, ahol német katonai és magyar csendőri őrizetben töltötték a következő heteket. A téglagyárból május elején megindultak a transzportok Auschwitzba, és nem sokkal később a családot is bevagonírozták. Auschwitzban a szelektálás során az anyát a két kisebb gyerekkel azonnal elgázosították. Két fiútestvére munkaszolgálatosként, apja pedig a buchenwaldi táborban lett a holokauszt áldozata. Az interjúalany testvérével együtt munkára került. Ezek után beosztották őket a blokkjukba, ahol aztán két hónapot kellett tölteniük. Ez alatt az idő alatt a latrinákat takarították, és elvégeztek minden munkát, amit rájuk bíztak, testvérével mindvégig igyekeztek együtt maradni. Két hónap elteltével meghallották egy szlovák fogolynőtől, hogy munkára lehet jelentkezni egy másik táborba. Megfogadták a tanácsot, és jelentkeztek. Folyamatosan ügyelniük kellett arra, hogy titokban tartsák rokonságukat, hiszen a családokat igyekeztek szétszakítani. A munkatáborban egy alkatrészgyárban dolgoztatták őket, 12 órás műszakban. A műszak kezdetére gyalogmenetben kísérték őket a gyárba, a végén pedig ugyanígy vitték vissza a csoportot a lágerbe. Egy alkalommal az őrök felfedeztek az interjúalany testvérénél a plusz ételadagot, és egy másik rabbal együtt halálra ítélték. Egy tiszttől sikerült kikönyörögniük, hogy életben hagyják, cserébe plusz munkaként minden reggel ki kellett takarítania a szállását. 1945 januárjában a Vörös Hadsereg közeledése miatt a németek kiürítették a tábort, nyitott vagonokba zsúfolták a foglyokat, és üres táborokat kerestek nekik. Több, mint két hétig szállították őket táborról-táborra. Az egyik este folyamán sikerült megszökniük, és egy közeli bunkerben rejtőztek el. Az őrök kutyákkal keresték őket, de nem sikerült rájuk találniuk, így megmenekültek, és egy kis várakozás után visszaindultak az időközben felszabadult tábor felé. Innen egy autóbusz vitte őket tovább Pozsonyba, ahonnan Pestre szállították őket. Pesten ruhát és élelmet kaptak a DEGOB-tól, majd azonnal hozzáláttak megmaradt hozzátartozóik felkutatásához. Ennek során jutott az interjúalany Kárpátaljára, ahol életben maradt nagynénje élt, és később itt ismerkedett meg férjével, akivel még abban az évben összeházasodtak. A lágerből hozott egészségügyi problémái miatt hosszasan feküdt kórházakban, dolgozni is több év múlva kezdett el. Az 1980-as években ment nyugdíjba, egy lánya és két unokája van.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; info; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, camp, Jew, Lichtenwörth

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; info; narratív interjú, holokauszt, gettó, láger, zsidó, Lichtenwörth Kováts Antalné az 1910-es évek közepén született Budapesten. Az első nyolc osztályt két különböző hetedik kerületi iskolában végezte el. Első antiszemita tapasztalatait az iskolában élte át, amikor származása miatt megtiltotta neki az igazgató, hogy szerepeljen az iskolai ünnepségeken. Családi adótartozások miatt nem mehetett gimnáziumba, ezért egy egyéves kereskedelmi képzést végzett el, azt követően pedig rögtön munkába is állt. Egy külkereskedelmi feladatokat ellátó irodánál helyezkedett el, ahonnan azonban a zsidóellenes intézkedések következtében 1944-ben végleg el kellett mennie. Ekkor egy üzemben lett téglagyári munkás. Később innen is el kellett mennie, ezután egy ideig építkezéseken dolgozott. A keresett pénzből nemcsak magát, de szüleit is egyedül kellett eltartania, mivel férjét még a háború elején elvitték munkaszolgálatra, ahonnan nem tért haza. Erzsébetvárosi házukból csillagos ház lett, így az ő háromszobás lakásukba is idegen családokat zsúfoltak be. Egy ideig ezután nyugalmas időszak következett, egészen addig, amíg 1944. novemberében a nyilasok el nem vittek a házból minden 30 év alatti nőt, köztük az interjúalanyt. A csoportot gyalog hajtották Ausztriába, nehéz körülmények között, először Hegyeshalomnál kaptak enni. Többnyire a szabad ég alatt aludtak. A lichtenwörth-i lágerbe meneteltek. Az egészségügyi és időjárási viszonyok következtében az ide hajtott 2000 emberből csupán 500 érte meg a felszabadulást. Kezdetben mezőgazdasági munkára vitték a rabokat, de mivel a helyi lakosság rendszeresen segítette őket, ennek hamar vége szakadt. Tisztálkodni gyakorlatilag nem tudtak, a téli hidegben kevesen vállalták a szabad ég alatti, jeges vízben történő fürdést, ennek következtében viszont hamar elárasztották őket a tetvek, és felütötte a fejét a tífusz is. A tábort 1945. április 2-án szabadították fel az orosz csapatok. A házból deportáltak közül a szerencsének köszönhetően mindenki megmaradt, Kováts Antalnénak azonban otthon kellett szembesülnie azzal, hogy családja több tagját már nem láthatja viszont: férje munkaszolgálaton, édesanyja a gettóban halt meg. Édesapjával együtt visszaköltöztek hetedik kerületi lakásukba, ahol még megőrzésre átadott vagyontárgyaik egy részét is visszakapták. Kováts Antalné lassan felépült a lágerben összeszedett egészségügyi problémáiból, és új életet kezdett. Egy ideig folytathatta a háború előtti munkáját. 1946-ban férjhez ment egy Kecskeméten élő, szintén holokauszt túlélő férfihez, akinek egész családját kiirtották Auschwitzban. Férje haláláig együtt éltek. Gyermekük nem született. Kecskeméten gazdasági vezető, majd könyvelő lett egy újonnan megnyílt áruházban, később innen is ment nyugdíjba. Férje halála után visszaköltözött Budapestre, azóta itt él.

The folder contains: 1 sound file of interview .mp3 and .dss; info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, Jew, camp, Auschwitz, Lenzing

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja .mp3 és .dss; adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, info, összefoglaló; narratív interjú, holokauszt, gettó, zsidó, láger, Auschwitz, Lenzing K. Gy-né az 1920-as évek második felében született egy kárpátaljai faluban. Apja a borkereskedelemben dolgozott, az anya pedig a háztartást vezette. A család nem volt vallásos, csak a Hosszú Napot ülték meg, azt is csak az anya külön kívánságára. Miután a 30-as évek elején az édesapa elveszítette az állását, Szarvasra költöztek. K. Gy.-né itt végezte el a négy elemit, majd a négy polgárit, de 1940-ben már nem mehetett gimnáziumba, így az érettségit sem tehette le. Apját újra elbocsátották, húga pedig túl fiatal volt még, ezért minél előbb munkába kellett állnia. Hamarosan családi vállalkozásként angóra nyulak tenyésztésébe kezdtek. A szőr feldolgozása, és árusítása is az ő feladata volt. 1944 januárjától, épp mire rendeződni kezdtek a család anyagi ügyei, csődbe ment az üzlet, mivel a vevők nem voltak hajlandók tovább zsidótól vásárolni a gyapjút. Innentől kezdve alkalmi munkákkal kereste a kenyérre valót. 1944 márciusában a szarvasi zsidókat összegyűjtötték a városi gettóban. A zsinagógában szállásolták el a majdnem kétszáz embert, mintegy hat hetet töltöttek itt. Májusban megindultak a transzportok: a szarvasi zsidókat a kecskeméti téglagyárba, onnan pedig egyenesen Auschwitzba deportálták. A transzport június végén érkezett meg Auschwitzba. Az apa, aki egy másik transzportba került ekkor már nem volt a családdal. Súlyos betegségével nem élte túl a deportálást. A szelektálás során K.Gy.-nét balra küldték, a munkaképesek csoportjához, édesanyját és testvérét viszont jobbra, ahonnan mindkettőjüket egyenesen a krematóriumba vitték. Birkenauban 1200 embert zsúfoltak egy barakkba, ahol a csupasz földön, egymás hegyén-hátán kellett aludniuk. Nem kaptak tetoválást a karjukra, és munkára sem vitték őket, viszont napi három alkalommal, órákon keresztül kellett az Appelplatzon állniuk, amíg a németek újra és újra megszámolták őket. K.Gy.-né jó állóképességének köszönhetően mindig megúszta a szelektálást. A téli hónapokban azonban sok rabtársához hasonlóan ő is kanyrós lett, de egy orvosnő segítségével hintőporral eltakarták a kiütéseit, így nem került a gákamrába. Decemberben, amikor a front már közel volt, a németek kiürítették a tábort. Az interjúalanyt ötszáz társával együtt egy ausztriai lágerbe, Lenzingbe deportálták. Itt már priccseken alhattak és dolgozhattak is. K.Gy.-né először a konyhára került, majd később buntetésként áthelyezték követ csákányozni, ahol jelentősen leromlott a fizikai állapota. Szerencséjére nem sokkal később beosztották egy magasrangú tiszteket kiszolgáló csoportba, és itt már enyhébb körülmények között dolgozhatott. Az amerikaiak érkezését már betegágyban, a végletekig legyengülve, súlyos hastífuszban szenvedve érte meg. A felszabadítók egy közeli kórházba szállították, ahol hosszas lábadozás után felépült, és szeptemberben hazaindulhatott. Októberben ért el Budapestre, majd hosszadalmas út árán Szarvasra. Régi lakásukban mások laktak, ingóságaikat pedig egy helybéli ellopta, ám erre csak későbbi házkutatások után derült fény. A háború után egy régi barátnőjének testvére karolta fel, aki hozzá hasonlóan az egész családját elvesztette Egy évvel később összeházasodtak. A következő évtizedekben adminisztratív munkaköröket töltött be különböző vállalatoknál. Két gyermekük született, és férje haláláig együtt éltek.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew hiding,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, bujkálás Az interjúalany az 1930-as évek elején született Budapesten, értelmiségi családban. Édesapja építészmérnök volt, zsidó származású, de kikeresztelkedett családban nőtt fel, édesanyja pedig háztartásbeli. Nagy Istvánné a egy belvárosi evangélikus iskolába járt hat éves korától az érettségi évéig. A különböző felekezetek jól megfértek egymás mellett, és zsidó hitoktatás is volt. Igazgatója saját lehetőségeihez mérten megpróbált tenni a zsidótörvények ellen, így mikor bevezették a sárga csillag viselését, inkább lezárta a tanévet, minthogy iskolájába is beszivárogjon az antiszemitizmus. A német megszállást követően, amikor a zsidókat csillagos házakba terelték, a család a hatodik kerületi lakásukból az interjúalany egyik barátnőjének szüleihez költözött. Az elkövetkezendő nyolc hetet viszonylagos békességben töltötték itt. Az apa ekkor már Budán bujkált, az egyik ismerősétől kapott illegális papírokkal. Később, amikor tudomást szereztek arról, hogy a zsidó házakat elkezdik kiüríteni, Nagy Istvénné édesanyjával visszaköltözött a lakásukba. Bíztak a lakókban, akik többsége szerette őket, továbbá abban, hogy az anya katolikus születési bizonyítványa biztonságot nyújthat nekik. Visszaemlékezése szerint, itt egészen októberig biztonságban voltak. A nyilas hatalomátvétel után, attól tartva, hogy a fokozottabb ellenőrzés felfedheti a származásukat, egy nagybácsi házába költöztek. A nagybácsi illegális tevékenysége miatt, és mert a szövetséges csapatokkal rádiós kapcsolatban volt, civil ruhás nyomozók naponta vallaták. A kapu előtt örködő nyilasok folyamatos ellenőrzése ellenére, azonban sikerült megszökniük, és a háború hátralévő részében barátoknál, ismerősöknél bujkáltak. Elmondása szerint az ostrom ideje alatt még az éhezés sem fenyegette őket. Az atrocitások a felszabadulással kezdődtek számukra, amikor visszaköltöztek saját lakásukba. A szovjet tisztek naponta többször megszégyenítették, és bántalmazták őket, ha nem teljesítették kívánságaikat. Ezt követően egy ismerős családhoz menekültek, és csak később költöztek haza ismét. Február végén hazatért az apa, de nem sokáig volt nyugtuk: mivel a szovjet parancsnokságot a környéken rendezték be, el kellett hagyniuk az otthonukat, és csak évekkel később térhettek haza a teljesen kifosztott lakásukba. A következő két évben egy hetedik kerületi szuterénben laktak, a család egy barátjánál. Közben a lány kapcsolatba került egy mérsékelt baloldali cionista csoporttal, amelynek tagjai megpróbálták rávenni az emigrálásra, de édesanyja végül lebeszélte róla. Nagy Istvánné a negyvenes évek végén leérettségizett, majd az orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. Korán felismerte az új diktatúra valódi természetét, és egy pillanatig sem szimpatizált vele. Többszöri próbálkozások során sem tudták rávenni, hogy jelentéseket írjon. 1956-ban pedig a Petőfi kör gyűléseire is eljárt: itt érte a forradalom kitörésének híre is. Fegyveres harcokban nem vett részt, a nagyobb harcokat keresztapjánál vészelte át. A forradalom utáni években ismerkedett meg Nagy Istvánnal, egy páciensével, akivel később, a hatvanas évek elején házasságot kötött. Egy évvel később megszületett egyetlen gyermekük. Nagy Istvánné azóta nyugdíjba vonult, és még több évig külsősként dolgozott az orvosi egyetemen.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, info; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, láger, Az interjúalany Hajdúsámsonon született egy neológ zsidó házaspár harmadik gyermekeként. Édesapja mészáros volt, állattartással, vágással, fogllakozott, és egy hentesüzletet üzemeltetett. Édesanyja szintén az üzletben dolgozott, illetve a háztartást vezette. A háború előtt még két testvére született. Ő maga is sokat segített szüleinek a háztartás vezetésében, és fiatalabb testvérei nevelésében. Nagyon fontosnak tartotta a tanulást, így első nagy megpróbáltatása az volt, amikor abba kellett hagyni az iskolát. 15 éves korában rendeletileg munkát kellett vállalnia: elment szabósági-segédnek, ahol gyakorlati, és általános ismereti képzést is kapott. Nem szerette a segédként végzendő feladatait, azonban munkáját nem hagyhatta ott, hiszen családját anyagilag is támogatnia kellet az egyre ínségesebb időkben. 1944 májusában elkezdődött a gettósítás: a hajdúsámsoni gettóba került az egész család. Június elején a gettót kiürítették, és mindenkit Derbecenbe szállítottak. Néhány ott töltött nap után bevagonírozták őket, és Kassán keresztül elindult a vonat Auschwitz felé. Kassát azokban a napokban bombázták, ezért a transzport nem tudott továbbhaladni, így visszafordították Budapestre. Néhány nap után elindult a vonat a deportáltakkal, immáron Strasshof felé, azonban a láger helyett egy osztrák majorságba kerültek, ahol mezőgazdasági munkákat végeztettek velük. 1945 márciusában a németek ismételten bevagonírozták a majorságban dolgozó személyeket és Kremsbe majd később Strasshofba deportálták őket.Néhány nap múlva pedig Theresienstadtba szállították a családot, a felszabadulás is itt érte őket, május 8.-án. Az édesapa úgy határozott, hogy az öt gyerekkel nem indul neki a hosszú útnak hazafelé, így egészen június végéig a lágerben maradtak, ekkor Pozsonyba szállították a táborban maradtakat. Pozsonyból vonatokkal, gyalogosan hetek alatt értek Budapestre, majd innen kerültek Hajdúsámsonra. Az interjúalany és családja, azon ritka túlélők közé tartoztak, akiknek sikerült elküldeniük a házukat elfoglaló új lakokat, és visszaköltözni oda. Az újrakezdés éveiben, magánúton, érettségit tett. Egyetemi tanulmányit már Budapesten végezte: az ötvenes években vegyészmérnöki, és általános közgazdasági diplomát szerzett. Szakmai sikereinek, és nyelvtudásának köszönhetően a hetvenes években két évet az Egyesült Államokban töltött, ahol tanult és előadott. Az amerikai utat megelőző, és az azt követő években egyetemi tanárként dolgozott. Az 1950-es évek elején férjhez ment, azóta is boldog házasságban élnek, egy lányuk született, két unokájuk van. Tágabb családjából egy-két nagynénin és nagybácsin kívül mindenki odaveszett. Testvérei közül a legidősebb néhány évvel ezelőtt hunyt el, másik nővére Budapesten lakik, a fiatalabbak pedig az Egyesült Államokba emigráltak, és máig ott élnek.

The folder contains: 4 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap,info, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Az interjúalany Marosvásárhelyen született, az 1920-as évek végén egy nagyon szegény zsidó család harmadik gyermekeként. Édesanyja alkalmi cselédmunkákat vállalt, a családnak csak innen származott bevétele, mert édesapja súlyos tüdőbetegsége nem tette lehetővé számára, hogy dolgozzon. Rengeteg időt töltött fekvőbetegként, és még a háború előtt a kórházban öngyilkos lett. Gimnáziumba járt, amikor édesanyjával és három testvérével deportálták Auschwitzba. Azok közül, akiket a családból deporáltak, csak ő és két testvére maradt életben. Ő onnan különböző táborokba került kényszermunkára, végül Dörnauban szabadult fel. Amikor visszatért Marosvásárhelyre, megtalálta bátyját, és életben maradt nővérei is hazaértek. A háború után belépett a kommunista pártba, majd Budapestre költözött. Két testvére a vészkorszak után emigrált. Ő a fővárosban elvégezte a műszaki egyetemet és minőségellenőrként kezdett el dolgozni. Az 1950-es években házasodott össze feleségével, két gyermekük született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); interjú átirat, info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, láger Fényes Ilona az 1920-as évek elején született Budapesten, a háborúig egy külvárosi kerületben élt családjával. A gettósítás során a pestszentlőrinci gettóba költöztették őt, férjét saját, és férje szüleit. Visszaemlékezése szerint öt-hat családdal osztoztak egy szobán. Nagyjából egy hónapot töltöttek a gettóban, és pestszentlőrincről deportálták őket Auschwitzba. A szelekció során édesanyját és anyósát életkoruk miatt a gázkamrákba küldték, ekkor látta őket utoljára. Az interjúalany a C lágerbe került, majd októberben, amikor egy német tiszt kényszermunkára vitte az élesen látó rabokat, ő is a csoportba került. Három-négy napig egy másik barakkban voltak, majd egy üzembe kerültek, ahol műszerek összeszerelése volt a feladatuk. Elmondása szerint, a lágerhez képest itt emberi körülmények uralkodtak, nem bántották őket, és tartalmasabb ételt is kaptak. Itt érte a felszabadulás májsuban. Férje szintén túlélte a haláltábort, Budapesten találkoztak ismét. Másoknak kiutalt lakásuk helyett egy másikat kaptak. Auschwitzból rajtuk kívül mindösszesen öccse, és férje nővére tért vissza. Egy évvel a háború végét követően született meg egyetlen gyermekük.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, hiding, Roul Wallenberg

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív interjú, zsidó, gettó, halálmenet, bujkálás, Roul Wallenberg Az interjúalany az 1920-as évek végén született Budapesten. Édesapja újságíró volt, édesanyja háztartásbeli. Emlékei szerint bohém életet éltek, és a magas fizetés ellenére gyorsan elfogyott a pénzük. Rendszeresen sok gyerek volt náluk, édesanyjuk mindig figyelt, hogy ő, és két évvel fiatalabb öccse társaságban legyen. 1944 márciusában az apát elvitték munkaszolgálatra. Nekik hármuknak pedig csillagos házba kellett költözniük. Egy újlipótvárosi házba mentek, az apai nagymamához. Itt éltek, míg egyszer át kellett menniük egy másik, közelben lévő házba. Itt egy idős házaspárnál szállásolták el hármukat. Másnap az udvaron kellett gyülekezniük. A 16-40 év közöttieket gyűjtötték össze. Öccse még csak 15 éves volt, ő maradhatott. Anyjának és neki volt svájci menlevele. Anyjáét már elfogadták, de őt, arra hivatkozva, hogy túl sok embernek van menlevele, elvitték. Édesanyjának ekkor választania kellett kéz gyermeke között, és beállt a sorba lánya mellé. Az Óbudai Téglagyárba kellett menniük, onnan indult a gyalogmenet Hegyeshalom felé. Itt Roul Wallenberg mentette meg azokat, akiknek svéd menlevelük volt. Nekik ugyan svájci volt, de édesanyja lélekjelenlétének köszönhetően bekerültek az embermentő csoportjába.. Bevagonírozták őket és visszaindultak Pestre. A nagyszülők házának szomszédságában kellett várakozniuk, itt találkoztak ismét testvérével, akinek nem esett bántódása. Mindezek után, egy külső kerületben élő ismerősük papírokat szerzett nekik, és ő bújtatta őket a háború végéig. A felszabadulás után hárman maradtak, édesapja munkaszolgálatosként nem élte túl a háborút. A gyerekek iskola mellett dolgozni kezdtek. Az interjúalany elkezdte műszaki tanulmányait az egyetemen, de egy év után férjhez ment és gyermeket szült, akivel otthon volt három évig. Ezalatt az idő alatt bedolgozott egy szabóságba. Aztán egy öntvénygyárban kezdett dolgozni, ami mellett újrakezdte az egyetemet és kohómérnökként végzett, az ötvenes évek végén. Közben elvált első férjétől, és évekkel később újraházasodott. Ipari kutatóként dolgozott, majd légúti betegsége miatt ott kellett hagynia a gyárat, ezután egy szakkönyvtárban vállalt munkát, és egészen nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Nyugdíjazása után fordításokból tett szert jövedelemre. Az 1990-es években jelent meg első elbeszélésgyűjteménye. Második férje halála után idősek otthonába vonult, azóta itt folytatja az írást.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Lenzing

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Lenzing

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Canada Commando

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Kanada-kommandó Az interjúalany a háború előtt egy Tolna megyei kisvárosban élt és nevelkedett. Az 1930-as években megismerte leendő férjét, akivel hamarosan összeházasodtak és a Vajdaságba költöztek. Két gyermekük született, egyikük a háború előtt, másikuk már a negyvenes években. Elmondása szerint tehetős család voltak. A negyvenes évek elején több tragédia történt a családban: az év elején a szülővárosában élő nagybirtokos édesapját, a helyi Volksbundisták uszítására, brutálisan meggyilkolta egy elbocsátott alkalmazottja. Valamivel később megbetegedett a nagyobbik gyermeke, akit Budapestre egy specialistához kellett vinniük. A kezelések alatt a kisebbik gyermek otthon maradt, nem sokkal később férje hazautazott hozzá. A férfi hazaérkezése után a Bácskában elkövetett tömeggyilkosság áldozata lett, gyermekét ekkor nevelőnőjük bújtatta, ő ennek köszönheti az életét. Az interjúalany két gyerekkel magára maradt. Egy időre visszaköltözött szintén özvegy édesanyjához, de mivel lassanként mindent elvettek a családtól, kereset után kellet néznie: rokoni segítséggel Budapestre költözött, gyermekeit anyjánál hagyta, és a fővárosban vállalt munkát. A német megszállást követő napokban a pályaudvaron letartóztatták, Kistarcsára vitték, majd onnan került Auschwitz-ba. A lágerben a kanadások közé került (az újonnan érkező foglyok értékeinek szelektálását végezték), ezáltal tudta mikor érkezett meg a transzport a családjával. Hazatérése után Budapesten túlélő rokonaira nem számíthatott. Az utcán találkozott egy barátnőjével, aki szálláshoz, munkához segítette. Pár évvel később ismét találkozott egy régi udvarlójával, akivel később házasságot kötöttek. Férje ékszerkereskedő volt, együtt kiköltöztek Amerikába, ahol egy gyermekük született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2. mp3 and 2.dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, Auschwitz, Ravensbrück, Lippstadt

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, láger, Auschwitz, Ravensbrück, Lippstadt Az alany Tolna megyében született az 1920-as években. Édesapja 1942-ben munkaszolgálatosként halt meg féltestvérével együtt. 1942 és 1944 között édesanyja egyedül, nagyon nehéz körülmények között nevelte három gyermekét, egészen 1944. májusáig amikor a bonyhádi gettóba vitték őket. Másfél hónapot töltöttek ott, majd Auschwitzba deportálták a foglyokat. Édesanyját, és testvéreit a megérkezésük után a gázkamrákba küldték, ő maga pedig négy hónapot töltött a barakkokban. 1944. novemberében átvitték Ravensbrückbe, ahol, kiválasztották munkára és elszállították Lippstadtba, ahol egy irodában dolgozhatott, itt adminisztratív feladatokat végzett. A lágert folyamatosan és egyre intenzívebben bombázták, így négy hónap elteltével közölték vele, hogy a többiekkel együtt valahová máshová viszik. Út közben általános volt a fejetlenség: sokan meghaltak, a németek közül sokan elmenekültek, mások, amint tehették lecserélték egyenruhájukat civil holmira. A több napos menetelés során elhatározta, hogy megszökik. Néhány órás bolyongás után egy német tanyára került, ahol befogadták, pihenni tudott, élelmet kapott majd később munkát is. A tanya tulajdonosai megelégedtek azzal, hogy hadiszökevény, nem érdeklődtek sorsa iránt. Májusig volt ott, amikor egy napon, egy németül jól beszélő, zsidó származású orosz tiszt érkezett hozzájuk. A tiszt kifaggatta őket a történtekről, és ő elmesélte a tábori élményeit. A tiszt megpróbálta meggyőzni az interjúalanyt, hogy ne menjen vissza Magyarországra, inkább maradjon nyugaton, de őt még éltette a remény, hogy édesapját élve találja otthon. Egy szegedi lány társaságában vágott neki a hosszú útnak, és hazaérkezésük után is tartották a kapcsolatot. Miután hazakerültek, néhány hétig életben maradt budapesti rokonainál szállt meg, majd visszatért szülővárosába. Otthonában már egy idegen család lakott, a szomszédok egy része ellenséges volt. Elmondása szerint egy örömteli dolog történt otthon, amikoris életben találta a kutyáját. Mivel már semmi nem kötötte otthonához, úgy döntött, hogy visszamegy a fővárosban élő rokonaihoz, akikkel meglehetősen rossz viszonyt ápolt. Első férjét, aki szintén holokauszt túlélő volt, még a háború előttről ismerte. A férfinek egy Pécshez közeli településen volt textilüzlete. A háború után két évvel házasodtak össze, egyetlen gyermekük született. Húsz évvel a házasságkötés után elváltak. Az interjúalany hét év után ismét férjhez ment. Második házasságának férje halála vetett véget. Egy évtizeddel később fiát is elvesztette.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, Az interjúalany keveset árult el a háború előtti életéről, így születési helye nem derül ki, csak azt lehet tudni, hogy az 1910-es évék második felében született. A nyilas hatalomátvétel idején munkaszolgálatos századával 1-2 napot töltött a Ferenc József laktanyában. Egy októberi bombatámadás után őreik négyes sorokba rendezték és a fővároson keresztül a budakeszi erdő felé hajtották őket. Amikor az erdőbe értek ő és néhány fogolytársa a megfelelő alkalmat kivárva megszöktek, és elbújtak az útmenti árokban. Miután a menet elhaladt civil ruhába öltöztek, majd visszamentek a városba. Miután sikeresen átvészelt egy légitámadást a Blaha Lujza téren, felkereste egy ismerősét, akitől pénzt kapot, így kivehetett magának egy szobát a városban. Később összeköttetései révén hamis papírokhoz jutott, de egy alkalommal, amikor egy barátját elkísérte a Bem laktanyához, lebukott, és a nyilasok elhurcolták. Egy cellába zárták, ahol egész éjjel vallatták. Másnap reggel összeverten felhurcolták a Svábhegyre, a Gestapo Majestic szállóban berendezett központjába, ahol, miután újra megverték, belökték egy cellába, több sorstársa közé. 3-4 éjszakát töltöttek így összezárva, végül egy nyilas kíséret az egész csoportot levitte a Városmajor utcai nyilasházba, ahol megmotozták őket, elvették az összes náluk maradt értéket, rongyokba öltöztették, majd kivitték őket a Duna-partra. A 70-80 halálraítélt közül azon kevesek közé tartozott, akiket még nem végeztek ki mielőtt egy rendőr leállította a vérengzést, így életben maradt. Még aznap este elvitték őket a Teleki téri nyilasházba, ahol más sorstársaikkal együtt az éjszakát is töltötték. Másnap reggel német teherautó érkezett a nyilasház udvarára, felterelték őket a platóra, és elindultak velük a csepeli Wiess Manfréd gyárba, ahol is nyilas felügyelet mellett a gyár leszerelésén kellett dolgozniuk. Este a teherautó visszajött értük, és visszaindultak a nyilasházba. Az interjúalany ekkor ismét óriási kockázatot vállalva leugrott a teherautóról, és megszökött. Egy ideig fekve maradt a kövön, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem tört el semmije, megindult egy a közelben lakó ismerőséhez. Itt kapott vizet és meleg ruhát, éjszakára viszont nem merték elbújtatni, ezért a fagy ellenére kénytelen volt egy romos gyárépületben elrejtőzni. Egy ismerősének segítségével ismét hamis papírokhoz, és pénzhez jutott. Új személyazonossága szerint civil ruhás nyomozó volt, akinek a feladata katonaszökevények felkutatása volt. A rendőrségen kiváltotta a lakhatási engedélyt, és kivett egy zuglói albérletet, mint később kiderült, épp egy nyilas lakásában. Házigazdájával jó kapcsolatot épített ki, egy pillanatig sem kételkedett kilétében. Az egyre gyakoribb légitámadásokat is együtt vészelték át a ház pincéjében, és Januárban itt találkoztak az első szovjet katonával is. A felszabadulása utáni első napokban a szovjetek munkára vezényelték, de amint lehetett, hazaszökött, hogy megkeresse még az ostrom előtt a gettóba hurcolt szüleit. Mire odaért, az emberek már özönlöttek ki a gettóból, és velük együtt jött a hír is: édesanyját egy bombázás alkalmával a nyakán találta el egy repesz, amibe belehalt, édesapja pedig él, de igen súlyos állapotban van. Hamarosan megtalálta beteg apját, és visszaköltözhettek régi lakásukba.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Az interjúalany az 1920-as évek elején született egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. Édesapja jogász, édesanyja háztartásbeli volt. Egy testvére volt, a nála három évvel fiatalabb húga. A család továbbá bortermeléssel is foglalkozott, és miután a zsidótörvények miatt az édesapja nem folytathatta jogi tevékenységét, csak a borászatból származó bevételükre támaszkodhattak, míg pár évvel később a vállalkozás is csődbe ment. Élete első tragédiáját öt éves korában kellett átélnie, amikor testvére, egy balesetben meghalt. Elmondása szerint a tragédia végképp megváltoztatta az életét, testvére halála után mindenben igyekezett megfelelni szüleinek. Iskoláit szülővárosában végezte, ahol magántanuló volt, majd a helyi zsidó iskolában fejezte be az elemit. Érettségijét már egy szerzetesrend által fenntartott iskolában szerezte meg, a háború előtti években. Itt nem voltak antiszemita tapasztalatai, az ottani papokról is jó emlékei vannak. A zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább, pedig erős humán irányú érdeklődése volt. A negyvenes évek elején szülei Budapestre küldték egy lányintézetbe, hogy itt találjon magának férjet. Ekkor többek között idegen nyelvek tanításából élt. Nagyjából egy év múlva haza kellett térnie, édesapja váratlan szívrohama miatt. Az apa sikeresen felépült, ám állapota újra romlani kezdett, és a második szívrohamát már nem élte túl. Édesanyjával ketten kellett boldogulniuk az egyre nehezebb háborús években. A német megszállást követően a város gettójába telepítették őket. Nyár elején bevagonírozták, és Auschwitzba szállították mindkettejüket. Édesanyja a megérkezés utáni szelekció áldozata lett, és a gázkamrában ölték meg. Néhány hét után pár rabtársával együtt egy másik lengyel területen lévő haláltáborba szállították. Itt a barakkokat kellett takarítania. Elmondása szerint itt jobb körülmények uralkodtak, mint Auschwitzban, és az étel is táplálóbbv volt. Pontosan nem tudja, hogy mennyi időt töltött itt, mielőtt ismét visszaszállították Birkenauba. Itt lebetegedett, és a barakk kórházába került, ahol egy másik rab felügyeletének köszönhette az életét.. Amikor visszaküldték a barakkba,a priccs legfelső szintjére került, ahol nagy kínszenvedések árán tudta túlélni a hideg éjszakákat, és folyamatosan betegséggel küzdött. Auschwitzban érte a felszabadulás január végén. A háború után egyből visszatért szülővárosába, ahol szembesülnie kellett vele, hogy házukban idegenek laknak, és nincs esélye a visszaköltözésre, így ismerősökhöz költözött. Ekkor ismerte meg későbbi férjét is, akivel bortermelésbe kezdtek, és mikor később a vállalkozásuk fenntarthatatlanná vált, Budapestre költöztek. Az 50-es évektől ingázni kezdtek: megmaradt szőlőjüket gondozták de Budapesten éltek. Az interjúalany magán-nyelvórákat adott, a férje pedig banktisztviselő volt. Az ötvenes évek elején férjét előkelő származásáa miatt koncepciós perben elítélték, és több évet kellett börtönben töltenie. Egyetlen fiúk, még férje börtönbe vonulása előtt született, a negyvenes évek végén. Férje jóval fiatalabb öccsét nevelt fiaként fogadta magához, aki rajtuk kívül senkire sem számíthatott.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3, .dss and .wave); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3, .dss és .wave); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Az interjúalany egy Pest megyei településen született az 1920-as évek végén. Szülei kereskedők voltak. Tízéves korában Pestre került egy zsidó iskolába, ahol azonban nem érezte jól magát, és amikor bezárták az iskolát, ismét át kellett jelentkeznie máshová. Később egy hetedik kerületi kereskedelmi iskolába járt, ahol jó eredményekkel végzett. A németek bevonulásának napján hazautazott, vele együtt nagyszülei is odaköltöztek hozzájuk, majd egy munkaszolgálatos ismerősüket is bújtatták. Apját, mivel tevékeny részt vállalt a közéletben, internálták, és csak kiterjedt politikai kapcsolatainak köszönhetően sikerült elérniük, hogy csendőri felügyelet mellett ugyan, de a családdal maradhasson. Nyár elején a csepeli gettóba kerültek, itt először egy üzemben dolgoztak, majd romot kellett takarítaniuk. Június végén már nem hagyhatták el a gettót. Nagyjából egy hónap után az egész gettót egy hajóra tömörítették és Budakalászra szállították őket a téglaégetőbe, ahol egy hetet töltöttek. Az unokatestvérét és családját ekkor látta utoljára. Július elején családjának még életben maradt tagjaival együtt bevagonírozták, és Auschwitzba deportálták őket. Nagymamáját az első szelekció során a gázkamrába küldték. Ősszel egy válogatás során Gubenbe került, ahol egy üzemben kezdett el dolgozni. Februárban, a front közeledtével bevagonírozták az ott dolgozókat, és Bergen-Belsenbe szállították őket, napokkal később itt érte a felszabadulás. A háború után súlyos tüdőbetegsége miatt majdnem egy évet kellett kórházban töltenie. Felépülése után megkereste édesanyját, aki szintén túlélte a meghurcoltatást, és együt visszautaztak a korábbi házukhoz. A házat teljesen lakhatatlan állapotban találták, ezért egy ismerősükhöz költöztek a fővárosba. Az ötvenes évek elején házasodott össze férjével. Házasságuk a hetvenes évekig tartott, és egy fiuk született. Két unokája van, akik Norvégiában élnek.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás Az interjúalany az 1930-as évek közepén született Budapesten. Apja, bár felsőfokú végzettséggel rendelkezett, művezetőként dolgozott egy újpesti gyárban, édesanyja zenetanár volt. Testvére nem született. Édesapjával 1944-ben találkozott utoljára, amikor másodszorra vonult be munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Mint a család később megtudta, Bergen-Belsenbe deportálták, és ott halt meg. A 9 éves Róbert és anyja 1944 nyarától csillagos házban lakott. Az anya megpróbált menlevelet szerezni, őt pedig a Vöröskereszt gyermekotthonában heyezte el. Édesanyja próbálkozásai nem jártak sikerrel, így ők is a gettóba kerültek, és egészen a felszabadulás napjáig itt éltek. Anyjával visszamentek az angyalföldi lakásukba, amit egy volt munkatáborparancsnokkal kellett megosztaniuk 3 évig. 1945-ben anyja belépett a Magyar Kommunista Pártba, és ez az ő életére is nagy hatással volt, és elmondása szerint ennek tudható be szoros kötődése a baloldali eszmékhez. Nehezen boldogultak, abból éltek, amit anyja a zenetanítással keresni tudott, előfordult, hogy fiát gyermekotthonba kellett adnia. Róbert egy közeli gimnáziumba járt, mellette belépett cserkész volt. A középiskola után a Műegyetemre járt az ötvenes években. Egyetem után elkezdett dolgozni, és megházasodott. Házassága tizenöt évig tartott. Később lett egy második házassága, amiből van egy 24 éves fia.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás L.A az 1930-as évek első felében született Budapesten. Édesanyja ortodox családból származott, ő csak a nagyobb ünnepeket tartotta meg, édesapja nem volt hívő. Elmondása szerint értelmiségi identitását apjának köszönheti, aki sokat mesélt neki irodalomról, a zsidósága pedig anyja révén került közel hozzá. Az elemi iskola első három osztályát Újlipótvárosban végezte, félig zsidó osztályban. Negyedik elemiben át kellett mennie egy budai, iskolába, ahol egy összeszokott, keresztény osztály egyetlen zsidó tanulójaként kellett boldogulnia. Ezek után átkerült a zsidó gimnáziumba. Itt jó tanárok felügyelete alatt és barátságosabb osztálytársak között folytathatta tanulmányait. Az 1943-44-es tanévben súlyos betegségben esett át, és csak márciusban kezdett iskolába járni, így alig néhány hetet járt csak iskolába. A német megszállás után a család csillagos házba került, és innentől kezdve L. A. számára megkezdődött az állandó veszélyérzet időszaka. Október közepén a családtagnak számító háztartási alkalmazottjukkal együtt az anya hadirokkant testvérénél bújtak el. Valamivel később átmentek egy másik nagybácsihoz Újpestre, és a hátralevő idő nagy részét az itteni pincében töltötték. Az interjúalany leginkább a rettegésre emlékszik a bujkálás idejéből, amely a számos oldalról tapasztalt segítőkészség okozta jó érzéseket is elnyomta. A folyamatos antiszemita inzultusok elviselése óriási megterhelés volt számára. Egyszer nyilasok razziáztak az épületben: megszállták a házat, elállták a kijáratokat, és zsidókat kerestek. Végül nem találták meg őket, de az ekkor átélt rettegés máig feldolgozatlan traumát okozott életében. Egy másik alkalommal, karácsony után, amikor az oroszok már nagyon közel voltak, édesanyját, aki rendszeresen kijárt vásárolni a búvóhelyről, letartóztatta a Gestapo, és felvitték a Svábhegyre, hogy kivégezzék. Az utolsó pillanatban sikerült megállapodnia egy nyilassal, hogy ha segít neki megszökni, igazolja majd a háború után, hogy megmentette az életét. A nyilas hazakísérte, és az ostrom végéig velük bujkált. Az oroszok győzelme sem jelentett számukra igazi felszabadulást, mert ekkortól a katonák erőszakoskodásától kellett félniük. Számtalan hír érkezett hozzájuk arról, hogy miket művelnek a városban a megszálló katonák. Végül ezt az időszakot is épségben megúszták, de nagy lelki megterhelés volt számára. A háború után folytatta megszakadt tanulmányait. 15 évesen első lelkesedésében belépett a Kommunista Pártba, de ott sem talált igazi identitásra. Később egész életében próbált különböző közösségekbe beilleszkedni, ám sehol sem érezte otthonosan magát. Érettségi után az orvosi egyetemre jelentkezett, ahova fel is vették. Az ötvenes évek közepén diplomázott, ezt követően nyugdíjazásáig különböző intézményekben volt belgyógyász. Pár évvel később férjhez ment egy keresztény-középosztálybeli férfihoz, de házasságuk rövid idő után véget ért. 11 évvel később a férfi öngyilkos lett, és közös gyermekük is fiatalon életét vesztette.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .wave); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp, Dachau

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .wave); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, munkaszolgálat, láger, Dachau Az interjúalany egy dél-alföldi városban született, és családjával együtt itt éltek, egészen addig, míg tizenkilencéves korában elvitték a bátyját a bori haláltáborba, őt pedig nem sokkal később behívták munkaszolgálatra. Onnan mentek gyalogmenetben Dachauba. Eközben a szülei és a család többi tagja egy osztrák családi táborba került. A felszabadulást követően lehetősége nyílt rá, hogy Franciaországba költözzön, de inkább hazajött megkeresni a családját. A szülei már korábban felszabadultak és a vasútállomáson várták, testvére azonban nem élte túl a meghurcoltatást. Az édesapja elintézte, hogy felvegyék az orvosi egyetemre, de mégsem lett belőle orvos, ahogy fiatal korában ő maga is szerette volna. Később átjelentkezett a jogi karra, amit sikeresen elvégzett. Egy ideig vidéken dolgozott, majd felköltözött Budapestre. Nem házasodott meg, gyermeke nem született. Az apja halála után édesanyja oda költözött hozzá, és haláláig együtt éltek. Az anyja halála óta egyedül él, rokonai nem maradtak. Aktív életet él, nyugdíjba vonulása óta sokat utazik.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, szülőtől elválás gyerekként Az interjúalany a harmincas évek közepén született Budapesten. Szülei még csecsemő korában elváltak. A háborúig édesanyjával, nagynénjével, és nagymamájával egy újlipótvárosi lakásban éltek, ahova a vészkorszak után a nagyszülővel vissza tudtak költözni. Az elemi iskolát a háború előtt kezdte, majd 1945 után fejezte be. Érettségijét az ötvenes évek közepén szerezte meg. A családot a németek bevonulása után egy csillagos házba költöztették a nemzetközi gettó területén. Édesanyját és nagymamáját 1944-ben elvitték a nyilasok, őt pedig a szomszédok bujtatták a háború végéig. Édesanyját elvesztette, túlélők elmondása szerint bekerült egy Auschwitzba tartó transzportba, és még a vagonban életét vesztette. Nagymamája, aki megszökött a nyilasok elől és nagynénjei túlélték a meghurcoltatást. Miután megszerezte az érettségijét, jelentkezett az orvosi egyetemre, ahova felvételt nyert. A hatvanas évek elején megszerezte a diplomáját, és sebészként kezdett el dolgozni. Két házassága volt. Első férjével rövid idő után elváltak, és a hatvanas évek második felében házasságot kötött második férjével, akivel egy gyermekük született. Pár évig külföldön éltek, majd nyugdíjas éveikre hazaköltöztek, azóta Budapesten élnek.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, munkaszolgálat Az interjúalany az 1920-as évek első felében született Budapesten. Elmondása szerint a háborút megelőző években a vallási előírásoknak megfelelő életet élt, azóta csak a hosszú napot tartja meg. Először 1943 őszén vitték el munkaszolgálatra, ekkor Hódmezővásárhelyre került. Rövid idővel hazatérését követően ismét behívták. Ekkor Kárpátalja különböző településeire vitték, ahol útépítésekben kellett részt vennie. Emlékei szerint rendkívül rossz körülmények uralkodtak, többször a földön kellett aludnia a többi rabbal. Ekkor nagymértékben károsodtak a veséi, ami egész életében nehézségeket okozott. 1944 őszén, Beregszászon érte a felszabadulás. Az üldöztetésben apósa, és egy unokatestvére halt meg, rajtuk kívül a család többi tagja életben maradt. A háború után korábbi munkakörében kezdett el ismét tevékenykedni, és különböző rádióknál dolgozott. 1945-ben kötött házasságot feleségével, aki szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született, aki szintén Budapesten él.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, Strasshof

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Strasshof Horánszky Olga a harmincas évek közepén született egy békés megyei faluban. Szülei kereskedők voltak. Elmondása szerint hithű neológ család voltak, a háborúig a vallási előírások szerint éltek. H. O. gyermektúlélő. Ő és édesanyja a szolnoki gettóból Strasshofba kerültek, ami nem haláltábor volt, így nagyobb esélyük volt a túlélésre. Az ide érkezetteket szétosztották munkára, és anyja találékonysága révén olyan mezőgazdasági munkahelyre kerültek, ahol a gyerekek is életben maradtak. Az apját munkaszolgálatra hurcolták, és éhenhalt Kőszegen. Édesapja elvesztése háborús éveinek legmeghatározóbb élménye, tulajdonképpen itt vesztette el azt a gyermekkori zsidó világot, ahol nagyon jól érezte magát. Édesanyja második házasságát nehezen viselte el. Későbbi pécsi életét úgy jellemezte, mint amit a szocializmus terrorja mellett az antiszemitizmus határozott meg. A hatvanas években költözött Budapestre, ahol újságírással foglalkozott. Két gyereke, öt unokája van, ma ez az élete értelme és a holokauszt tapasztalatának megírása.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger Róza szegény családba született, édesapja kőműves, édesanyja háztartásbeli volt. Egy alföldi városban éltek szüleivel, és egyetlen testvérével. Háború előtt zsidó elemibe járt, majd a helyi polgáriba, végül 16 évesen varrónőként munkába állt. 1944 júniusában őt és családját a templomba terelték, majd szegedi téglagyárba szállították. A családot Szegedről Strasshoffba vitték, ott szelektálták, majd egy környékbeli majorságba szállították mezőgazdasági munkára őket. A család az embertelen körülmények között is végig együtt tudott maradni. A felszabadulás után Hilleswebenbe kerültek, ahol étellel és gyógyszerrel látták el őket. Gyalogosan, és hosszú vonatúton érkeztek haza. Otthon feldúlt, kifosztott házukkal találták szemben magukat, de a szomszédok sok értéktárgyukat megőrizték. Róza a háború után korábbi szakmájának megfelelően varrónőként helyezkedett el, de mivel kevés volt a megbízás, egy időre Budapestre költözött, ahol húgával lakott albérletben a belvárosban. Negyvenéves korától házas. Férje előző házasságából nevelt két gyermeket, és ezután ők is velük éltek . Férjét, és húgát a hetvenes években veszítette el, és egyedül maradt. Rokoni kapcsolata csupán húga gyermekeivel van, nevelt gyerekei nem keresik.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás, gettó Az interjúalany a 20-as évek első felében született egy kárpátaljai településen. Ebben a vidéki kisvárosban békében élt egymás mellett a magyar, magyar zsidó, ruszin, cseh és cigány lakosság. Édesapja mészáros volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Egy tetsvére született, a nála öt évvel fiatalabb húga. Édesapja nyolc éves korában elhunyt, és a család kereset nélkül maradt, ezért vissza kellett költözniük a nagszülőkhöz. A négy elemi elvégzése után F.B. a Beregszászi Gimnáziumba járt. Az érettségi megszerzése után egyetemre akart jelentkezni, ám végül a zsidótörvények miatt meg sem próbálta. Helyette varrni tanult és 1941-ben egy budapesti leányotthonba került, később testvére is felköltözött hozzá. Időközben otthon maradt édesanyjukat és nagyszüleiket elérte a front, és az egyik kárpátaljai gettóba kerültek. Nehéz időszak volt ez számukra, nagyon kevés pénzből kellett boldogulniuk. Amikor már nem tudták fizetni a szállásukat az otthonban, két másik ismerősükkel együtt béreltek egy kisebb szobát. Ezután egy cementgyárban talált állást, ahol nagyon megterhelő fizikai munkát kellett végeznie. Amikor a németek megérkeztek Budapestre, testvérével Angyalföldön bújkált jóformán házról-házra. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltak, de nem esett bántódásuk. Télen a nyilasok a teleki téri nyilasházba hurcolták őket, ahonnan egy fiatal rendőrtiszt segítségével szöktek meg három nap után. Napokkal később megtudták, hogy egy unokaöccsük a Vadász utcai üvegházban van, és megpróbáltak oda jutni. Egy hét után sikerült szállást találniuk itt, először ekkor hallottak a vidéki zsidóság, köztük családjuk sorsáról. Az üvegházban érte őket a felszabadulás. F. B. és húga Angyalföldre ment, és megkeresték a nagynénjüket, akinek családja is életben maradt. Testvére, hogy könnyebb legyen boldogulni visszament Beregszászra egy másik nagynénihez, majd külföldre költözött. Nehezen tudtak új életet kezdeni, többnyire a varrásból megkeresett pénzéből éltek. 1947-ben férjhez ment és elköltözött a nagynénjétől. Két évvel később született meg egyetlen gyermeke. Boldogtalan házasságából évek múlva lépett ki, és 1956-ban házasodott meg ismét. Ez idő alatt különböző ruhagyárakban dolgozott, és mellette varrt. Második férjével 47 évig éltek együtt, az utolsó időkben mindketten sokat betegeskedtek, és férje hosszú betegség elhunyt. Egy rövid időre odaköltözött a lányához, majd vett magának egy belvárosi lakást, azóta is ott él.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, munkaszolgálat Az interjúalany egy észak-alföldi városban született, ortodox zsidó családban nevelkedett öt fiatalabb testvérével. A vallás szabályait betartotta ugyan, de leginkább csak családi nyomásra. 1944-ben végleg szakít a vallással, és ateistává válik. 1944-ben hívták be munkaszolgálatra, ekkor szakadt el a családjától. Szüleit és három testvérét elhurcolták ausztriai táborokba, majd kb. 400 sorstársukkal együtt Linz környékén, egy Persenbeug nevű községnél lemészárolták őket. Két öccse élte túl a vészkorszakot: az egyik azonban sárgaságot kapott és a háború után hamarosan meghalt, a másik Izraelbe költözött, és csak évekkel később találták meg egymást ismét. Mártont munkaszolgálatosként alföldi településekre került. Ezután a csepeli a Weiss Manfréd gyárba vitték tovább, ahol villanyszerelő csoportban dolgozott szirénavezetékek javításán. Emiatt „kivételezett” helyzetben van, és parancsnoka segítségével a bombázások során a bunkerekbe is lemehet. Csepelről a Dunántúlra vitték őket, Dinnyésnél tankcsapdát ástak, majd ismét fölkerültek Budapestre, ahol a Kapucinusok Kolostorába szállították. A szovjet csapatok bevonulása a budapesti gettóban éri, ahová egy aknaszilánk sebesülés után kerül. A háború után Debrecenbe tért vissza. Lakásukat kiutalták másoknak, családtagjait meggyilkolták. Belépett a kommunista pártba, ahol eleinte röpcédulákat osztott, majd bekerült a pártiskolába. Közben technikumot végzett, majd pártösztöndíjasként felvették a műszaki egyetemre. Később különböző pozíciókat töltött be a pártban, majd erőműveknél dolgozott.

The folder contains: sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás Katalin gyermektúlélő. 1944-ben, hétéves korában ő és családja a Népszínház utcában laktak. A családot 1944 őszén, először egy Kun utcai csillagos házba költöztették, ahol rövid idő múlva megjelentek a nyilasok és leterelték a ház lakóit az udvarra. Az embereket elindították a közeli lovarda felé. A csoportban ott volt az interjúalany édesanyja, öccse, anyai nagyszülei és három nagynéni is. Az édesanya a Kun utcai kórház előtt rosszul lett, így a kórház dolgozói, két gyermekével együtt bekísérték a kórházba. A család többi tagja továbbhaladt a menetben. Nagyjából egy hétig voltak a kórházban, azt követően, pedig visszamentek a Kun utcai lakásba. Itt már vártak rájuk az elhurcolt nagyszülők és egy nagynéni, akik betegségük miatt visszakerültek a lakásba. Mint kiderült, nem a lovardába vitték őket, hanem a központi gettóba, amit egészségügyi okokra hivatkozva és egy barát segítségével tudtak elhagyni. Ezt követően az édesanya intézkedéseinek köszönhetően mindnyájan a Skót Misszió védelme alá kerültek. A Skót Misszióban, noha szinte mindenki zsidó volt, kereszténynek kellett vallaniuk magukat. Ott a családot szétválasztották, és mindenki álnevet vet fel. A nyilasok valószínűleg megtudták, hogy a misszón belül zsidókat bújtatnak, mert egy napon megszállták az épületet, majd a gettóba hajtották az embereket. Itt édesanyjának nagy áldozatok árán sikerült elérnie, hogy a család a gettó kórházába kerüljön. A gettóban érte őket a felszabadulás, onnan mentek vissza a Kun utcai házba, és ott éltek 1948-ig, mikor átköltöztek abba a lakásba, ahol Katalin ma is lakik. Édesapja munkaszolgálatos volt, de sikerült megszöknie. Debrecenbe került és ott próbált munkához jutni, majd innen utazott Budapestre, hogy megkeresse a családját. A szülők a háború előtt kereskedők voltak, és 1945-ben újra megnyitották a nyolcadik kerületi cipőkereskedésüket. Az üzletet 1951-ben államosították. Katalin a háború után folytatta tanulmányait. A pécsi egyetem jogi karára jelentkezett, ahol 1960-ban diplomázott. Kezdetben a Fővárosi Bíróságon, majd a nyolcvanas évektől a Legfőbb Ügyészségen dolgozott. Számos kitüntetéssel jutalmazták munkáját. Férje, akivel a bíróságon ismerkedett meg, szintén jogi pályán dolgozott. Gyermekük nem született.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Az interjúalany egy alföldi városban született az 1920-as évek közepén, első gyerekként egy jómódú családba. Apja fogorvos volt, öccse nem sokkal volt fiatalabb nála. Visszaemlékezése szerint testvérével mindent megkaptak a szülőktől. A zsidó elemi inzultus mentes évei után a gimnáziumban érték első antiszemita tapasztalatai, ahol több évig kellett egyedül ülnie a padban, mert származása miatt senki sem barátkozott vele. 1944-ben kiköltöztették őket a házukból, ami a Gestapo székhelye lett. A cukorgyár területén berendezett gettóba kerültek. Édesapjának sikerült jó kapcsolatot kiépítenie az egyik megszállóval, ezért szinte a deportálás napjáig rendelhetett. Ő mondta apjának, hogy a második vonatba szálljanak, és ez a tanács mentette meg a család életét. A vonat először Theresienstadtba, majd Strasshofba ment, végül mindenki Stadlauba került. Ágnes itt először nyelvtudása miatt az irodába került, majd később gyári munkára küldték. Ezeket a munkákat nagyon szerette. Elmondása szerint meglehetősen jó ellátást kaptak. Később mezőgazdasági munkát kellett végezniük, majd Bad Vöslauba kerültek. A család nem volt végig együtt, közben az apát Bécsbe helyezték, mindvégig orvosként dolgozott. A felszabadulás után elindultak gyalog hazafelé, Sopronból vonattal mentek tovább. Az apa otthon újraépítette rendelőjét a korábban elrejtett vagyontárgyak árából. Három budapesti rokonuk kivételével mindenki megmenekült a haláltól. A háború utáni években rövid házassága után Budapestre költözött, ahol különböző tanfolyamokat végzett el, és nyelveket tanult. Közben másodszor is férjhez ment. Ebből a házasságból egy gyermeke született. A második férjétől is elvált, lányát egyedül nevelte. Közben 1956-ban az öccse Kolumbiába disszidált, és még ebben az évben elveszítették édesapjukat. A 70-es években Ágnes lehetőséget kapott arra, hogy Kairóban dolgozzon. Ott ismerkedett meg a harmadik férjével, akivel haláláig boldogan éltek. Férje az ENSZ-nél dolgozott, ezért nagyon sok országba utaztak, és évekig éltek külföldön. Elmondása szerint, bár ő próbálkozott, sem édesanyjával, sem öccsével nem lett jobb a viszonya, amit ma is sajnál.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, láger, munkaszolgálat Az interjúalany az 1920-as években született Békéscsabán, és családjával itt élt 1944-ig, elmondása szerint egy erős, összetartó zsidó közösségben. A vészkorszakban elvesztette családtagjainak nagy részét. 1944 májusában Szolnokra került munkaszolgálatra, innen először Sopronba szállították kényszermunkára, majd Mauthausenbe deportálták. A táborban tífuszos lett, sok időt töltött a tábori kórházban. Rajta kívül csak édesapja, aki munkaszolgálatosként orosz fogságba esett, és testvére élte túl a meghurcoltatást, ő Auschwitzban szabadult fel. 1957-ben házasodott meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született a hatvanas években, ő jelenleg Budapesten lakik. Nem a vallási előírások szerint élnek, csak a nagyobb ünnepeket tartják meg, ahogyan a háború előtt is tették családjával.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Rózsa az 1910-es évek végén született a Vajdaság északi részén. Édesapját korán elvesztette, az első világháborúban halt meg. Nehéz körülmények között éltek édesanyjával és húgával. Iskoláit Szabadkán végezte. Emlékei szerint gond nélkül éltek együtt a szerbek, a magyarok, és a zsidók. Érettségi után nagyanyjához került egy közeli faluba, ahol egy évet töltött, majd hazaköltözött, és a harmincas években férjhez ment. 1942-ben férjét munkaszolgálatra vitték Kunszentmiklósra. 1944-ben következett a gettósítás időszaka, két családot költöztettek hozzájuk. Az első zsidótörvény következtében anyósa iparengedélyét is elvették, nagyon nehezen éltek. Öt-hat hétig éltek gettóban, majd június elején a közeli gyümölcscsomagolóba költöztették őket, ahol mindenkit átvizsgáltak, elvették az értékeiket, másnap este pedig bevagonírozták őket. A szegedi téglagyárba kerültek, ahol egy hetet töltöttek, majd egyenesen Auschwitzba deportálták őket. Birkenauban egy félig kész lágerbe kerültek. Szlovák és lengyel zsidók felügyeltek rájuk. Létszámtöbblet miatt átvitték őket a szelektáltak helyére, ahol biztos halál várt rájuk, ezért Rózsa és egy ismerős lány átszöktek egy másik barakkba, ahol viszontlátta anyját és húgát. A szerencsének köszönhetően mindannyian az erősebbek közé kerültek a szelekció során, így együtt kerültek Allendorfba. Nagyjából ezren voltak, egy hétig táplálták őket, hogy bírják a munkát. Ezután a gránátgyárban dolgoztak. Ott derült ki, hogy húga hét hónapos terhes. Ezt egy felügyelőnő észrevette, s másnap átvitték egy másik lágerbe. Március végén kis falvakba terelték őket, csűrökben éjszakáztak. Magyar munkásoknak adták ki magukat, így szereztek élelmet. Egy éjjel megszökött rabtársaival, és egy temetőben bújtak el. Ekkor már hallották a bombázást maguk mögött, és később kiderült, hogy már délelőtt felszabadították őket az amerikaiak. Találkoztak egy rabbival, aki névsorokat hozott Bergen-Belsenből, ezen megtalálták halottnak hitt húgát. Prágáig busszal mentek, ott nyolc napra egy üdülőben szállásolták el a túlélőket, és minden ellátást megkaptak, amire szükségük volt. Egy jugoszláv transzporttal tért haza. Édesanyja és húga egészen hazáig mentek, ő azonban leszállt Rákospalotán, hogy láthassa férjét. A helyi hitközségben tudta meg, hogy férje életben van, és már előtte hazatért, így Rózsa is elindult otthonuk felé. A háború után férje húsboltot nyitott, de röviddel ezután minden kereskedőt letartóztattak, koholt vádak alapján. Miután felmentették, egy szállító vállalkozásnál helyezkedett el, Rózsa pedig tanácsvégrehajtó bizottsági tag volt. 1949-ben fiuk született, és együtt Budapestre költöztek. Később két unokája született. Jelenleg egyedül él, fia fogorvosként dolgozik.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Rózsa az 1910-es évek végén született a Vajdaság északi részén. Édesapját korán elvesztette, az első világháborúban halt meg. Nehéz körülmények között éltek édesanyjával és húgával. Iskoláit Szabadkán végezte. Emlékei szerint gond nélkül éltek együtt a szerbek, a magyarok, és a zsidók. Érettségi után nagyanyjához került egy közeli faluba, ahol egy évet töltött, majd hazaköltözött, és a harmincas években férjhez ment. 1942-ben férjét munkaszolgálatra vitték Kunszentmiklósra. 1944-ben következett a gettósítás időszaka, két családot költöztettek hozzájuk. Az első zsidótörvény következtében anyósa iparengedélyét is elvették, nagyon nehezen éltek. Öt-hat hétig éltek gettóban, majd június elején a közeli gyümölcscsomagolóba költöztették őket, ahol mindenkit átvizsgáltak, elvették az értékeiket, másnap este pedig bevagonírozták őket. A szegedi téglagyárba kerültek, ahol egy hetet töltöttek, majd egyenesen Auschwitzba deportálták őket. Birkenauban egy félig kész lágerbe kerültek. Szlovák és lengyel zsidók felügyeltek rájuk. Létszámtöbblet miatt átvitték őket a szelektáltak helyére, ahol biztos halál várt rájuk, ezért Rózsa és egy ismerős lány átszöktek egy másik barakkba, ahol viszontlátta anyját és húgát. A szerencsének köszönhetően mindannyian az erősebbek közé kerültek a szelekció során, így együtt kerültek Allendorfba. Nagyjából ezren voltak, egy hétig táplálták őket, hogy bírják a munkát. Ezután a gránátgyárban dolgoztak. Ott derült ki, hogy húga hét hónapos terhes. Ezt egy felügyelőnő észrevette, s másnap átvitték egy másik lágerbe. Március végén kis falvakba terelték őket, csűrökben éjszakáztak. Magyar munkásoknak adták ki magukat, így szereztek élelmet. Egy éjjel megszökött rabtársaival, és egy temetőben bújtak el. Ekkor már hallották a bombázást maguk mögött, és később kiderült, hogy már délelőtt felszabadították őket az amerikaiak. Találkoztak egy rabbival, aki névsorokat hozott Bergen-Belsenből, ezen megtalálták halottnak hitt húgát. Prágáig busszal mentek, ott nyolc napra egy üdülőben szállásolták el a túlélőket, és minden ellátást megkaptak, amire szükségük volt. Egy jugoszláv transzporttal tért haza. Édesanyja és húga egészen hazáig mentek, ő azonban leszállt Rákospalotán, hogy láthassa férjét. A helyi hitközségben tudta meg, hogy férje életben van, és már előtte hazatért, így Rózsa is elindult otthonuk felé. A háború után férje húsboltot nyitott, de röviddel ezután minden kereskedőt letartóztattak, koholt vádak alapján. Miután felmentették, egy szállító vállalkozásnál helyezkedett el, Rózsa pedig tanácsvégrehajtó bizottsági tag volt. 1949-ben fiuk született, és együtt Budapestre költöztek. Később két unokája született. Jelenleg egyedül él, fia fogorvosként dolgozik.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás Az interjúalany 1926-ban született Izraelben (szülei 1925-ben vándoroltak ki, de anyagi okokból még ebben az évben hazaköltöztek. Kolozsváron tanult, tanulási nehézségei miatt viszont folyamatos iskolaváltásra kényszerült. A család a barátokkal együtt gyakran járt kirándulni a közeli hegyekbe. Ő csak később tudta meg, hogy ezek a kirándulások tulajdonképpen illegális találkozások ürügyéül szolgáltak. Családjával 1941-ben költöztek Budapestre, és itt vészelték át a háborút. Judit apja hamis iratokat gyártott, így keresztényként, lakhelyüket folyamatosan változtatva éltek. A felszabadulás után gyalog indultak el Kolozsvár irányába, majd Kecskemétnél sikerült vonatra szállniuk, és egy hónap múlva értek haza. Hazaérkezésük után munkába állt, majd 1949-ben férjhez ment. Még ebben az évben nekilátott tanulmányai folytatásához. Beiratkozott a kolozsvári munkásképzőbe, majd egyetemre is jelentkezett, ám utóbbit már nem végezte el. Egy gyermeke van és két unokája. Egy unokája maradt Kolozsváron, a család többi tagja Izraelben él.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .wave); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .wave); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, láger, Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas évek közepén született egy észak-alföldi településen. Édesapja fakereskedő volt, és a fatelepen volt a házuk is. Egy nővére volt, akivel gyerekkorában, majd később is jó viszonyban volt. Szüleihez füződő kapcsolatát szintén felhőtlennek írta le. Az édesapát munkaszolgálatra vitték, még a család deportálása előtt. Először Karcagon voltak néhány hétig gettóban, majd innen a Szolnoki gettóba kerültek, és tíz nap után deportálták őket. Azon a szerelvényen voltak, ami nem Auschwitzba, hanem Bécs 24. kerültébe, Hennersdorfba ment. Ez nem haláltábor volt, ezért itt a gyerekeknek is volt esélyük az életben maradásra. A lágerben nővére és édesanyja kényszermunkát végzett, ő azonban ekkor még csak kilenc éves volt, ezért neki nem kellett dolgoznia, a táborról kevés emléke maradt meg. A felszabadulás után visszatértek az Alföldre, édesapja túlélte a munkaszolgálatot, és nem sokkal utánuk, ő is hazaért. Házukba azonban nem tudtak visszaköltözni, az egykori épületnek már csak a maradványait látták viszont. Egy ideig az apa egyik kollegájánál laktak, majd Balmazújvárosra költöztek 1946-ban. Azzal a reménnyel költöztek el, hogy édesapja testvérével újraélesszék egykori fakereskedésüket. Az államosítás után Budapestre költöztek. A negyvenes évek végén már a fővárosban folytatta tanulmányait. 1954-ben kezdett egyetemre járni, ahol matematikusként végzett, és még ebben az évben házasságot kötött férjével. Két gyermeke született, és nyolc unokája van. Egész életében központi szerepet játszott az életében a munka, nyugdíjazása óta is tanít az egyetemen.

The folder contains: 1 sound file of interview (1 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (1 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, láger, Az interjúalany a húszas évek első felében született a mai Szlovákiában. Édesapja ügyvéd, édesanyja háztartásbeli volt, ő volt szüleinek egyetlen gyermeke. A négy elemit zsidó iskolában végezte, majd a gimnáziumot már egy bencés szerzetesrend által működtetett intézményben kezdte, ám négy év után iskolát váltott. A gimnázium elvégzése után jelentkezett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A háborúig alkalmi munkákat végzett, majd a budapesti zsidó kórházban végzett el egy laboratóriumi tanfolyamot. 1944-ben, amikor egy futballmeccsről tartott hazafelé, a pályaudvaron letartóztatták, és egy pozsonyi úti csillagos házba került, ahonnan először Kistarcsára, onnan pedig Auschwitzba deportálták. Pár hét után más munkatáborokba, vitték, közben lázzal és tüdőgyulladással küzdött. A mezőgazdasági munkák során, a csoportjából egyedül ő tudott németül, és sok esetben ennek köszönhette a megmenekülését. Jó kapcsolatot alakított ki a rá vigyázó német tiszttel, aki mikor megtudta, hogy van orvosi gyakorlata, tudott számára szakmájába vágó feladatokat szerezni. Később a konyhán kezdett el dolgozni, ahol elviselhetőbb körülmények uralkodtak, és élelmiszerből is többet tudott szerezni. A felszabadulás után egyénileg jutott vissza Budapestre. A háború után kellett szembesülnie vele, hogy egész családját elvesztette a holokausztban, és teljesen egyedül maradt. Már 1945-ben elkezdte az orvostudományi képzést Szegeden, 1951-től pedig Semmelweis Egyetemen dolgozott. A negyvenes évek végén ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel 1956-ban Bécsbe, majd évekkel később az Egyesült Államokba disszidáltak. Első gyermeke még Budapesten született, de fiatalon elhunyt. Lánya a hatvanas évek közepén született, már az Egyesült Államokban. Jelenleg is ott él családjával, és külöböző egyetemeken tanít.

The folder contains: 1 sound file of interview (1 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (1 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, bujkálás Az alany az 1920-as évek elején született Budapesten. Egy családi házban éltek szüleivel, és apai nagybátyjának családjával. Budapesten végezte mind az elemi, mind a gimnáziumi tanulmányait, nem zsidó iskolákban. A vészkorszak meghurcoltatását Budapesten bujkálva élte túl, köszönhetően annak, hogy ő maga is embermentő volt. Az ismert evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor gyermekotthonában segédkezett vigyázni a gyerekekre, így ő is életben maradt. Családjából édesanyját veszítette el a holokausztban, aki vélhetően a budapesi gettóban halt meg. A háború után jogi egyetemet végzett, és itt ismerkedett meg későbbi férjével, akivel a 1956-ban nyugatra disszidáltak. Két gyermekük született, már a forradalom után. Jelenleg az Egyesült Államokban él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, Az interjúalany a húszas évek elején született egy Zala megyei településen. Egy bátyja volt, aki 1942-ben bevonult munkaszolgálatra, egyedül őt nem deportálták a családból. Családja kereskedelemmel foglalkozott. Iskoláit Zalaegerszegen végezte, ekkor sok időt töltött édesanyja testvérénél, aki ott élt. Tizennyolc éves korában ismerkedett meg későbbi férjével, aki szintén kereskedő volt. Az egész családját kiírtották a holokausztban. Nagymamáját a vagonban, gyermekét, férjét, és szüleit a táborban vesztette el. Pusztán bátjya élte túl a háborút.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .wma); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat ; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, halálmenet, S.M. az 1920-as években született Budapesten. Gyermekkorát itt töltötte, iskolás koráig anyai nagyapja nyolcadik kerületi lakásában laktak, ami később csillagos ház lett. Amikor elkezdte az elemi iskolát, a család édesapja szülővárosába, Hódmezővásárhelyre költözött. A harmincas években ismét visszaköltöztek a fővárosba, és egy belvárosi leánygimnáziumban végezte a középfokú tanulmányait. Egyetemre csak a háború után tudott jelentkezni, 1944-ig gyerekeket korrepetált különböző tárgyakból. A vészkorszak alatt a család Budapesten élő tagjai gettóba kerültek, édesapja Alföldön élő családját kivétel nélkül kiírtották, Auschwitzban és Mauthausenben haltak meg. Öccse szintén nem élte túl a meghurcoltatást, őt munkaszolgálatra vitték, és feltehetőleg Magyarország területén vesztette életét. Az interjúalanyt a KISOK sportpálya területén kialakított gyüjtőtáborból induló halálmenet tagjaként egészen Börgöndpusztáig hajtották. Közben árkot ássattak velük, majd amikor közeledett a front, visszahajtották őket Budapestre. Őt, szüleit, és anyai nagyszüleit a pesti gettóban érte a felszabadulás. Az ötvenes évek közepétől él házasságban, egy gyermekük született. A háború után két egyetemet is elvégzett, a bölcsészkar után dramaturgi diplomát szerzett, és nyugdíjba vonulásáig budapesti színházakban dolgozott.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; narratív interjú, zsidó, holokauszt, láger, munkaszolgálat Az interjúalany az 1900-as évek első évtizedében született Budapesten, szülei negyedik gyermekeként. Később további két öccse született. A holokausztot a többi interjúalanyhoz képest idősebbként élte át, és még az első világháborúról is vannak gyermekkori emlékei. Végzettségét tekintve négy polgárival rendelkezik. Ezután a könnyűiparban helyezkedett el, és a háburú utáni évtizedekben is ott dolgozott. Az 1930-as években nősült meg, és még a háború előtt született egy gyermeke. 1943-ban vitték először munkaszolgálatra a Balaton-felvidékre, itt repülőtér-építésen kellett dolgoznia, de télen hazaengedték, és egészen a német megszállásig otthon lehetett. Márciusban ismét be kellett vonulnia munkaszolgálatra, de már csak a háború után tért haza. Sopron környékéről deportálták Mauthausenbe. A lágerben szabadult fel, egyik testvérével, akivel ott találkozott. A szűk családból két öccse vesztette életét a holokausztban. Felesége és gyermeke, illetve a családja többi tagja Budapesten élt túl. A háború után lelkes természetjáró, és aktív életet élt. Nyugdíjba vonulásáig továbbra is a textiliparban dolgozott. További két gyermekük született, azóta hét unokája, és dédunokái is vannak. Budapesten él feleségével.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, bujkálás Az interjúalany az 1910-es évek első felében született Budapesten, idős szülei egyetlen gyermekeként. Édesanyját tíz évesen vesztette el, így kettesben maradt édesapjával, aki nehezen boldogult a háztartással. Édesapja családja felvidéki, otthon németül beszéltek, így ő is gond nélkül elsajátította a nyelvet. Az anya családjában erős varrónői hagyományok domináltak, ezért ő is elkezdte kitanulni a szakmát. Férjét egy korcsolyázás alkalmával ismerte meg, és a későbbiekben is rengeteget sportoltak együtt. Még a háború előtt, 1942-ben született meg első gyermekük. Férjét többször vitték munkaszolgálatra a háború előtt, legutoljára a németek bevoulásának naján. Ekkor Sopronba került, és később innen deportálták Mauthausenbe, és csak a felszabadulás után tért haza. Ő maga alig több, mint egy éves gyermekével Budapesten bujkált a háború alatt. Ismerősöknél laktak, először a Remetehegyen, majd a hetedik kerületben. Egy nap elindították a téglagyár felé, de egy befolyásos ismerőse segítségével a nemzetközi gettóba került, és a svéd védett házban éltek túl gyermekével. Édesapját még a háború éveiben elvesztette, így gyermeke mellett, csak ő szenvedte el a soá meghurcoltatását a családból. A felszabadulás után folytatta varrónői pályáját, harisnyakötésbe kezdett, és kisiparos lett, egészen férje minisztériumba kerüléséig. További két gyermekük született, azóta több unokájuk, és dédunokájuk is lett. Budapesten él férjével.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, (the folder also contains the interview of his wife) ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp,

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, (a mappa továbbá tartalmazza az alany feleségével készült interjú hanganyagát); narratív interjú, zsidó, holokauszt, munkaszolgálat, láger Az interjúalanynak kiegyensúlyozott gyerekkora volt, Újpesten éltek nővérével és az édesapjával. Innen vitték munkaszolgálatra, először Erdélybe, majd Kárpátaljára is mennie kellett dolgozni. Négy év munkaszolgálat után elvitték Bergen-belsenbe. Édesapja és nővére Auschwitzban halt meg, a tágabb családjából sem maradt életben senki. Feleségével, aki szintén holokauszt túlélő, nem sokkal a felszabadulás után ismerkedtek meg, abban a német városban, ahol a túlélőket helyezték el, amíg haza nem szállították őket. Feleségével már együtt tértek haza Magyarországra, és nem sokkal később összeházasodtak. A Holocaust hatására olyan egészségügyi károsodások érték, hogy soha nem lehetett gyereke. Hazaérve neki is azzal kellett szembesülnie, hogy lakásába idegenek költöztek be, ezért más lakhatási megoldást kellett találnia. Felesége Öcsödön született. Tizennyolc éves korában, az édesanyjával és az édesapjával került Bergen-belsenbe. Testvére munkaszolgálat közben halt meg. Szülei túlélték a koncentrációs tábort, és együtt tértek haza. Otthon szintén egy üres ház várta őket.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; narratív interjú, zsidó, holokauszt, gettó, Az interjúalany az 1930-as évek második felében született Budapesten. Egy újlipótvárosi lakásban laktak családjával, amit 1944 tavaszán kellett elhagyniuk. Ekkor beköltöztek nagybátyja lakásába, ami csillagos ház volt, így több családot zsúfoltak be ide is. Itt látta utoljára édesapját akit munkaszolgálatra vittek, ahonnan nem tért haza. Utána egy Pozsonyi úti védett házba kerültek át, majd innen vitték át a családot a gettóba, és ott szabadultak fel. Édesapján kívül nagyszüleit, egy unokatestvérét, és egy nagynénjét veszítette el a holokausztban. Az ötvenes évek végétől férjnél van, két gyermekük született. Ma is Budapesten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, szülőtől elválás gyerekként Az interjúalany a harmincas évek elején született Budapesten. Szülei kereskedők voltak, ennek köszönhetően meglehetősen jó életszínvonalon éltek. Élete első vesztesége háromévesen érte, amikor nővére elhunyt. Az elemi iskola első két osztályát egy nyolcadik kerületi zsidó iskolában végezte, majd kétszer is iskolát váltott. Ortodox családból származik, családja a vallási előírások szerint élt a háború előtt, és után is. A németek bevonulását követően egy nyolcadik kerületi csillagos házba kellett költözniük. Októberben nyilasok rontottak be a házba, és édesapját munkaszolgálatra hurcolták. Nem sokkal később édesanyját is elvitték, őt akkor látta utoljára. Szülei nélkül, egyedül maradt, de nagybátyja, aki egy hozzá közeli házban lakott, igyekezett gondját viselni. Édesapja kis idő multán épségben visszatért. A budapesti gettóban vészelték át a megpróbáltatásokat, a családból csak ők ketten maradtak életben. A háború után visszatért abba az iskolába, ahova legutoljára járt, de továbbtanulásra nem volt lehetősége, mert édesanyja elvesztése miatt őrá hárult a háztartás vezetése. A holokauszt után sem távolodott el a zsidóságtól, családjával ugyanolyan intenzív vallási életet éltek, mint korábban, és nyugdíjba vonulásáig a helyi hitközségnél dolgozott. Az ötvenes években ment férjhez, a házasságból két gyermekük született. Lánya idegi problémákkal küzdött, születése óta folyamatos kórházi kezelésre szorul. Két évvel később született meg második gyermekük, ő egészséges. Férje a nyolcvanas években elhunyt. Édesanyja korai elvesztése hatalmas trauma volt számára, ami végigkísérte egész életét.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat Az interjúalany egy Észak-alföldi kereskedőcsalád gyermeke, a húszas évek végén született. Édesapja tollakkal kereskedett, édesanyja pedig kóser húsok árusításával foglalkozott. Egy nyolc évvel idősebb bátyja volt, akivel elmondása szerint nem volt közeli kapcsolata a nagy korkülönbség miatt. 1944-ben az Alföldről deportálták családját. Mindenki Ausztriába került, kivéve bátyját, aki feltehetőleg egy németországi táborban halt meg. Édesanyja, és édesapja szintén túlélte a meghurcoltatást, köszönhetően annak, hogy ők nem lágerbe, hanem egy Bécs környéki elektromos gyárba kerültek. A háború után budapestre költözött, egy zsidó diákotthonba. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, azóta is festészetből él. A huszadik század második felében részt vett cionista mozgalmakban, és a kommunista párt tagja is volt rövid ideig. Tágabb családjából többen is túlélték a holokausztot, közülük nagynénje Izraelben él, akit többször is meglátogatott külföldi kiállításai ideje alatt. Háromszor nősült meg, két gyermeke született utolsó, hetvenes években kötött házasságából. Továbbra is Budapesten él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Ilona a harmincas években született Budapesten. Édesapjának hentesüzlete volt a hatodik kerületben. Egyetlen gyerek volt, szülei nagy hangsúlyt helyeztek a taníttatására. A Skót Misszió által üzemeltetett iskolába járt, ahol nagyon színvonalas oktatásban és protestáns nevelésben részesült. Egy hatodik kerületi házban laktak, mely a háború alatt csillagos ház lett. 1944. októberében nyilasok törtek rá a lakókra és terelték ki őket egytől egyig az utcára, majd a Kertész utcában egy pincébe. Ott elválasztották a férfiakat és a nőket. Ilona akkor látta utoljára az édesapját, és az anyai nagyapját. Azóta sem derült ki, hogy mi történt velük, hogyan haltak meg. Aztán egy tank kíséretében átvonultak a Rumbach utcai zsinagógába, ott tartották őket étlen-szomjan. Két nap múlva elengedték őket mindenféle magyarázat nélkül. Nem tudni miért került sor erre a razziára, és minek következtében állt le. Ilona édesanyja a történtek után úgy döntött, hogy nem maradnak a házban, és egy keresztény rokonnál húzták meg magukat, majd a tőlük kapott papírokkal kerestek más menedéket. Az ostromot egy első kerületi ház pincéjében töltötték, a többi ott lakóval együtt. A közös imádkozásokkor jól jött, hogy Ilona a skótoknál nevelkedett, bibliaismerete eloszlatta a gyanút, mely származásukat illette. A háború befejeztével visszaköltöztek a régi házba, csak úgy mint sok más lakó. Édesanyja hamarosan ismét férjhez ment, amikor egyértelművé vált, hogy Ilona apját elvesztették. Új nevelőapja hatására egyre közelebb került a kommunista párthoz, de nagy csalódás érte, amikor származása miatt nem vették fel. Az ötvenes évek elején ment férjhez. Házastársa szintén holokauszt túlélő. Ifjúsági könyvtárak ellátásával kezdett foglalkozni valamint gyermekirodalommal. Egyetlen gyerekük van, aki Lengyelországban járt a Képzőművészeti Akadémiára. Ő Dániában ment férjhez, oda született a lányuk is. Minden évben hazalátogatnak, jó a kapcsolatuk Ilonával.

The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding, (together with wife and husband)

A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás, (együtt készült interjú egy házaspárral) Az interjúalany Észak-Kelet Magyarországon született, az 1920-as évek közepén. Elmondása szerint élete első szakasza hat éves koráig tartott, amikor is megélhetési okokból Budapestre kellett költözniük. Szülőfalujában boldog élete volt, szegények voltak, de semmiben nem szenvedett hiányt. Férjét már Budapesten ismerte meg, tizennégy évesen, és öt év múlva össze is házasodtak. Amikor harminc éves lett, már két gyermekük volt, azonban egészen eddig nem volt lehetősége leérettségizni. Ekkor visszatért tanulmányaihoz, leérettségizett, és több nyelvvizsgát is szerzett. Pár év múlva férjét, mint diplomatát külföldre helyezték, és az egész család kiköltözött Svédországba. Életük során még egy alkalommal volt kiküldetésen férje, másodszor is Svédországba költöztek. Késöbb idegenvezetőként kezdett el dolgozni. A háborús élményeiről meglehetősen keveset, és nehezen mesél az interjú során. Családjával Budapesten bujkáltak, testvérei és édesapja vele együtt túlélte a vészkorszakot. Édesanyja a maros utcai kórházban betegeskedett, és az ottani mészárlás áldozata lett. A férj egy miskolci kispolgári családból származik, az 1910-es évek végén született. Szülei öt gyermeket neveltek. Első antiszemita élményei az óvodához köthetők, a megkülönböztetés már ott is megjelent. Az interjúalany egy református gimnáziumban végzett kitűnő eredményekkel, de jegyeit szándékosan lerontották, így megakadályozva továbbtanulási szándékait. A 30-as évek végén Budapestre került,egy textilgyárban kezdett dolgozni. Ezt követték 1941-től a munkaszolgálatos évek. Egy testvérén kívül minden családtagját megölték Auschwitzban. Ő maga több, mint három évig volt munkaszolgálaton, és 1945 Januárjában szabadult fel a romániai Berlád közeléáben. A háború után közgazdászként végzett Budapesten. Diplomataként többször éltek hosszabb ideig külföldön családjával.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour, camp,

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, láger, Az 1920-as évek első felében született egy Cegléd közeli kisvárosban, ahol abban az időben 150 zsidó család élt. Négy polgári után Szolnokra került, 1941-ben leérettségizett az helyi felsőkereskedelmi iskolában. Ezután órásinasként, segédként, majd egy ékszerésznél dolgozott a gettósításig. A zsidóellenességet mindennap érezni lehetett az utcákon, egy idő után nem köszöntek nekik, később számos alkalommal érte fizikai bántalmazás is. Miután apját elvitték munkaszolgálatra, neki kellett fenntartani a családot. Szolnoki gettóba került 1944 áprilisában, majd innen a cukorgyárba, ahova a deportálás előtt terelték a környéki zsidóságot. Édesanyja és nővére egy másik gettóba került, őket Ausczwitzba deportálták. Az interjúalany a gettóban orvostanhallgatónak adta ki magát, és Strasshofba került, sok más orvossal együtt. Innen gyalog kellett Bécsbe menniük nagyjából ötven társával, ahol egy gázgyárban dolgoztak. Emlékei szerint, a helyzethez képest emberséges körülmények uralkodtak. Miután visszakerült szülővárosába, szülei házát teljesen kifosztott állapotban találta, de hamarosan ismét lakható állapotba hozta. Egy zsidó járási főfelügyelő vette magához, nála kapott állást. Így került az államigazgatás területére, és lényegében egész életében ott dolgozott. 1947-ben elkezdte a jogi kart, majd a nyíregyházi jegyzői iskolába is járt. Az első tanácsválasztáson, a végrehajtó bizottság titkáraként vett részt, és két évig ebben a pozícióban maradt. Késöbb egy ávós feljelentette cionista összeesküvés vádjával, de felmentették. A negyvenes évek végétől él házasságban, ahonnan egy gyermekük született az ötvenes években. Felesége középiskolai tanár volt. 1952-től a Begyűjtési Minisztériumban dolgozott Nagy Imre mellett, majd a hatvanas évek végéig a Pest megyei tanácsnál volt állása. Egy ideig társbérletben kellett élniük feleségével, és kisfiával, majd egy újlipótvárosi lakást kaptak, ahonnan húsz év múlva ismét elköltöztek, egy közelben lévő, de nagyobb lakásba. Három unokája született.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp,

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, Az interjúalany a huszas évek elején született Észak-Nyugat-Magyarországon, szülei kereskedők voltak. Polgárit végzett, továbbtanulásra nem volt lehetősége, ezért ipari tanulónak szerződött egy varrodába. Segédként Budapestre ment dolgozni. A német bevonulás napján Budapesten tartózkodott, egy zenei rendezvényen vett részt délelőtt, és a veszélyről csak lakótársai tájékoztatták. Unokatestvéreivel megbeszélték, hogy másnap hazautaznak, ami meglehetősen kockázatos döntés volt a gyakori igazoltatások miatt, de sikeresen hazajutottak Kapuvárra. A kapuvári gettóba vitték családjával együtt. Egy reggelen felkeltették majd az embertelen motozás, és átvizsgálás után az állomásra gyalogoltatták őket, és Auschwitzba deportáltak mindenkit. A lágerben töltöttek pár hetet, közben édesanyjával és testvérével végig együtt tudtak maradni. Rövid idő után átkerültek Hessisch Lichtenauba, ahol egy bombagyárban kellett dolgozniuk. Egy nap halálmenetben órákon át gyalogoltatták őket, mint kiderült valójában körbe-körbe, cél nélkül. Majd egy napon órákon át gyalogoltatták őket,mint kiderült később,körbe-körbe,Lipcsében viszont felvigyázók nélkül maradtak, és itt szabadultak fel tavasszal. Édesanyja és testvére is túlélte a háborút, tágabb családjából azonban szinte mindenki odaveszett. 1945 óta van férjnél, házastársa szintén holokauszt túlélő. Egy gyemrekük született, három évvel késöbb. A holokauszt előtt vallásos életet élt, neológ családból származott, és szigórúan, az előírásokat betartva éltek, de 1945 után már csak a nagyobb ünnepeket tartotta meg.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, szülőtől elválás gyerekként Az interjúalany a harmincas években született Budapesten, kiskereskedő családban. 1944-ben nem vették fel sehova,ezért édesanyja nagy nehezen,de bejutatta a Sophianumba. Ennek az iskolának köszönheti, hogy túlélte a holokausztot. Ebben az épületben bujkált a felszabadulásig. Édesapját munkaszolgálatra vitték, ahonnan épségben hazatért. Édesanyja szintén abban az iskolában bujkált, ahol ő, de nem együtt voltak, így ez csak a háború után derült ki számukra. A családjából két nagybácsi és egy nagynéni vesztette életét a a vészkorszakban. Testvére és édesanyja Budapesten élt túl, édesapja pedig a munkaszolgálatról szökött meg. A háború után folytatta tanulmányait, majd az orvosi egyetemre jelentkezett, amit siekresen elvégzett. A hetvenes évek óta él házasságban, és két gyermekük született. Azóta is Budapesten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp,

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, gettó, halálmenet, láger, István az 1920-as évtized elején született Budapesten, anyai ágon ágostai hitvallású, apai ágon zsidó családba. Édesapja textilkereskedő-segéd volt, édesanyja pedig női szabóságot tanult, ám nem dolgozott a szakmájában, háztartásbeli volt. Szerény körülmények között, és állandó nélkülözésben éltek. Az elemi négy osztályát egy hetedik kerületi iskolában végezte, kitűnő eredményekkel, de iskolai teljesítménye a gimnáziumba kerülve visszaesett. A gimnáziumot nem fejezte be, tanulmányait előröl kezdve a Felső Kereskedelmibe került. Az iskola elvégzése után bőrdíszműves-inasként dolgozott, közben keresztanyja színpaditánc iskolájába is járt, egészen a munkaszolgálatos behívójáig. Az első behívást meg tudta úszni egy ismerőse segítségével, aki felmentő papírt szerzett neki, ami tanusította az alkalmatlanságát, legközelebb hat hónap múlva kapott ismét behívót. Negyvenhárom augusztusában a Borba szóló menetlevelét leleményességének köszönhetően kicserélték, és Hárosszigetre vonult be, a Keresztény Kisegítő Munkaszolgálat kötelékébe. Tavasszal átirányították Erdélybe, a nyilas hatalomátvétel napján Ungváron volt. December elején Putnok magasságában bevagonírozták őt, és munkaszolgálatos társait, és elindultak Zsolna felé, majd végül Kópházán álltak meg. Itt szíjgyártóként dolgoztatták, majd februárban gyalogmenetben Mauthausenbe hajtották őket, majd a front közeledtével Gurskirchenbe. A szövetséges csapatok itt szbadították fel tavasszal. Miután elindultak Magyarország felé, elvesztette eszméletét, és csak Linzben tért magához, egy kórházban, ahol rendkívül rossz fizikai állapota miatt hetekig feküdt. Pár hét után néhány rabtársával gyalog indultak el Magyarország felé, majd Bécsben kaptak igazolást a Vöröskereszttől, ami tanusította deportálásukat. Ennek az adminisztációnak köszönhetően a Magyar Rádió név szerint említette, mint túlélőt, így édesanyja a lehetőségekhez mérten meleg étellel várhatta hazaérkezését Budapestre. Augusztus elején tért haza, és egy hónap elteltével már munkába állt, és bőrdíszművesként helyezkedett el. Szűk családja szintén túlélte a vészkorszakot, nagybátyjait, és nagynénjeit azonban elveszítette. Először 1947-ben házasodott meg, és három gyermeke született. Második házasságát a nyolcvanas évek elején kötötte. A holokauszt óriási traumát jelentett az életében, azonban a boldogságkeresés iránti nagyon erős vágya sosem engedte, hogy ez határozza meg az egész életét. Idős korára is egészségesen, és sportosan él, már egy jó ideje második feleségének vidéki házában. Nyugdíjba vonulása után még hét évet dolgozott a szakmájában.

The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcipt, photos of his army pay-book and high school class; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, képek zsoldkönyvről, és iskolai tablóról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat Almási Miklós 1921-ben született Zilahon, 1941-ben a családjával együtt Kolozsvárra költözött. Iskoláit Zilahon és Kolozsváron végezte. Élettörténetének főbb töréspontjai 1944-ig családi eseményekhez, iskolai élményekhez, és a munkaszolgálatos időszakához köthetők. A háború után az újrakezdés, a tudományos pálya alakulása volt meghatározó. Életének törésvonalát a munkaszolgálat, illetve a családtagok holokausztban való elvesztése jelentette. Miklóst 1942-en vitték el Kolozsvárról munkaszolgálatra. Kezdetben a Nagy-Szamos mentén, majd a Székelyföldön dolgozott. Románia Szövetségesekhez való átállása után munkaszázada Kolozsvár irányába vonult vissza. Miklósnak, jó terepismeretét kihasználva, sikerült Kolozsvár előtt néhány kilométerrel megszöknie. Néhány napig egy román parasztcsalád fogadta be, majd vonaton eljutott Aradig. Innen szervezetten, több volt munkaszolgálatossal együtt Bukarestbe szállították és családoknál szállásolták el őket. 1944 őszén tért vissza Kolozsvárra. Itt tudta meg, hogy szülei nem élték túl a holokausztot. A kezdeti nehézségeken, teljes magányon, és anyagi kiszolgáltatottságon túllépve, még 1944-ben sikerült munkába állnia a helyi gyógyszergyárban és beiratkozott az egyetemre is. Első házassága is erre az időszakra tehető, azonban ez nem tartott hosszú ideig. A világháború után Kolozsváron szerzett vegyész diplomát, majd a Szovjetunióban doktorált. 1952-től a kolozsvári egyetemen tanított kémiát, ahol 1953-ban dékánnak választották. 1987-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is igen aktív tudományos életet folytatott. A rendszerváltozás után részt vett az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Agrár- és Élelmiszeripari tanszékének létrehozásában, a kétezres évek elején. Harmadik feleségével él együtt, egy négyszobás tömbházlakásban, nyugdíjas éveiben is jó szellemi és fizikai állapotnak örvend.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat István az 1920-as években született Budapesten, egy kispolgári zsidó család harmadik gyermekeként. Édesapja korai halála után csekély kegydíjakból nevelte őket édesanyjuk. Jó tanulmányi eredményekkel érettségizett egy budapesti kereskedelmi iskolában, tanulmányai folytatása közben folyamatosan korrepetált másokat, hogy valamennyi pénzt össze tudjon szedni a legszükségesebb kiadásokra. Az érettségi megszerzése után egy textilipari gyárban kapott munkát gyakornokként, és egészen munkaszolgálatos behívásáig itt dolgozott. 1943-ban hívták be munkaszolgálatosnak Bereckre, majd 1944-ben hadműveleti területre vitték őket. A század egy része szovjet hadifogságba került, a többiek, köztünk Istvánnal Husztra vonultak vissza, ahol vasutat kellett építeniük. 1944 novemberében innen tért haza Budapestre, ahol korábbi kollégájánál bujkált, több zsidó üldözöttel együtt, egészen addig, míg fel nem fedezték őket. Ekkor elment a családjához, akik a svéd védet házban bujkáltak, és egészen a háború végéig itt voltak. Mindegyikőjük túlélte a holokausztot. A világháború után elvégezte korábban félbehagyott tanulmányait a Képzőművészeti Egyetemen, élete további részében festészettel foglalkozott. Több külföldi ösztöndíjat is elnyert, így jutott el Párizsba, Prágába és ennek köszönhetően négy nyelven beszélt. Feleségével, akivel még a háború előtt házasodtak össze, két gyemrekük született, az ötvenes, és a hatvanas években. A festészet élete végéig a mindennapjai része maradt, kiállításai Európa nagyvárosaiban és Magyarországon is nagy sikereket arattak. 2010-ben hunyt el Budapesten, 87 éves korában.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp,

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, Az interjúalany a húszas évek közepén született késői gyermekként, édesanyja harmincöt éves korában. Életének első tragédiája három éves korában érte, amikor mindkét szülőjét elveszítette és a szombathelyi árvaházba került. Kevés időt töltött itt, viszonylag hamar örökbe fogadták „Balázsék”, de sokáig nem tudta, hogy örökbefogadott gyerek. Nevelőszülei szintén szombathelyiek voltak, a belvárosban volt egy textilkereskedésük. Elmondása szerint tanulni nem szeretett, az elemi és a polgári elvégzése után, még a háború előtt, kereskedelmi iskolába jelentkezett, de nem végezte el, helyette varrni tanult. Még a háború előtt, 1941-ben ment férjhez. Első gyermekük egy évvel később született. 1944-ben az egész családot Auschwitzba deportálták a szombathelyi gettóból. A hosszú, embertelen vonatút alatt apja, anyja, és kislánya életüket vesztették. Férje, akit már korábban behívtak, munkaszolgálatosként élte túl a háborút. A szelekció után az Auschwitz melletti Bosch-Schilling gyárban dolgoztatták. Itt érte a felszabadulás, 1945-ben. A háború után két gyermekük született, mára három unokája van. Gyermekkorában nem volt vallásos a családja, a világháború után a nagyobb ünnepeket tartották meg.

The folder contains: 1 sound file of interview (.wma); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.wma); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, Rózsa Pásztón született egy öt gyerekes neológ zsidó családban. Szülei jómódú parasztok voltak, autodidakta értelmiségiek. Pásztón, majd Miskolcon tanult, de egyetemre a numerus clausus miatt már nem mehetett. A háború után, mint kulák nem tanulhatott, végül az esti egyetemet tudta elvégezni. A német megszállást követően a hatvani gettóba kerültek családjával. Ő Brémában, Theresienstadtban és Auschwitzban volt lágerben, végül itt szabadult fel. A holokausztban elveszítette két testvérét, és édesapját. Édesanyja és többi testvére életben maradtak. A háború után rövid időn belül férjhez ment egy másik túlélőhöz, később egy lányuk született, 1948-ban. Lánya Svájcban, él, középiskolai tanár lett. Férje a kétezres évek elején hunyt el. Az interjú nincs befejezve, az interjúalany a további alkalmakat nem vállalta, így csak az első ülés anyaga érhető el.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp,

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger Barabás Istvánné Budapesten született az 1920-as években. 1945 március 25.-én a Szociáldemokrata Párt tagjainak listázásakor őt is összeírták, és mint politikai fogoly került a Gestapo főkapitányságra, ahol szörnyű fizikai bántalmazásokat kellett elszenvednie. Ápilis elején átvitték a mosonyi utcai toloncházba, ahol a huszonhat fős csoportot marhavagonokba zsúfolták, majd Auschwitzba deportálták. Az auschwitzi lágerben huszonnégy napot töltött. Itt felesleges, és megalázó munkákat kellett végeznie, ami rengeteg erőt elvett tőle. Közel egy hónap után néhány rabtársával együtt egy parschnitz-i szövőgyárba szállították őket. Itt elmondása szerint Auschwitzhoz képest emberi körülmények urlakodtak, rendes ételeket kaptak, és többet is pihenhettek, mint korábban. Itt szabadult fel 1945 tavaszán. A holokausztban elveszítette édesapját, és az egyik nagymamáját. Édesanyja és tetsvére életben maradt. A világháború után egy év otthonlét elmúltával egy lapnál helyezkedett el. Három házassága volt, és egy germeke született. Az interjúalany nagyon keveset beszélt az élettörténetéről, szinte csak a lágerélményéről számolt be, ezért az élete további szakaszáról néhány adaton kívül semmi sem derül ki.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany a harmincas években született egy dél-alföldi kiskereskedőcsalád második gyermekeként. Egész gyerek- és fiatalkorát (a holokauszt előtt és után) szülővárosában töltötte és e korszak döntő hatást gyakorolt későbbi életére. Családja nagyon hosszú ideje Makón élt, szinte minden generáció kereskedelemmel foglalkozott. Iskoláit Makón végezte, zsidó, később polgári iskolában. A családot 1944-ben a makói zsidó iskolában kijelölt gettóba hurcolták, rövid idővel később innen kerültek a szegedi téglagyárba. Innen deportálták végül a családot Strasshofba, később pedig a möllersdorfi táborba hurcolták őket. Az interjúalany gyermektúlélő, életét annak köszönheti, hogy nem haláltáborba kerültek, ahol életkora miatt egyből gázkamrába küldték volna. A lágerben együtt tudott maradni családjával, minden bizonnyal ez mentette meg. Édesapját még a deportálások előtt vezényelték a Don-kanyarba munkaszolgálatosként, itt vesztette életét. Édesanyja, testvére, és nagyszülei szintén túlélték a vészkorszakot, velük együtt tért haza. A háború után folytatta tanulmányait, leérettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar-történelem szakon. A diploma megszerzése után középiskolai tanárként dolgozott egy rövid ideig, később már egyetemen oktatott. Több regénye jelent meg, dolgozott dramaturgként is. Az ötvenes évek végén házasodott össze szintén holokauszt túlélő feleségével, akitől két gyermeke született. Számos műve szól a magyar zsidóság huszadik századi sorsáról, és a saját zsidóságáról. Jogtalanul kevesett olvasott szerzőként tartják számon. 2017-ben hunyt el, nyolcvanegy éves korában.

The folder contains: 7 sound files of interview (7 .mp3 and 7 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, photos of her personal documents, photos of her early life during the 30's and 40's, letters from the ghetto; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 7 audio fájlja (7 .mp3 és 7 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, fotók személyes dokumentumokról, magánéleti fotók a harmincas, és negyvenes évekből, levelek a gettóból; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger Bartha Rezsőné az 1920-as években született egy Duna-menti városban, ahol a szülőknek vas-fűszer nagykereskedése volt. Egy nővére volt, akivel jó viszonyt ápolt, együtt nőttek fel. 1936-ig élték ezt a nyugodt polgári életet, ahol iskoláit zsidó elemiben kezdte, majd vegyes polgáriban folytatta, amit –részben kényszerűségből – külföldi tanulmányok követtek. Polgári neveltetésének köszönhetően nagyon jól tudott németül. Bécsi magániskolájából az Anschluss után költözött haza, és apja üzletében dolgozott. 1941-ben férjhez ment, azonban apósa minden eszközzel igyekezett megakadályozni a házasságot, majd egy év múlva el is váltak. Édesanyja már 1938-ban elakart volna menni az országból, apja azonban ezt nem engedte. Ez lett a család veszte: az apát korán elvitték munkaszolgálatra, majd deportálták, 1945-ben jött még tőle egy képeslap, de a lágerből nem tért haza. A németek bejövetele után édesanyjával, és nővérével Budapesten voltak egy esküvőn. A családnak ekkor lehetősége lett volna Budapesten maradni az ismerősöknél, hátha ott nagyobb eséllyel élnek túl. Anyját azonban hiába győzködték, ő mindenáron haza akart utazni, a lányok viszont a fővárosban maradtak. Dunaföldvárról őt is deportálták, valószínűleg a bergen-belseni táborban halt meg. Őt és nővérét a KISOK-pályára terelték, ám csak őt deportálták 1944-ben, mert nővére még a transzport elindítása előtt megszökött. Az interjúalanyt innen Ravensbückbe deportálták. A pályán összetalálkozott egy régi ismerősével, akivel végig együtt tudtak maradni a táborban, és a hazaúton is. Az út is rengeteg borzalommal járt: a láger után a felszabadító katonák erőszakoskodását is túl kellett élniük. A háború után 1948-ig próbálkozott a szülői ház és az üzlet rendbetételével, majd eladott mindent, és felköltözött Budapestre. Itt fényképészként dolgozott. Sok évvel később ment csak újra férjhez. Második férje gyerekeivel jóban van, saját gyereke nem lett. Nővére és családja végül Pesten életben maradtak, velük jó a kapcsolata, az ő gyerekükkel is szoros a viszonya. Az interjúban nagy hangsúlyt kap az 1992-es év, amikortól Rezsőné szemléletmódja megváltozott, és azóta szervezett keretek között is sokat mesél az átélt borzalmakról. Egy német történésszel folyamatosan filmeket vesznek fel, és világszerte előadásokat tartanak.

The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat Ferenc 1923-ban született egy Zala megyei faluban. Az elemit és a polgári iskolát Zalaegerszegen végezte, ahol géplakatosnak tanult. Az 1940-es évektől egy soproni gyárban kezdett dolgozni. A német megszállást követően Kőszegre hívták be, mint munkaszolgálatost. Pár hétig Ausztriában dolgoztak, majd onnan szökési bűnszövetkezésért a körmendi hadbírósági fogdába zárták társaival. Innen 1944 márciusában szabadultak, miután a szövetséges csapatok részben a fogdát is lebombázták, így felügyelet nélkül maradtak, és könnyen el tudtak szökni. Áprilisban visszatért szülőfalujába, később pedig ismételten a soproni gyárban kezdett dolgozni. Az ötvenes években gépipari technikumot végzett. Továbbra is Sopronban dolgozott, ahol az évek során a gyári beosztások ranglétráján lépkedett egyre feljebb és, mint üzemvezető ment nyugdíjba. A holokausztban egész családjából több negyven embert öltek meg, pusztán három bátyja, és ő maga éltek túl. Jelenleg is Sopronban él feleségével, és fia családjával.

The folder contains: 2 sound files of interview (.wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (.wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Walter 1929-ben született Iglón, és ahol édesapja I. világháborús kitűntetettként és hadirokkantként egy sörlerakatot üzemeltet. Egyedüli gyerek volt, 1941-ben, az első zsidótörvények, majd a következő évi deportálások idején 10-11 éves. Az első atrocitás akkor érte, amikor 1942 szeptemberében zsidósága miatt nem iratkozhatott be a gimnáziumba. A háború alatt részben egyedül, de amikor tudott szüleivel bujkált. Csak a háború után tíz évvel tudták meg, hogy az apa kitűntetése miatt mentességet kellett élvezniük. A bujkálásban több helyi ember is segített nekik. A háború után, 1945 szeptemberében ismét jelentkezett az iglói gimnáziumba, ahova akkor sem vették fel, arra hivatkozva, hogy a zsidótörvények még mindig érvényben vannak. Ezután döntött úgy a család, hogy el kell hagyniuk a várost, és Kassára költöztek. Miután Kassán leérettségizett a pozsonyi orvosi egyetemre, majd később félve attól, hogy apja osztályidegen, a prágai egyetemre járt. Tanulmányait Prágában fejezte be, közben megnősült, és egy év után hazaköltöztek Kassára, ahol állást kapott. Az orvosi ranglétrán folyamatosan feljebb lépkedett, felesége tanár, majd iskolaigazgató lett. Házasságából három gyermeke született.

The folder contains: 8 sound files of interview (8 .mp3 and 8 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 8 audio fájlja (8 .mp3 és 8 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Tibor 1925 januárjában született egy erdélyi kis faluban, Papfalván, ahol az apja volt a jegyző. Heten voltak testvérek, ő volt a hatodik gyerek. Egy természeti csapás következtében a falu elszegényedett, ezért még gyermekkorában átköltözött a család Nagyváradra. Tizenkilencéves volt, amikor elhurcolták a nagyváradi gettóba, és innen deportálták Auschwitzba, később Mauthausenbe, majd Melkbe. Bátyjával együtt túlélésüket nagyrészben annak köszönhetik, hogy végig együtt tudtak maradni, egymást fizikailag és lelkileg támogatva. 1947 szeptemberében Ebensee-ben érte a felszabadulás. Húga, és a szülei meghaltak a haláltáborokban, a többi testvére és ő életben maradt. Két testvére Izraelben él, ő a felszabadulást követően Budapestre költözött, azóta is ott él. Elkezdte az orvosi egyetemet, de nem fejezte be, végül a jogi egyetemen szerzett diplomát. Élete során volt katona, párttag, de főleg hivatali munkákat végzett. Egy lánya és egy unokája született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, láger Mihály egy Vas megyei faluban született egy neológ zsidó család második gyermekeként. Szülei kereskedelemmel foglalkoztak. Az elemi iskolát szülőfalujában kezdte, majd egy év után átiratták egy szombathelyi zsidó elemibe. A gimnáziumot szintén Szombathelyen végezte, több iskolában, de végül nem tudott leérettségizni az otthoni teendők miatt. 1944 októberében hívták bemunkaszolgálatra Kőszegre, és egészen január végéig itt dolgoztatták. A felszabadulás munkaszolgálatosként érte. Szűk családjából senki nem élte túl a holokausztot, szüleit, nővérét, nagyszüleit, és több unokatestvérét lágerekben, vagy munkaszolgálatosként gyilkolták meg. A háború után 1947-ben házasodott meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született, aki Pécsen él. Mára két unokájuk van.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Benedek Mihályné az 1930-as évek elején született egy neológ zsidó család második gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után az orsolyita nővérek által fenntartott gimnáziumba járt. Sümegen már a harmincas évek közepétől vannak emlékei antiszemita atrocitásokról, elmondása szerint a kor zsidóellenes hangulatot gerjesztő filmjeiből ismert jelenetek számos alkalommal visszaköszöntek szülővárosában is. 1944 áprilisában apja kivételével, akit ismételten behívták munkaszolgálatra, a család a sümegi, majd a zalaegerszegi gettóba került. Pár héttel később innen deportálták őket Auschwitzba. Később Gubenbe és Bergen-Belsenbe szállították, ahol kényszermunkával, és a valamivel elviselhetőbb életkörülményeknek köszönhetően életben maradt. A holokausztot a családjából csupán szülei, két nagybácsi, és egy nagynéni élte túl. A közeli hozzátartozói közül többek között nagyszülei és nővére sosem tértek haza. A háború után fiatalon, tizenhét évesen férjhez ment egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Egy gyermekük született, aki Pécsen él. Mára két unokájuk van. Az interjú nagy megkönnyebbülést okozott neki, elmondása szerint ilyen mélységben még senkinek sem beszélt az átéltekről.

The folder contains: 1 sound file of interview (.wav and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet Az interjúalany budapesti születésű, és szinte egész életében itt élt. Az elemi négy osztályának elvégzése után a Ráskay Lea Gimnáziumba járt, és itt érettségizett 1939-ben. Ezután egy rajziskolába járt, ahova a háború után már nem ment vissza. 1944 őszén halálmenetben hajtották őt és családját Lichtenwörth felé, és végül Kópházáról deportálták őket a lágerbe. Édesapjával nem tudott együtt maradni, ő feltehetően még a halálmenetben halt meg, a határ magyar oldalán. Vőlegényét, akivel már tizenhét éves korában találkozott, a Borba hajtották, mint munkaszolgálatost. Egy alkalommal, amikor épp levelet írt Gabriellának lebukott, és az őrök kegyetlenül kivégezték. Ő, édesanyja, öccse, és egy unokatestvére Lichtenwörthben voltak kényszermunkán, itt érte őket a felszabadulás. 1945 tavaszán egyénileg, gyalog jutottak haza Budapestre. 1949-ben ismerkedett meg későbbi férjével munkahelyén. Egy gyermekük született, aki Gabriella rajztudását örökölte, és grafikus lett. Két unokája van, azóta is Budapesten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat Benkő Pál 1923-ban született a Bács-Kiskun megyei Solton. Két testvére, egy bátyja, és egy húga volt. Apja, mint gazdatiszt dolgozott a közeli gazdaságban, majd a harmincas évek közepén Szárligetre helyezték, így az egész család költözött. Az interjúalany itt járt elemi iskolába, ennek elvégzése után Kiskunhalasra kerültek, a gimnáziumot itt végezték el. Fiatal-felnőtt korára már Budapesten élt, a holokausztot is itt, és munkaszolgálaton élte túl. Többek között Jászberénybe, és Komáromba kellett munkaszolgálatra mennie. Szülei és családjuk Kiskunhalason maradtak, őket innen deportálták Auschwitzba, vélhetően ott haltak meg. Húga megszökött a lágerből, bátyja pedig szintén munkaszolgálatosként élte túl a meghurcoltatást. Első házasságát 1956-ban kötötte, első fia pedig 1960-ban született. Házassága válással végződött, második feleségével a hetvenes évektől él házasságban. Második feleségétől két gyermeke született. Továbbra is Szárligeten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, resistance

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, ellenállás Az interjúalany 1921-ben született egy kárpátaljai faluban, Mezőkaszonyban. Édesapja a helyi földesúr birtokán volt ispán. Az ispán felelős pozíció és megbecsült tisztség volt abban az időben. Sándornénak kilenc testvére volt, és csupán egy volt fiatalabb nála. Édesapjuk ispáni keresete miatt nem volt gond, hogy eltartsa a családot. A két legidősebb báty 1933-ban elment a munkanélküliség elől. Az egyikük Moszkvában állt katonának, a másikuk Brünnben szolgált a hadseregben. 1936-ban édesapjuk meghalt, ezzel minden megváltozott a családban. Szerényebb házba kellett költözniük, a felnőtt gyerekek szétszéledtek, csak egy nővére, egy bátyja és a húga maradt együtt velük. 1944. áprilisában összeterelték a környéken lakó zsidókat Beregszászra. Május 20-án deportálták őket. Auschwitzban az édesanyjukat és a nővére négy, valamint bátyja két gyermekét rögtön elválasztották tőlük. Ő maga és a húga, együtt tudtak maradni. Három hónapig voltak az elosztótáborban, itt nem dolgoztak. Augusztus végén Buchenwaldba vitték őket, ahol a húgát kiválogatták a konyhára. Az interjúalany túl vézna, és gyenge volt, de nem akarta, hogy külön kerüljenek, ezért ő is a konyhán kezdett dolgozni. Januárban gyalogmenetben átvezényelték őket Bergen-Belsenbe, ahol szintén sikerült bekerülniük a konyhára. Amikor felszabadult a tábor nagyon beteg volt, hetekig magas láz gyötörte, így erről az időszakról kevés emléke van. Kórházba került, és húga ápolóként maradt mellette. Szerettek volna minél előbb hazakerülni, ezért hiába is akarták még bent tartani a kórházban, eljöttek. Pardovicéig amerikai teherautó vitte őket, onnan vonattal jutottak el Prágába, ahol iratokat kaptak az úthoz. Több átszállással júliusban érkeztek meg végül Budapestre, az utat még mindig betegen tette meg, a felszabadulás óta nem javult az állapota. A fővárosban találkoztak egy nővérükkel, akinél egy ideig meg tudtak szállni. Húga hosszabb időre ott maradt, de Berkovicsné hazament Kárpátaljára abban a reményben, hogy talán viszontláthatja egykori szerelmét. A szülőfalujába érve derült ki számára, hogy egykori udvarlója nem élte túl a háborút. Még 1945-ben férjhez ment egy helybéli zsidó szabóhoz, akitől két gyermeke született. Átköltöztek Munkácsra, majd amikor 1971-ben a férje meghalt, a gyerekekkel felköltöztek Pestre. A gyerekek ekkorra már felnőttek, egyikük egyetemre kezdett járni, másikuk Ungvárra költözött. Pesten az interjúalany ismét férjhez ment, de két év múlva el is vált. Azóta egyedül él, egy darabig pultosként dolgozott egy vendéglőben, majd egy építési vállalatnál volt kézbesítő, ezáltal ismerte meg Budapestet igazán. Innen ment nyugdíjba. A fia és családja ott lakik a szomszédban, segítenek neki, gyakran benéznek hozzá, és a lányával is jó a kapcsolata. A húga Kanadában él, egy bátyja pedig Izraelben.

The folder contains: 3 sound fils of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Bíró Gáborné az 1910-es években született Miskolcon, de a háború idején már Budapesten élt. A holokauszt alatt Budapesten bujkált gyermekével, aki pár hónapos volt ekkor. Nagyjából július közepéig az Alföldi utcai kórházban bújtatták, ezután egészen a háború végéig Balatonbogláron voltak, ismerősöknél. A családból férje, aki munkaszolgálatról szökött haza, bátyja, aki Budapesten bujkált, és sógornője maradt életben. Férjével a harmincas évek közepe óta házasok. A háború után még egy gyermekük született, 1946-ban. Halálig Budapesten élt.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Zsuzsa egyedüli gyerek volt, 1936-ban született Budapesten. Az első kerületben laktak, Zsuzsa jóformán állandóan a közeli moziban volt, imádta a filmeket. Éppen hogy csak elkezdett iskolába járni, mikor el kellett hagyniuk a lakást és be kellett költözniük a gettóba. Édesapja ekkor már nem volt velük, munkaszolgálatot teljesített vidéken, ahonnan aztán megszökött, és ugyancsak Pesten vészelte át az ostromot. A bombázások során apja elvesztette a bal karját. Ezalatt édesanyja pedig súlyos betegen feküdt egy pincében gyomorfertőzéssel. Zsuzsa habár még tíz éves sem volt, édesapja és édesanyja között ingázott, ételt szerzett nekik, látogatta őket. A köülöttük szenvedő sok beteg láttán határozta el, hogy felnőttkorában orvos lesz. Az ostromot túlélték mindhárman, Zsuzsa egy időre lekerült Szegedre, ahol egy parasztcsalád magához vette, etette, iskolába járatta, majd amikor megerősödött, visszakerült Pestre a szüleihez és folytatta az iskolát. Édesapját leszázalékolták, később abban a házban, ahová beköltöztek nyitott egy trafikot, ebből éltek szerényen. Zsuzsa nagyon jó tanuló volt, a Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett, majd Leningrádban szerzett orvosi, illetve pszichológusi diplomát. A SOTE Élettani Kutató Laborában helyezkedett el, innen is ment nyugdíjba. Nyugdíjazása után próbált még állást keresni, de koránál fogva nem alkalmazták. Öt évig járt le Miskolcra előadást tartani, majd azt is abba kellett hagynia. Első, rosszul sikerült házassága után 1983-ban ismét férjhez ment. Azóta ketten élnek, férjének két felnőtt gyerek volt, mindketten idősek lévén, közös gyerekük nem lett.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Bodori Istvánné 1920-ban született, egy négygyermekes család legidősebbjeként. Tizenöt éves korában már dolgoznia kellett, nagyon szegény körülmények között éltek. Édesapja egy textilüzletben dolgozott, majd, miután az tönkrement, alkalmi munkákból élt, szinte mindent elvállalt. Édesanyja varrónő volt. Több alkalommal költöztek, mert a lakással járó költségeket is nehezen tudták fedezni. Huszonegy évesen ment férjhez, a házasságból egy lányuk született. Férje halála után még nagyobb nélkülözésben éltek. Tizenöt hónapos kislányát magára kellett hagynia, mikor jöttek érte a csillagos házba, és elhurcolták dolgozni. Miután innen sikerült megszöknie, unokatestvéréhez menekült, aki egy református intézetben bújtatta az üldözött zsidókat. Itt sikerült átvészelnie a háborút. A háború után évekig éheztek, mindent a kislányának adott, amije csak volt. Elvégezte a közgazdasági egyetemet, rengeteget dolgozott, kitüntetéseket szerzett, mégsem keresett jól, csak az utolsó tíz évben, mikor főkönyvelőként dolgozott.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, gettó Az interjúalany tisztviselő családban született Budapesten. Itt végezte iskoláit is, a négy elemi után polgáriba, majd zsidó gimnáziumba járt. Érettségi után egy éves szaktanfolyamra járt, ahol olaszt tanult. A Magyar Olasz Bankban dolgozott egészen házasságáig, amit 1930-ban kötöttek. Férje gépészmérnök volt, Újlipótvárosban éltek. Két évvel később megszületett első fia. Nyilasok hatalomra kerüléséig nyugodtan éltek, majd jöttek a zsidótörvények és végül egy kerületben lévő csillagosházba kerültek, majd bombatalálat miatt máshova is át kellett költözniük. Októberben elvitték férjét munkaszolgálatra, novemberben pedig őt és fiát az óbudai téglagyárba hajtották. Innen deportálták őket Lichtenwörthbe. Először Kópháza közelében kellett sáncot ásniuk, ekkor parasztházakban aludtak. Lichtenwörthben egy gyárépületben laktak, elmondása szerint itt nem bántalmazták őket, és dolgozniuk sem kellett. Tavasszal itt szabadult fel, és részben szervezetten, részben egyénileg indult hazafelé. Egy osztrák faluban megismrkedett egy szovjet katonával, aki elintézte neki, hogy eljuttatja őt és egy rabtársnőjét Sopronig. Lassan, de eljutottak Székesfehérvárra, majd Pestre. A fertőtlenítőben találta meg fia, aki közölte, hogy meghalt az édesanyja, a férje, és húga. Ezután édesapjával laktak hárman és igyekeztek újraépíteni életüket. Egy ideig az apuka nyugdíjából éltek, majd Árpádné is munkába állt, mint gépíró. Nyugdíjazásáig a Földművelődési Minisztériumban dolgozott.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, bujkálás Bokor Béláné egy nyugat-magyarországi városban született az 1920-as években, és itt élte le egész életét. A négy elemit is itt végezte zsidó iskolában, majd négy polgárit végzett felső kereskedelmiben. Családja nem a vallási szabályok szerint élte mindennapjait, csak a nagyobb ünnepeket tartották meg. Iskolái elvégzése után egy villanyszerelő cégnél, majd egy cipőboltban dolgozott, egészen a háborúig. 1944 tavaszán a családot a szombathelyi gettóba terelték. Innen deportálták őket Auschwitzba, ahonnan szülei, és a szülők testvérei nem tértek haza. Testvérével, és egy unokatestvérével együtt hárman élték túl a holokausztot. A lágerből Peterswaldau-ba, és Drezdába került, itt szövőnőként kellett dolgoznia. A háború után visszatért szülővárosába, ahol egy építőipari vállalatnál dolgozott, 1981 óta nyugdíjas. 1958 óta házas, gyermeke nem született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Braun Gyuláné egy zsidó kispolgári család három lány gyermeke közül a középsőként született 1926-ban. Apja kereskedő volt, aki rendkívül sokat dolgozott, hogy egy szerény polgári életminőséget biztosítani tudjon családja számára. A 4 elemit és polgárit is Zalaegerszegen végezte, de a fokozódó antiszemitizmus, és zsidótörvények hatására, mint oly sokan mások is választották szülei azt stratégiát, hogy szakmát taníttatnak lányaikkal, így lett az interjúalanyból fodrász. Gyulánét a zalaegerszegi gettóba vitték el szüleivel és testvéreivel együtt, majd innen deportálták őket Auschwitzba. A lágerben két évvel idősebb nővérével együtt kiválasztották munkára, így kerültek Berlinbe egy repülőgép gyárba. Végül a halálmenetet követően Hamburgban szabadult fel, nővérével együtt. Apja egy halálmenetben veszítette életét, anyja és 14 éves kishúga Auschwitzban haltak meg. A háborút követően a negyvenes évek végén férjhez ment, és három gyermeke született. Háztartásbeliként a háborút követően sohasem dolgozott, katonatiszt férje tartotta el a családot. Házasságából három gyermeke született, és mára hat unokája van.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat János Budapesten született a húszas évek első felében, édesapja keresztény, édesanyja zsidó származású. 1941-ben érettségizett. Apja bankigazgatóként dolgozott. 1948-ban vezető tisztséget akartak ráosztani a kormányban, de nem lépett be a pártba így nyugdíjazták. Egy év múlva elhunyt. Édesanyja szintén bankban dolgozott, tisztviselőként. Jó nevelést kapott, franciául, németül már gyerekkorában megtanult. Középiskola után Jénában szeretett volna továbbtanulni, de a politikai helyzet miatt nem volt lehetséges. Elment gyakornoknak egy hangerősítéssel foglalkozó céghez, majd beiratkozott a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a katonai felmentés reményében. 1944 áprilisában behívták munkaszolgálatra. A család megvitatta, hogy katonának, vagy munkaszolgálatra jobb-e bevonulni, és úgy találták, hogy katonaként a fronton zsidóként rosszabb helyzetben lenne. A munkaszolgálatot a 44-dik századnál töltötte, Lillafüreden. Elmondása szerint századukban sosem volt kegyetlenkedés, és úgy találta, hogy jobb dolga volt itt, mintha a katonaságban lett volna. 1944 október 15-e után nyugat felé mentek, de parancsnokuknak megsúgták, hogy minél lassabban haladjanak. Az oroszok bejövetelekor a század egy részét elvitték. Egy katonai kórházhoz kerültek dolgozni. 1945 május 3-án ért haza. Hazatértekor otthon mindenkit épségben talált. Édesanyja a háborút egy csillagos házban élte túl. Háború után folytatta munkáját egy rádiójavító műhelyben. Az egyetemre is beiratkozott, de nem sokkal később abbahagyta. Helyette műszerészi ipari vizsgát tett, majd egy híradástechnikai gyárba került műszerésznek nagyon alacsony fizetéssel. Sok újítást hajtott végre, így egy idő után egyre jobban keresett. Vidéki kiküldetéseken vett részt, és teljesen önállóan dolgozhatott. 1956 után az export részlegre került, és mivel jól beszélt nyelveket, számos fordítói feladattal is megbízták. Egy barátja, aki egy külkereskedelmi cégénél dolgozott segített neki állást találni, és János tizenhét évet töltött ennél a cégnél. 1980-ban átment egy szövetkezeti vállalathoz, végül onnan ment el nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után szaktanácsadóként tevékenykedett. Az ötvenes években megnősült, azonban házassága tragikus úton, feleség halálával ért véget 1968-ban. Néhány év múlva újranősült. Feleségének már két gyermeke volt, közös gyermekük nem született. Második felesége 2002-ben elhunyt.

The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript ; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, ghetto

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, gettó Az interjúalany az Észak-Alföldön született egy kisvárosban. Édesapja és édesanyja is zsidó, de nem voltak vallásosak, az ünnepeket nem tartották. Két testvére, egy nővére, és egy öccse volt. Édesapja bádogos volt, édesanyja varrónő, de miután férjhezment, már háztartásbeli. Viszonylagos jómódban, polgári körülmények között éltek. Elemi iskolába a szülővárosában lévő református iskolába járt, majd egy közeli nagyvárosba került kereskedelmi iskolába. Édesapját 1940-ben vitték el először munkaszolgálatra, ahol húsz havi börtönre ítélte a hadbíróság. 1943 végén tért haza. Tizenhat éves volt, amikor 1944 márciusában elhurcolták a családot a gettóba, majd onnan az első transzporttal vitték őket Auschwitzba. A megérkezéskor nagyanyja, anyja és öccse a gázkamrába került. Ő nővérével maradt együtt, majd közösen munkára jelentkeztek, és végül Studhofba kerültek. Itt azonban elszakadtak egymástól, nővére egy másik munkacsoportba került. A front közeledtével Németország felé hajtották őket, és útközben sikerült megszöknie. Végül 1945. áprilisában érkezett haza. Itt tudta meg, hogy nővére nem élte túl a meghurcoltatást. Otthoni házukba beköltöztek, őt a szomszéd család fogadta be. Édesapja kerestette őt, és végül fel tudták venni egymással a kapcsolatot. A helyi lelkész segítségével sikerült visszaköltözniük a házukba. Férjével, aki rendőr volt, és a háború alatt zsidókat mentett Pesten, szülővárosában ismerkedett meg. Házasságkötésük után Pestre költöztek. 1950-ben született meg egyetlen gyermeke. A hatvanas évektől kezdve könyvelőként dolgozott, néhány évig még nyugdíjas korában is. Férjét a hetvenes években szívinfarktusban elvesztette. Édesapja újranősült, felesége szintén holokauszt túlélő zsidó volt, házasságuk után az asszony szülővárosában éltek. Gyuláné édesapja a hatvanas évek végén hunyt el súlyos betegség következtében. Lánya gazdasági főiskolát végzett, majd összeházasodott egy szintén zsidó családból származó tanárral. Mára két unokája, és egy dédunokája van.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Csanádi Károlyné Kiskunhalason született, zsidó elemibe és református lányiskolába járt. 1944-ig édesapja üzletében dolgozott. A deportálás előtt neki kellett leltározni a házukat. A kiskunhalasi gettóba, majd a szegedi gyűjtőtáborba került. A deportáltak 2. csoportjába osztották be szüleivel együtt, de végül a 3. csoporttal egyenesen Ausztriába vitték őket. A deportáló vonaton nagymamája életét vesztette. Straßhofban körülbelül 1 hónapig voltak, borzalmas körülmények között. Ezután egy kis faluba vitték őket, a Cseh-Morva határra, ahol egy konzervgyárban kellett dolgozniuk. Itt az üzemvezető egy nagyon rendes ember volt, akivel a háború után is tartották a kapcsolatot. A konzervgyár után egy kórházban fogták őket munkára, Znejmben. Az itteni munkavezető kegyetlen volt. A kórházi munkán kívül kőművesekkel kellett együtt dolgoznia. Znejm után Schattauba vitték őket, ahol téglapótló lapokat kellett készíteniük. Itt kaptak először híreket a magyarországi zsidókról. Ezek után két héten keresztül meneteltek Ausztriában, élelmet egyáltalán nem kaptak. A 2 hét után Theresienstadtba érkeztek, itt a Dresden nevű laktanyába kerültek. A megérkezéskor az interjúalany édesanyja az éhségtől összeesett, de sikerült életben maradnia. Ekkor már 15000 lakosa volt a tábornak, és még ugyanennyi érkezett, a napi kenyéradag 7 dkg volt. Itt találkozott újra nagynénjével és unokatestvérével, akik Bergen-Belsenből kerültek a táborba. A laktanyában állatias körülmények uralkodtak, amiket Károlyné nem bírt elviselni, ezért inkább munkára jelentkezett. Tolmácsként dolgozott és hivatalos ügyeket intézett. Május 10-én, amikor a németek elmentek, még belövöldöztek a barakkokba, majd megérkeztek a felszabadító csapatok. Szüleivel együtt tért haza Kiskunhalasra, ahol teljesen lebombázott házuk látványa fogadta a családot. A házat teljesen kifosztották, de rengeteg dolgot vissza tudtak szerezni, ám ezek súlyos konfliktusokat eredményeztek a településen. A szülei újrakezdték az üzletet, ő pedig 1946-ban Pestre költözött. Később szülei is követték. 71 éves koráig dolgozott, irodavezetőként ment nyugdíjba.

The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour, death march

A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat, halálmenet Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten. Polgári családban nevelkedett, édesapja ügyvéd, édesanyja háztartásbeli volt. A család a háború előtt nem élt vallásos életet, és Károly a huszadik század második felében sem volt vallásos zsidó. Először 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Borba, és majdnem egy évig ott volt. Novemberben innen hajtották halálmenetben Hegyeshalom felé a századával, majd Flossenburga deportálták, ahonnan Ohrdrufba, és Buchenwaldba került. 1945 áprilisában itt szabadult fel. Családjából édesanyja nem éle túl a holokausztot, ő Budapesten halt meg, valószínűsíthetőleg a nyilasok a Dunába lőtték. A háború után ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel Belgiumba költöztek, és a mai napig ott élnek.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó Csató Ödönné 1922-ben született, Budapesten. Édesanyja szintén budapesti, népes családból származott. Édesapja Romániában látta meg a napvilágot, a tizenkilncedik század végén, és tizenkét éves volt, amikor négy testvérével Budapestre költöztek. Az interjúalany szülei a húszas években házasodtak össze, később egy húga született. A polgári család nagy baráti körrel rendelkezett, sokan megfordultak náluk, megosztották egymással a híreket. A rádió megjelenése nagy változás volt Ödönné életében: addig csak a barátoktól értesültek a hírekről. Édesapja egy kiadónál dolgozott, majd hangszerboltot nyitott a hetedik kerületben, és ekkor szerezte meg a magyar állampolgárságon. A Skót Misszió iskolájába járt, majd felső kereskedelmit végzett. Az iskola elvégzése után férjhez ment egy tanárhoz. Férje 1944-es munkaszolgálatos behívása után alig találkoztak a háború végéig. 1944 őszén született meg első gyermeke. A németek bejövetelekor édesanyja, húga, az újszülött és ő maradtak együtt. Egy nap édesanyját és húgát elvitték az óbudai téglagyárba, és húgát soha többé nem látta újra. Édesanyja az úton találkozott egy ismerősével, akivel együtt sikeresen hazaszöktek. A háborút egy pap segítségével egy Vöröskeresztes házban vészelték át gyermekével és édesanyjával. Az ostrom alatt kislánya nagyon beteg lett, de életben maradt. Budapest felszabadulása után szembesültek vele, hogy korábbi lakásuk teljesen leégett. A népes családból alig maradt meg valaki. Férje hazatért, és negyvennégy évig éltek együtt. A szocializmus alatt lány unokája született, aki Svájcban ment férjhez. Ma is Budapesten él, több dédunokája van.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger 1937. október 16-án született egy alföldi városban, szülei első gyermekeként, később két testvére született, öccse már a háború után. Zsidó óvodába járt, amit később megszűntettek. A háború kitörése után édesapját többször is behívták munkaszolgálatra, így akkor sem tartózkodott otthon, amikor családját (szüleit, apósát és anyósát, feleségét és két gyermekét) a karcagi gettóba, majd a szolnoki cukorgyárba vitték. Körülbelül két hetet töltöttek itt. A gyár udvarán nagy volt a zsúfoltság, és állandóan zuhogott az eső, aminek következtében hamarosan térdig ért a sár. Elmondása szerint mindennaposak voltak az őröktől elszenvedett kegyetlenkedések. A Czeizler nagyszülőket, az interjúalany nagynénjét és kisgyermek unokatestvérét a cukorgyárból egyenesen Auschwitzba deportálták, ahonnan egyikük sem tért haza. A család többi tagját nem Auschwitzba, hanem Ausztriába vitték, ahonnan végül mind épségben visszajöttek. Az első állomás Bécsújhely volt, innen irányították tovább őket a strasshofi gyűjtőtáborba. Strasshofban mindenek előtt elválasztották egymástól a nőket és a férfiakat, és zuhanyozni küldték őket. Rövid strasshofi tartózkodás után továbbirányították őket egy közeli osztrák uradalomba, ahol egy gyárépületben szállásolták el őket. Az itt töltött idő alatt viszonylag jó dolguk volt, mivel a felnőtteket mezőgazdasági munkára vitték, aminek következtében rendszeresen haza tudtak hozni egy kis krumplit, céklát, és mindent, ami a földeken termett. Ősszel, ahogy a front egyre közeledett, a csoport felét Bécsbe szállították (utólag derült ki, hogy a másik felét kivégezték az őrök). Itt a felnőttek többnyire havat lapátoltak, egészen addig, amíg egyszer egy légitámadás során porig nem bombázták a szállásukként szolgáló iskolát. Hosszas bolyongás után újra vitték a csoportot. A bombázások ekkor már mindennaposak voltak, így nem deportálták őket. A hátralevő idő az éhezés és a mindennapi megaláztatások jegyében telt el, egészen addig, amíg egy nap a németek eltűntek. Így a tábor még az oroszok megérkezése előtt néhány nappal felszabadult. Három nappal az oroszok megérkezése után a család elindult hazafelé. Hosszú út után a Nyugati Pályaudvarba érkeztek meg, a hetedik kerületben pedig, egy távoli rokon meglátogatása során csodával határos módon összeakadtak az évek óta nem látott apával is. Karcagra már együtt mentek haza, és így kezdték újra a háború során feldúlt életüket. Az interjúalany különböző iskolákban elvégezte elemit és a polgárit, az ötvenes évektől a helyi gimnáziumba járt, majd ott is érettségizett. Nem vették fel az egyetemre, ezért nem lehetett gyógyszerész, ahogy tervezte. Számos munkahelye volt, dolgozott többek között lakatosként, gondnokként, építésvezetőként, a rendszerváltás után pedig céget alapított. A hatvanas évek végén megnősült, két fia és egy lánya született. Időskorára a családfakutatás lett a hobbija. Lágerélményeiről, illetve szeretett családtagjairól szóló visszaemlékezéseit a Remény című folyóirat rendszeresen közli.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger 1937. október 16-án született Karcagon, szülei első gyermekeként, később két testvére született, öccse már a háború után. Zsidó óvodába járt, amit később megszűntettek. A háború kitörése után édesapját többször is behívták munkaszolgálatra, így akkor sem tartózkodott otthon, amikor családját (szüleit, apósát és anyósát, feleségét és két gyermekét) a karcagi gettóba, majd a szolnoki cukorgyárba vitték. Körülbelül két hetet töltöttek itt. A gyár udvarán nagy volt a zsúfoltság, és állandóan zuhogott az eső, aminek következtében hamarosan térdig ért a sár. Elmondása szerint mindennaposak voltak az őröktől elszenvedett kegyetlenkedések. A Czeizler nagyszülőket, az interjúalany nagynénjét és kisgyermek unokatestvérét a cukorgyárból egyenesen Auschwitzba deportálták, ahonnan egyikük sem tért haza. A család többi tagját nem Auschwitzba, hanem Ausztriába vitték, ahonnan végül mind épségben visszajöttek. Az első állomás Bécsújhely volt, innen irányították tovább őket a strasshofi gyűjtőtáborba. Strasshofban mindenek előtt elválasztották egymástól a nőket és a férfiakat, és zuhanyozni küldték őket. Rövid strasshofi tartózkodás után továbbirányították őket egy közeli osztrák uradalomba, ahol egy gyárépületben szállásolták el őket. Az itt töltött idő alatt viszonylag jó dolguk volt, mivel a felnőtteket mezőgazdasági munkára vitték, aminek következtében rendszeresen haza tudtak hozni egy kis krumplit, céklát, és mindent, ami a földeken termett. Ősszel, ahogy a front egyre közeledett, a csoport felét Bécsbe szállították (utólag derült ki, hogy a másik felét kivégezték az őrök). Itt a felnőttek többnyire havat lapátoltak, egészen addig, amíg egyszer egy légitámadás során porig nem bombázták a szállásukként szolgáló iskolát. Hosszas bolyongás után újra vitték a csoportot. A bombázások ekkor már mindennaposak voltak, így nem deportálták őket. A hátralevő idő az éhezés és a mindennapi megaláztatások jegyében telt el, egészen addig, amíg egy nap a németek eltűntek. Így a tábor még az oroszok megérkezése előtt néhány nappal felszabadult. Három nappal az oroszok megérkezése után a család elindult hazafelé. Hosszú út után a Nyugati Pályaudvarba érkeztek meg, a hetedik kerületben pedig, egy távoli rokon meglátogatása során csodával határos módon összeakadtak az évek óta nem látott apával is. Karcagra már együtt mentek haza, és így kezdték újra a háború során feldúlt életüket. Az interjúalany különböző iskolákban elvégezte elemit és a polgárit, az ötvenes évektől a helyi gimnáziumba járt, majd ott is érettségizett. Nem vették fel az egyetemre, ezért nem lehetett gyógyszerész, ahogy tervezte. Számos munkahelye volt, dolgozott többek között lakatosként, gondnokként, építésvezetőként, a rendszerváltás után pedig céget alapított. A hatvanas évek végén megnősült, két fia és egy lánya született. Időskorára a családfakutatás lett a hobbija. Lágerélményeiről, illetve szeretett családtagjairól szóló visszaemlékezéseit a Remény című folyóirat rendszeresen közli.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Czink Antalné az 1910-es évek közepén született Budapesten. Édesapja katolikus volt, még a Monarchia idején végezte el az orvosi egyetemet, nőgyógyászként praktizált, később az első világháborúban a fronton teljesített orvosi szolgálatot. Édesanyja zsidó volt, de még gyermekei születése előtt kikeresztelkedett. Német és magyar nyelvet tanított Budapesten és Bécsben, sokáig a két város között ingázott. Két testvére volt, akikkel miután a szülők elváltak, a Budapesten élő nagyszülőkhöz költöztek, majd évek múlva Bécsbe. Itt végezte el a gimnáziumot, majd a Zeneművészeti Főiskolát. Ezek után csatlakozott egy ausztriai zenekarhoz. A zenekarral bejárta Európát: játszottak Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Lettországban, Olaszországban és számos más helyen. Az Anschluss után feloszlatták a zenekart. Ettől kezdve elmondása szerint hirtelen feléledt, és korábban nem tapasztalt antiszemitizmus jellemezte a hétköznapokat. 1939 őszén hazautazott Budapestre, ahol az ostromig a kilencedik kerületben lakott édesanyjával és a bátyjával. Sokáig félelemben éltek, mert bár hivatalosan nem vonatkoztak rájuk a zsidóellenes intézkedések, a rádióban rájuk vonatkozóan rendre egymásnak ellentmondó rendeleteket olvastak be. Végül ők bújtatták zsidó rokonaikat, unokabátyját és családját. Hamis papírokkal tartózkodtak náluk az ostromig, de a bombázások idejére soha nem mentek le az óvóhelyre, nehogy a ház lakói feljelentsék őket. Amikor a front elérte a lakásukat, kiutalták nekik egy gettóba zárt zsidó család lakását a hetedik kerületben. Édesanyjával és nővérével ide, bátyja a feleségével és a fiával egy barátjához költözött. Bátyja egy rokon gyárában dolgozott, amelynek élére ekkoriban egy katonai megbízottat állítottak. A megbízott engedte, hogy a félzsidók tovább dolgozzanak a gyárban, de később felsőbb utasításra ellenőrzést tartottak az alkalmazottak között, és az illetékes deportálni akarta őket; végül a gyárat vezető megbízott jóindulatának köszönhették, hogy erre nem került sor. Antalnét is figyelmeztette a sógornője, hogy ne menjen haza a munkahelyéről, mert rajta is kereshetik a bátyját. Végül a gyár egyik épületében húzta ki az ostrom végéig, amikor is bejöttek az oroszok 1948-ban ment férjhez, együtt nevelték fel a férfi előző házasságából származó lányát, saját gyermekük nem született. Később a külkereskedelemben helyezkedett el, ahol nyelvtudásának köszönhetően sikeres volt, és 1971-ben innen ment nyugdíjba.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Klára a húszas évek közepén született Kolozsváron, polgári családban. Családja tagja volt annak a kolozsvári értelmiségi körnek, amely Kasztner Rezső embermentőnek köszönhetően élte túl a holokausztot. Iskoláit is itt végezte. Előbb a zsidó elemiben, majd a román állami leányiskolában, 1940-től pedig a magyar állami leányiskolában tanult. 1944-ben érettségizett. Családjával 1944 májusában a kolozsvári gettóba kerültek. Itt bekerült abba a csoportba, akiket Budapestről a Kasztner-vonattal Auschwitz helyett Svájcba, és egy bergen-belseni különleges lágerbe szállítottak. Családja egy része Svájcba került Kasztner Rezső közbenjárásával, mások pesti védett házakban menekültek meg. Ő a bergen-belseni táborba került, és ott szabadult fel. A háborút követően beiratkozott az újraindított kolozsvári román egyetem filozófia szakjára, mellette pszichológiát is hallgatott. Baráti köre jórészt az akkor még különálló intézményként működő magyar egyetemen tanult, így másodévtől ő is átiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre. A negyedik évet viszont már Bukarestben kezdte meg, ahol állást kínáltak neki az egyetemen. Szakvizsgája után a kutatói állást kapott a Román Akadémián. Férjével, aki szintén filozófus volt, 1946-ban kötöttek házasságot. Két gyermekük született az ötvenes években, azonban házassága a hatvanas évek lején férje halálával tragikus véget ért. A hetvenes években ismét megházasodott, több gyermeke nem született. Nyugdíjba vonulásáig az akadémián dolgozott. Gyermekei ma már az Egyesült Államokban élnek, velük szoros kapcsolatot ápol. Jelenleg második férjével él Bukarestben.

The folder contains: 1 sound file of interview (.wav); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger Az interjúalany az 1920-as évek végén, Szabadkán született. Édesapja a Vajdaságból, édesanyja Baranya megyéből származik, mindketten magyar zsidók. Zomboron éltek a harmincas évek közepéig, majd Belgrádba költöztek. Andrija az elemi iskolát Szabadkán végezte. Polgári, jómódú család voltak, de nem voltak gazdagok. A családi munkamegosztás szerint Andrijával jobbára anyai nagymamája foglalkozott. 1941-ben a háború miatt egy vajdasági kisteleülésre költöztek, ahol apja bátyjánál kaptak menedéket. Az újvidéki razzia idején internálótáborban töltöttek három hónapot Bajsán. 1944 márciusáig viszonylagos nyugalomban éltek, apja a testvére kereskedésében segédkezett. 1944. április 26-án tört rájuk négy csendőr, előbb szekerekkel Szegedre majd Bajára kerültek. Baján egy hétig maradtak, és innen deportálták őket marhavagonokban Auschwitzba. Itt nagyjából egy hónapot töltött, majd apjával, és nagybátyjával átkerültek Buchenwaldba, ahol dolgoztatták őket. Június közepén egy Jénához közeli lerombolt gyárba szállították át. Néhány nap után megbetegedett, és visszakerült Buchenwaldba, ahol felépült betegségéből. Francia nyelvtudása hasznára volt, az orvosokkal könnyen tudott kommunikálni. Apját nagybátyjával együtt mindeközben Magdeburgba vitték. A kórházi kezelés után ő a rokkantak házába került, ahol újra találkozott az apjával, aki Magdeburgban egy bombatámadásban sérült meg. 1945 februárjában édesapja belehalt a sérüléseibe. Áprilisban gyalog indították Weimarba, ott a vasúton indultak útnak. Az út tíz-húsz napig tartott, Csehországban egy amerikai katonai kórházba került vérhassal. Egy hónap után négy társával Olaszországon keresztül Ljubljanába érkezett, onnan került haza szülővárosába, ahol egyetlen életben maradt unokanővérén kívül senkit sem talált. A háború után egy barátjának családjánál lakott, és a negyvenes évek végén érettségizett. Az egyetemet Belgrádban végezte el, ahol a helyi hitközség segítségével szobát kapott. Innen Szarajevóba költözött, ahol folytatta tanulmányait, majd ledoktorált. 1970-ben jött vissza Szabadkára, azóta itt él. Felesége horvát katolikus családból származik, biokémikus, házasságukból egy lányuk született, aki orvosként dolgozik.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat, láger Az interjúalany a húszas évek elején született egy Budapest környéki faluban. falusi kerekedő család gyermeke volt, emlékei szerint meglehetősen szegényen éltek. Az elemi iskolát Érden, a középiskolát Budapesten végezte. Tanító szeretett volna lenni, de a numerus clausus ennek útjában állt, így ipari tanuló lett és a háborúig először Érden, majd Pesten egy kis üzemben dolgozott. 1943 októberében behívták munkaszolgálatra, Bánhidára került, erről pozitív élményei vannak, elmondása szerint itt emberi körülmények uralkodtak. 1944 karácsonyáig van Bánhidán, időközben édesanyját és terhes nővérét is elhurcolták. Bánhidáról nyugatra meneteltetik őket, három társával megpróbálnak megszökni, de útközben elfogják őket. Egy grófi birtokon napokig vártak a kivégzésükre, amire a szerencsének köszönhetően nem került sor. Innen a győri gyüjtőtáborba került, ahonnan egy ausztriai birtokra, Grazba, majd Mauthausenbe deportálják. Végül 1945 májusában szabadult fel Günßkirchenben. Részben szervezetten, részben egyénileg jutott haza Érdre. Hazaérve szembesülnie kellett vele, hogy családjából sógorán kívül senki sem maradt életben, egész családját kiírtották. Egy ideig sógorával lakott, majd felköltözött Pestre, és albérletben lakott. A negyvenes években megnősült, házasságából egy fia született, később egy unokája is született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Az interjúalany a Komárom-Esztergom megyei Csépen született a húszas évek végén. 1944 tavaszán a kisbéri, majd a komáromi gettóba került családjával. Innen halálmenetben hajtották Auschwitz felé, majd a határon túlról vagonokba terelték, és deportálták a lágerbe. Auschwitzból pár hét múltán átkerült egy Krakkó közeli táborba, ahol kényszermunkával életben tudott maradni a felszabadulásig. Édesapja munkaszolgálatosként vesztette életét, nagybátyjai, nagynénjei, unokatestvérei Auschwitzban a szelektáláskor a gázkamrákba kerültek. Édesanyja túlélte a meghurcoltatást. A háború után 1946-ban ment férjhez, majd még ebben az évben megszületett első gyermeke. A holokauszt után két évvel újabb tragédiát kellett átélnie: gyermeke hat hónapos korában életét vesztette. Második gyermeke 1948-ban született, ő a hetvene években disszidált, ma Norvégiában él. A hatvanas években autodidakta módon művelte ki magát, és lett reklám- és televíziós szakember. Az egyetemet szülőként, harmincas éveiben végezte el. Nyugdíjazása után belsőépítészeti folyóiratot alapított. Ma férjével, akivel több, mint hatvan éve házasok Budapesten él, és jelenleg családtörténetét írja, több száz évre visszamenőleg.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Dóczi Sándorné 1927-ban született Székesfehérváron, de gyermekkorát Abán töltötte. Békés körülmények jellemezték gyermekkorát, szülei vaskereskedéssel és bőrdíszművességgel foglalkoztak. Az általános iskola elvégzése után Székesfehérvárra került, és itt végezte el a négy gimnáziumot. 1944 áprilisában családjával együtt gettóba kerültek, majd innen deportálták őket Auschwitzba, ahol tizenhárom éves öccsét azonnal elgázosították. Ő maga édesanyjával együtt egy patrongyárba került kényszermunkára, és egészen a felszabadulásig itt voltak. 1945-ben a felszabadulás után tudták meg, hogy az édesapja a mai napig tisztázatlan körülmények között 1944 október, Mühldorfban egy kőbányában vesztette életét. Édesanyjával Budapestre költöztek, egy ideig a rokonoknál laktak albérletben, ahol egy ideig meghúzhatták magukat. Később egyik rokonuk, hogy segítsen rajtuk felajánlotta számukra a hetedik kerületi lakását. Közben egyik nagybácsija Izraelbe vándorolt, aki cionista mozgalom híve lett és mindenképpen azt szerette volna, hogy ő is kivándoroljon Izraelbe. Sándorné azonban úgy döntött, hogy Magyarországon marad. 1947-ben kötötte első házasságát, ebből a házasságából egy lánya született. Végül 1951-ben elváltak, a férj kivándorolt Izraelbe. A gyermeket ezután édesanyjával együtt nevelte és a főállása mellett fodrászkodott hétvégenként. A hatvanas években köti második házasságát, a házasság harmonikus, a férje a lányát sajátjaként szereti. Gyermeke és családja Amerikába disszidált, míg ők férjével Magyarországon maradtak. Férje a kilencvenes években elhunyt. Ma is Budapesten él, és amíg egészsége engedte, helyi zsidó szervezeteknél vállalt önkéntes munkákat.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Domonkos Lajosné a harmincas évek végén született, öt éves volt, amikor anyjával és öccsével a budapesti gettóba kerültek. 1944-ben, amikor a deportálások kezdődtek, a család Pápán volt nagyszülőknél. A nagymama a két kisebb unokát visszaküldte Pestre, de a nővérüket ott fogta magánál. Ők nem jöttek vissza Auschwitzból. Édesapja a gettóban halt meg. A háborút követően édesanyjával, és testvérével leköltöztek Pápára, ő maga azóta is itt él. Anyjuk, bár fiatalon lett özvegy, de a háborút követően nem ment férjhez. Lajosné nagyon jó tanuló volt, szeretett is volna tovább tanulni, de a szűkös anyagi viszonyok miatt szakmát kellett tanulnia. Fodrásznőnek tanult, és a szakmájában dolgozott a hetvenes évekig, amikor egy baleset áldozata lett, és többet nem vállalhatott álló munkát. Ma fiával, és annak családjával él Pápa városában. Férjét is itt ismerte meg, akit néhány évvel ezelőtt veszített el.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas években született Szolnokon. Jómódú polgári családban nevelkedett, az édesapa magánpraxist üzemeltetett, édesanyja háztartásbeli volt. Noha nagyapja a hitközség alelnöke volt, az ő családja nem volt vallásos, csak a nagyobb ünnepeket tartották meg. Elmondása szerint az államosítások után is jól éltek. Donáth Pétert szüleivel és anyai nagyszüleivel először a zsidó iskola épületébe, onnan a szolnoki gettóba vitték, majd 2-3 hét tartózkodás után a helyi cukorgyárba kényszerítették számos szolnoki és Szolnok környéki családdal együtt. A szolnoki családok többségével ellentétben ők ausztriai gazdaságokba kerültek: ő maga a szüleivel egy grófi gazdaságba Ebenfurtba, nagyszülei pedig osztrák parasztokhoz Stranzendorfba. Mindkét helyen mezőgazdasági munkát kellett végezniük, a gyerekekre takarítást (udvar felsöprése, stb.) bíztak. Innen kerültek bergen-belseni Sonderlagerba 1944 decemberében, a nagyszülőkkel együtt, akikkel útközben, Strasshofban kerültek újra össze. A táborban már rosszabb dolguk volt, mint a gazdaságban, főleg az éhség miatt. Bergen-Belsenből a háború legvégén Theresienstadtba kerültek, és ott is szabadultak fel. A nagyapja pár nappal a felszabadulásuk után agyvérzésben meghalt. Prágából jutottak haza szervezett úton. Édesapja a háború után folytatta a magánpraxist, ő pedig befejezte az iskolát, majd továbbtanult. A tág értelemben vett család többi tagja - nagybátyjai és azok családjai - nem voltak ilyen szerencsések, ők Auschwitzban haltak meg. Egyik rokonuk, aki jól menő ügyvéd volt a háború előtt, és aki pár napig befogadta őket Budapesten, mielőtt visszamentek volna Szolnokra. Feleségével a hatvanas években kötöttek házasságot, egy lányuk született a hetvenes években. A háború után Budapestre költöztek, ma is itt él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Donáth Tiborné a húszas évek közepén született Budapesten. Már a háború előtt elvesztette mindkét szülőjét, betegségben haltak meg, édesanyja hétéves korában, édesapja tíz évvel később. Egy bátyja volt, aki 1941 óta munkaszolgálatos volt, és 1943-ban meghalt Voronyezsnél, de ez csak a háború után derült ki. Apja halála után kettesben maradt a nevelőanyjával, 1944-ben együtt költöztek csillagos házba, ahonnan aztán a nevelőanyját és nagynénjeit elvitték. Innentől kezdve teljesen egyedül kellett boldogulnia, apjának két bátyja nem fogadta be, azonban egyikük feleségétől kapott papírokat. Bujkálás, és éhezés jellemezte a felszabadulásig tartó időszakot. A háború után kezdett beindulni a családi üzem -ami a háború előtt az apjáé és két bátyjáé volt, itt dolgozott, de nagybátyjai nem tekintették örökösnek. Tiborné még 1943-ban megházasodott, de férjével nem éltek együtt igazából soha és 1947-ben el is váltak. Második házaságát nem sokkal a válás után kötötte, ám ez a házasság sem volt hosszú életű, 1950-ig tartott. Harmadik házasságából született először gyermeke, 1956-ban. 1957-ben kötöttáru-szalont nyitott, melyet 31 évig vezetett sikeresen, ruhái divatbemutatókon szerepeltek, számos szakmai díjat nyert velük. Jelenleg is Budapesten lakik, időskorában is mozgalmas életet él, jógázik, fest.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Dreisieger Zoltánné az 1920-as években született egy Vas megyei kisvárosban. A német megszállást követően, 1944 tavaszán a soproni gettóba került családjával, majd innen deportálták őket Auschwitzba. Szülei, mivel már idősek voltak, rögtön a gázba kerültek. Pár hét után Brémába került kényszermunkára, majd onnan Bergen-Belsenbe. 1945 tavaszán itt szabadult fel, majd Svédországba került a Vöröskereszt segítségével. Néhány hét után aztán hazakerült szülővárosába, ahol rá kellett döbbennie, hogy rajta kívül pusztán egy unokatestvére élte túl a meghurcoltatást a családból. 1947-ben ment férjhez, egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Két gyermeke született a negyvenes években. Mára két unokája van, egy hitközségi szolgálati lakásban él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interrjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, munkaszolgálat Az interjúalany az 1910-es évek végén született Budapesten. Családja szerény körülmények között élt, szülei négy gyermeket neveltek egy nyolcadik kerületi lakásban lakásban. Az elemi, és a polgári osztályokat a kerületben található iskolákban végezte el. 1942-ben házasodott meg először, és férjével hat hetes házasok voltak, amikor munkaszolgálatra vitték a keleti frontra, ahonnan nem tért haza. Lászlóné a gettósítást követően csillagos házba került, ahol svájci menlevelekhez jutott. A csillagos házból az óbudai téglagyárba vitték, ahonnan rövid idő múlva a Teleki téri nyilasházba kényszerítették. Innen deportálták Bergen-Belsenbe. A lágerből pár hét múlva egy nehézipari gyárba került, majd a front közeledtével halálmenetben hajtották Theresienstadtba. 1945 tavaszán itt érte a felszabadulás. A holokausztot családjából egy unokahúgán, és egy unokaöccsén kívül senki nem élte túl. Bátyja és édesapja munkaszolgálatban vesztek el. A háború után szinte teljesen egyedül kellett új életet kezdenie. Az ötvenes években ismét megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő. Még házaságuk évében megszületett lányuk. Lászlóné a század második felében, nyugdíjba vonulásáig könyvelőként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, egy unokája született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Erdős Lászlóné az 1920-as évek végén született Budapesten. Bátyjával és szüleivel hetedik kerületben éltek, viszonylag jó körülmények közt. Apja vezető beosztásban volt az egyik fővárosi moziban, anyja háztartásbeli volt. A harmincas évek közepe óta egy hadiüzemben dolgozott, és amikor tizenhat éves korában kitört a háború, itt bujkált. Az üzemben volt szálláshelye, de a háború alatt is dolgoznia kellett. Mindeközben szülei a gettóba kerültek, testvérét pedig Ukrajnába vitték munkaszolgálatra. Családjából mindenki túlélte a soát. A háború után a köztelevíziónál dolgozott, közben tanult. Munkahelyén ismerte meg újságíró férjét, akitől két gyermeke született az ötvenes években. Budapesten él, négy unokája született. Férje kilenc éve elhunyt.

The folder contains: 14 sound files of interview (14 .mp3 and 14 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 14 audio fájlja (14 .mp3 és 14 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas évek közepén született Budapesten. Az elemi osztályokat állami iskolában végezte, és tanulmányait gimnáziumban folytatta a háború után. Vallásos ortodox zsidó családból származik, hétköznapjaikat a vallási előírások szerint élték. A háború után Györgyi szakított ezzel az életmóddal. Apját a negyvenes években többször elvitték munkaszolgálatra a Felvidékre, ekkor hadigyárakban dolgoztatták. Utolsó behívója 1944-ben érkezett meg, ezesetben azonban sokkal rosszabb körülmények közé kényszerítették, és nem élte túl a megpróbáltatásokat. Az interjúalany édesanyjával a pesti gettóban élte túl a vészkorszakot. A háború után, az ötvenes években, miután leérettségizett megismerkedett férjével, egy szintén holokauszt túlélő zenésszel. 1956-ban nyugatra emigráltak, férje sikeresen elhelyezkedett a francia komolyzenei világban, így a megélhetésük nem volt veszélyben. Két gyermekük született, mindkettőjük már a forradalom után. Jelenleg Budapesten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, láger, munkaszolgálalat Az interjúalany a tízes években, Budapesten látta meg a napvilágot, kispolgári zsidó családban. Egy hatodik kerületi iskolában végezte el az elemit, majd a húszas évek közepétől reálgimnáziumba járt. Tanulmányait a következőkben kereskedelmi iskolában folytatta, ahol a harmincas években érettségizett. A zsidótörvények miatt nem jelentkezhetett egyetemre, ezért munkát kellett keresnie. Egy könnyűipari gyárban kapott könyvelői állást, csekély fizetésért. Igyekezett minél szélesebb szaktudásra szert tenni, ezért ekkoriban egy textil technikusi végzettséget is szerzett. 1940 szeptemberében hívták be először munkaszolgálatra. Erdélyben végeztek könnyű munkát, állítása szerint a későbbiekhez képest itt még emberi körülmények uralkodtak. Hamarosan hazatérhetett, és 1942 májusáig folytathatta a munkáját, amikor behívták Vácra, ahonnan az orosz frontra került, Kijev közelébe. Hosszas hányattatások és egy komolyabb betegség után 1944 márciusában hazatért. Ekkor visszatért dolgozni a korábbi munkahelyére, majd néhány hónap múlva a szentendrei papírgyárba került. Viszonylag jó körülmények között töltötte itt az időt október 15-ig, amikor a nyilasok szétzavarták az itt dolgozó zsidókat. Miközben búvóhelyére igyekezett a nyilasok elkapták az Andrássy út közelében. Innen vitték el a Józsefvárosi Pályaudvarra, ahonnan Mosonmagyaróváron keresztül Berlin-Olimpiai Faluba deportálták. Innen gyalog hajtották tovább őket Ordrufig, ahol egy vasútépítésen kellett dolgozniuk, rendkívül rossz körülmények között. Itt ismételten megbetegedett, és kórházba került. 1945-ben végül Buchenwaldba került, és itt szabadult fel áprilisban. A háború után lediplomázott, majd a közigazgatásban helyezkedett el. Hatvanöt éves korában ment nyugdíjba, de egy rövid ideig ekkor is dolgozott. A negyvenes évek második felében nősült meg. Két lánya és egy fia született, összesen nyolc unokája, és most már dédszülő is.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, photos of personal letters and documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, képek személyes levelekről, és iratokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyerekként szülőktől elválás Vilmosné a harmincas évek végén született Budapesten, zsidó családban. Édesapja egy bankban dolgozott magas beosztásban, anyja háztartásbeli volt. Apját 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem jött haza többé. Ő és édesanyja Budapesten élték túl a háborút. Édesapja bevonulása után összeköltöztek az apai nagymamájával, majd együtt kerültek egy újlipótvárosi csillagos házba. Keresztény rokonok jártak be hozzájuk a házba, akik ennivalót vittek nekik. Egy alkalommal anyját elvitték az óbudai téglagyárba, de egy ismerősük még a halálmenet elindítása előtt kimentette. Télen kiköltöztek a csillagos házból, és egy keresztény ismerősük pincéjében bujkáltak a felszabadulásig. A háború után édesanyja textilnagykereskedést nyitott, ami jól ment neki. Az anyja sosem házasodott meg újból, kettesben éltek. Vilmosné jelentkezett az orvosi egyetemre, de osztályidegen származása miatt nem vették fel. A bölcsészkart végezte el olasz szakon, az utolsó évben elhelyezkedett egy könyvkiadónál, és nyugdíjazásáig ott dolgozott. Több házassága volt, gyermeke nem született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, death marrch

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, halálmenet Zoltán a húszas évek végén látta meg a napvilágot Budapesten, egy szegény zsidó család második gyermekeként. Szülei kereskedelmi alkalmazottak voltak. Négy polgárit és négy elemit végzett, majd tizennégy évesen inasnak állt egy csillárgyárba, ahol bronzművességet tanult. 1944-ig a hetedik kerületben laktak, onnan kellett elköltözniük egy csillagos házba apja unokatestvéréhez. Elmondása szerint soha nem hordta a sárga csillagot és a kijárási időn túl is kiment dolgozni. Októberben összegyűjtötték az embereket a közeli házakból, őket édesapjával a Lóversenypályára vitték. Első éjjel Ferihegyen aludtak az akkor épülő gazdasági épületekben, majd onnan Pestszenterzsébetre kerültek. Egyszer egy szökési kísérlet alkalmával elkapták a nyilasok őt és egy társát, és csak civilek közbenjárása miatt nem végezték ki őket. Visszakerültek Pestszenterzsébetre, és Zoltán innét szökött meg, majd ment vissza családjához a csillagos házba. Édesapja eközben gyárakban próbált bujkálni, de egy alkalommal feljelentették őket, és társaival bekerültek egy Bergen-Belsenbe tartó transzportba. Zoltán édesapja nem tért haza a lágerből. Édesanyját , nővére kislányát és nagynénjét a budapesti gettóba vitték, ő pedig addig látogatta őket, amíg lehetősége volt rá. Az interjúalany az utolsó pár hetet egy, a németek által fenntartott házban töltötte egy ismerős családnál bujkálva, ahonnan a többi zsidóval együtt kijárt dolgozni a Royal szállóba. Itt érte a felszabadulás, majd rögtön elment a családjáért a gettóba és velük együtt tért vissza a sárga csillagos házba. Zoltán áprilistól visszament dolgozni a csillárgyárba. A későbbiekben könnyűipari üzemekben, és Magyar Rádiónál is dolgozott. Az ötvenes években szerzett villamosmérnöki diplomát. Kétszer nősült meg, jelenleg második feleségével él. Egy gyermekük, és négy unokájuk született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Tamásné a harmincas évek elején született, egy jómódú kikeresztelkedett zsidó családba Budapesten. Apja orvos, édesanyja háztartásbeli volt. Az elemit és a gimnáziumot katolikus egyházi iskolákban végezte el. Apját 1944 őszén elvitték munkaszolgálatra, majd miután hazatért a pesti gettó egyik orvosa lett. A két gyermek, Tamásné és az öccse, édesanyjukkal kerültek a gettóba, korábban több helyen is bujkáltak. A háború alatt végig itt voltak, együtt. A háború után aktivistaként vett részt különböző ifjúsági szervezetek munkájában. Felsőfokú tanulmányait az ötvenes években kezdte, és magyar szakos tanár lett belőle. Vallásos életet sem a háború előtt, sem utána nem élt. Fiatalon ment férjhez egy operatőr, filmrendezőhöz. Ezek után sok tragédia kísérte életét, első gyermekük koraszülöttként jött a világra, és születése után meghalt, harmadik gyermeküket pedig szintén elvesztették. Fiuk Németországban él, ott is alapított családot. A rendszerváltás után nyugdíjba ment, azután egy ideig magyar nyelvet tanított külföldi diákoknak. Férje három éve hunyt el, azóta egyedül lakik, de igyekszik minél intenzívebb társasági életet folytatni.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger János gyermektúlélő, a harmincas évek végén született egy ortodox zsidó család második gyermekeként egy nagykunsági kisvárosban. Családjában több generációra visszatekintő hagyománya volt a kalaposmesterségnek, édesapja is kalapos volt. Mialatt az apja munkaszolgálaton volt, a két fiút és anyjukat a szolnoki gettóba vitték. Onnan Retzen keresztül Bergen-Belsenbe deportálták őket. Tavasszal Theresienstadtban szállítottak át egy nagyobb csoportot a lágerből, amibe sikerült nekik is bekerülniük. A háború végeztével itt szabadították fel őket a szövetségesek. Csodával határos módon az interjúalany minden családtagja túlélte az üldöztetést. Hazaérkezésüket követően kezdte meg alapfokú tanulmányait, majd az ötvenes években érettségizett le. Ő is a családi hagyományt folytatva, hasonlóan testvéréhez, kalapos lett. A hatvanas években tíz évig Budapesten élt, ekkor más munkákból tartotta el magát. Apja halálával hazatért szülővárosába, és átvette helyi üzletük irányítását. Kalapos mesterségét mind a mai napig űzi, de mellette más munkát is végzett. Első házasságából egy fia, másodikból pedig két lánya. A mára nyugdíjas éveit éli vidéki otthonában családjával.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Tibor a harmincas évek végén született egy ortodox zsidó család első gyermekeként, egy nagykunsági kisvárosban. Családjában több generációra visszatekintő hagyománya volt a kalaposmesterségnek, édesapja is kalapos volt. Édesapját a negyvenes években többször behívták munkaszolgálatra. Az antiszemitizmussal akkor találkozott először, amikor egy alkalommal meglátogatta apját a századánál, és szembesülnie kellett a parancsnok embertelen bánásmódjával, amit a zsidók felé tanúsított. A német megszállást követően, míg édesapjuk munkaszolgálaton volt, őt, testvérét, és édesanyját a szolnoki gettóba, majd a közeli cukorgyárba kényszerítették. Itt már idegen csendőrök őrizték őket, akik rendkívül kegyetlenül bántak velük. A deportálások során Tibor, és testvére édesanyjukkal tudtak maradni, míg tágabb család többi tagja egy másik transzportba került. Hármukat Strasshofba vitték marhavagonokkal, itt még gyermekként is jobb esélye volt a túlélésre. Hármukon kívül minden családtag Auschwitzba került, és soha nem tért haza. Strasshofban néhány családot – köztük Tiborét is – kiválasztottak, és egy közeli uradalomba, Retzbe küldtek. A felnőttek többnyire mezőgazdasági munkákat végeztek, a gyerekek leginkább fát hordtak, és a konyhában segítettek. Tiborék egészen 1944 teléig voltak itt, amikor a zsidókat ismételten bevagonírozták, és Bergen-Belsenbe kerültek. Tavasz felé azután kiürítették a tábort, és következett az újabb szenvedésekkel teli, végtelenül hosszú vonatút. A végcél Theresienstadt volt, amely ekkorra már rég nem emlékeztetett a hajdani „kirakattáborra”. Lazább volt a fegyelem, mint Bergen-Belsenben, de itt sem kímélte őket az éhség, a tífusz, és a náci tisztek embertelensége. Végül, mintegy egy hónap elteltével, egy hajnalon ágyúdörgést hallottak, és hamarosan minden oldalról oroszok jelentek meg. A tábor felszabadult. Néhány hét múlva az anya és a két gyerek hazajutott. Otthon szembesülniük kellett vele, hogy házukat, idegeneknek utalták ki, így rokonokhoz kellett költözniük. Édesapja csak másfél év múlva tért haza. Tibor testvérével 1948-ig felekezeti iskolába, majd állami intézményekbe járt. Az ötvenes években leérettségizett, de egyetemre osztályidegen származása miatt nem vették fel. Hogy a katonaságot elkerülje, két évig a rabbiképzőben tanult, de nem fejezte be. Végül cipészként helyezkedett el. Ma Budapesten él: egy fia és két unokája van.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, szülőtől elválás gyerekként Az interjúalany Békéscsabán született egy neológ zsidó családban. Hat éves volt, amikor családjával együtt a városi gettóba zárták, majd rövid idő elteltével Bergen-Belsenbe deportálták. Édesapja nem volt velük, mint a háború után kiderült, nem élte túl a munkaszolgálatot. A lágerbe édesanyjával, unokahúgával, és nagynénjével került. Tavasszal vonaton hagyták el a tábort, a németek azt mondták neki, hogy kicserélik őket más rabokkal. Úgy tudták Svájcba tartanak, mikor amerikaiak megállították a vonatot, innen egy német üdülőfaluba kerültek, amerikai, angol, majd orosz felügyelet alatt. Innen később vonattal szöktek haza. A háború után gimnáziumot, gépipari, majd munkavédelmi technikumot végzett. A negyvenes évek végétől különböző szociális otthonokban élt. A hatvanas évek közepén nősült meg, házasságából egy fia született. Jelenleg Budapesten él, három unokája született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás Ferenc az 1910-es években született Berenden. Szülei ekkor éppen egy családi látogatáson voltak, gyermekkorát Baján töltötte. A négy elemi elvégzése után pénzügyi tanfolyamokra járt, és mivel apja cipész volt, mellette kitanulta a cipészmesterséget. A húszas évek végén egy hajózási és vasúti fuvarozási céghez került, ahol könyvelési munkákat végzett. Először 1940-ben vonult be munkaszolgálatra Lajosmizsére, majd ezt követte még három alkalom, 1941, 1942, és 1944-ben. Munkaszolgálatosként a keleti országrészbe vezényelték, majd egy rövid időre Budapestre. 1944-ben az Alföldön pár társával megszökött a munkaszolgálatból, és a háború végéig keresztény rokonoknál bujkált. Édesanyját már a háború előtt egy súlyos betegség következtében elvesztette, családja nagy része nem élte túl a soát. Apja, és egy testvére Auschwitzban halt meg, egy másik testvérét pedig munkaszolgálatosként agyonlőtték. Két másik testvére azonban munkaszolgálatosként életben maradt. A háború után egy volt osztálytársával vállalkozásba kezdtek, először termények szállítását végezték, majd a környék árufuvarozását szervezték meg. Az kommunista hatalomátvétel következtében cégét államosították, neki pedig pár év múlva más állás után kellett néznie. Nyugdíjba vonulásáig dolgozott pénzügyőrként, és szállításvezetőként is. Első házasságát a negyvenes évek végén kötötte, felesége szintén holokauszt túlélő volt. Házassága tragikus módon, felesége hirtelen bekövetkezett halálával ért véget. Évek múlva ismét megnősült, de második feleségét is idő előtt vesztette el. Gyermeke nem született, a rendszerváltás óta egyedül él. Családja neológ zsidó család volt, otthon szigorú vallásos életet éltek, Ferenc ezt a hagyományt továbbra is megőrizte, és tagja a helyi hitközségnek. Aktív életet él, idős kora ellenére is naponta sportol.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Az interjúalany a harmincas évek derekán született Budapesten, polgári zsidó családban nőtt fel, háttérben egyfelől az apai ágon egy nagyon vallásos családdal, másfelől édesanyjával, aki a nem vallásosak életvitelét képviselte. Elemi iskolába a skót református egyház budapesti iskolájába járt, majd egy évet járt zsidó gimnáziumba, és később egy hetedik kerületi polgári iskolába. A háborút a gettóban vészelte át édesanyjával és nagynénjével, édesapját munkaszolgálatra vitték, majd Buchenwaldba, Dachauba került, ahonnan nem tért haza. Bujkálása történetéből kiderül, hogy édesanyjával nagyon szoros kapcsolatban éltek sokáig, édesanyja nem ment újra férjhez, Mária pedig házassága első tíz évében nem költözött oda a férjéhez, hanem továbbra is anyja mellett maradt. A zene és a hegedülés mindig is szerves részét képezte, érettségi után zenei pályára készült, de osztályidegen származása miatt csak énektanár-karvezetőnek jelentkezhetett, és miután ide sem vették fel, a pedagógiai főiskolára került. 1957 végén került munkatársként egy komolyzenei folyóirathoz, 1970-től nyugdíjba vonulásáig a lap főszerkesztője. 1966-ban férjhez ment, gyermekük nem született, férje másfél évvel ezelőtt halt meg.

The folder contains: 3 sound files of interview (3.mp3 and 3.dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3.mp3 és 3.dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Az interjúalany a mai Szlovákia észak-keleti részén született egy kis faluban, polgári, már kikeresztelkedett zsidó családban. Szülei gyógyszerészek voltak. Alapfokú tanulmányait Eperjesen végezte, majd a háború után Kassán járt gimnáziumba. Az első bécsi döntés idején Andrej Ungváron tartózkodott a nagynénjénél és nehézségekbe ütközött a visszatérése a Szlovákiánál maradt szülőfalujába. Még a megszállás előtt, a szülei hamis papírokat szereztek be egy ismerős család segítségével. Egy közeli faluban húzták meg magukat, ahol a helyi görög-katolikus pap segítségével találtak szállást. Itt 1944. augusztustól 1945. január végéig, a felszabadulásig laktak. A népes családjukból, ő, testvére, és szüleik maradtak életben. 1945 óta házas, jelenleg Budapesten él.

The folder contains: 3 sound files of interview (.wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript, personal photos; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (.wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat, személyes fotók; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger Julia Eperjesen született a harmincas évek közepén. Eperjest nem csatolták 1938-ban Magyarországhoz, Szlovákia része maradt. Szülők mindketten kereskedő családból származnak, apa maga is kereskedelemmel foglalkozik, háború után nyomdaigazgató, de a Slansky-per idején, félve az antiszemitizmustól, lemond. Ugyan a deportálások sokkal korábban kezdődtek, mint Magyarországon, de akit 1942-ig nem vittek el, azt érhette az a szerencse, hogy utána egy szlovák lágerbe kerül, ahol koránt sem voltak olyan szörnyű körülmények, mint Németországban. Juliáék egy korábbi fürdőhelyre kerültek, ami egy nagybátyjáé volt, mielőtt a németek elvették. Előzőleg pár hétig bujkáltak – ez az időszak volt az öt és fél éves kislány számára a legnehezebb, hisz csöndben kellett maradnia. A bujkálás úgy ért véget, hogy az apát az „arizátor”, az az ember, aki az apa könyvesboltját árjaként átvette, lebuktatta, s az apa a deportáló vonatra került. Az anya ezt megtudta, és kislányával ő is felszállt a vonatra, annak ellenére, hogy egy katona próbálta elküldeni. Először egy zsolnai gyűjtőtáborba kerültek, majd Vihnyére, ahol békés 2 évet töltöttek. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, a láger őrzése megszűnt, de ők ott maradtak, majd bejöttek a németek, s újra bujkálásra kényszerültek a hegyekben – ez a fél év sok éhezéssel, és szenvedéssel járt, de túlélték, és visszakerültek Eperjesre. Julia folytatta az iskolát, aztán gimnáziumba járt, majd orvosi egyetemre. Az ötvenes évek végén férjhez ment egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Három gyermekük született, az egyik lánya ma Izraelben, másik kettő Szlovákiában él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat Az interjúalany a húszas évek derekán született Debrecenben, egy négygyermekes zsidó család második gyermekeként, de egy közeli kisvárosban nevelkedett. Rövid ideig Püspökladányban volt munkaszolgálaton, pár nap után Budapestre vezényelték a századot. A feladatuk a budapesti műemlékek védelme volt. Budapestről halálmenet során került Buchenwaldba, ahonnan vasmunkási segédlevelének köszönhetően egy másik, közelben lévő táborhelyre került, ahol jobb körülmények uralkodtak, és többen is maradtak életben. A lágerben lengyelek között volt egyedül magyar, ez különösen megnehezítette számára ezeket a hónapokat, hiszen beszélgetni sem tudott senkivel. Lefogyott és leépült, egészségi állapota megromlott, egy ideig a tábor kórházában kezelték. A tábor felszabadítása után teherautón jött haza. A soában elvesztette szüleit, nagyanyját, és az öccsét; húga és a bátyja életben maradtak. 1947-ben megnősült, feleségét még a háború előtt, cserkészként ismerte meg. Különböző újságoknál dolgozott, hirdetésszervezőként, lapterjesztőként. 1985-ben ment nyugdíjba, de utolsó munkahelyére még hosszú ideig bejárt, nehezen tudta otthagyni. Egy gyermeke született, nagy- és dédszülő. Jelenleg szülővárosa helytörténeti kutatásával foglalkozik.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, hiding

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Zoltánné Celldömölkön született a tízes években, egy hétgyermekes tisztviselőcsalád második gyermekeként. Apja bányában, és gyárban volt tisztviselő az első világháború előtt. A család 1919-ben Budapestre menekült. Zoltánné gyerekkorának hangsúlyos élménye a szegénység, alultápláltság: a sok gyerek miatt a család rosszabbul élt, mint ami az apja állásából következett volna. A családjuk nem volt vallásos, a vegyesházasságok is teljesen természetesnek számítottak náluk. Már a háború előtt barátkozott a szociáldemokrata eszmékkel, szakszervezeti eseményekre járt, melyek nagy hatással voltak rá. A harmincas évek végén férjhez ment egy kereskedősegédhez, akit a szakszervezeti kirándulásokon ismert meg. Férje súlyos tüdőbeteg volt, az évek alatt úgy legyengült, hogy hosszú ideig Zoltánné fizetéséből kellett ketten megélniük. A férfi munkaszolgálatban halt meg, egy különösen kegyetlen századnál, amely parancsnokát később fel is akasztották. Apját nem sokkal esküvője után elvesztette, három gyerekkel egyedül maradt anyjának az ő segítségére is szüksége volt. A sárga csillagot nem volt hajlandó viselni, szerzett egy keresztlevelet, azzal bujkált. Majd egy zuglói bolgárkertészetben dolgozott éveken keresztül több más „titokzsidóval” együtt. Ez idő alatt egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a családjával. A kertészetben azt mondták, hogy gyári munkások voltak a belvárosban, de féltek a háborús műveletektől, ezért menekültek ki a külvárosba. Itt érte a felszabadulás 1945 Januárjában. A felszabadulás után tudta meg, hogy édesanyja nem sokkal korábban meghalt egy kórházban. Egyik felnőtt húga 1937-ben, másik, fiatalabb húga az anyja halála után, a felszabadulást követően vándorolt ki Izraelbe. A két testvérről hosszú évtizedekig nem tudtak semmit, csak nyolcvanas években vették fel újra a kapcsolatot, azóta endszeresen látogatják egymást. A háború után a közigazgatásban helyezkedett el, különböző titkárságokon dolgozott könyvelőként. Második férjével, aki szintén holokauszt túlélő, 1945-ben kötött házasságot. Férje diplomáciai állása miatt hosszabb-rövidebb ideig éltek a Szovjetúnióban, az NSZK-ban, illetve Norvégiában is. Három gyermekük született a negyvenes, illetve ötvenes években.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, bujkálás, zsidó, gettó, halálmenet, láger Az interjúalany a húszas évek első felében született Ungváron, zsidó családban. Itt kezdett iskolába járni, ám a város Magyarországhoz történő visszacsatolásával be kellett fejeznie tanulmányait. Családjával együtt 1944 tavaszán került a kecskeméti téglagyárba, ahonnan Auschwitzba deportálták. Majdnem fél évig a lágerben volt nagynénjével, majd kiválasztották munkára, és Allendorfba került, egy dinamitgyárba. Itt szabadult fel 1945 áprilisában. Családjából két unokatestvérén kívül senki sem tért haza. 1946 óta házas, férje szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük született az ötvenes években, jelenleg Budapesten él.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger Gyula a húszas évek közepén született egy Vas megyei faluban, négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. Édesapja gazdatiszt volt, Szombathelyről származott, édesanyja Bécsben tanult, ahol több rokonuk élt. Anyagi nehézségek miatt elköltöztek, és egy Csorna közeli faluban járt elemibe, itt végezte az első három osztályt. Nővérei már tizenöt éves korukban Pestre költöztek, ott próbáltak megélni. Polgáriba Szombathelyre járt, majd villanyszerelőnek tanult. Korán elkezdett dolgozni, másfél évig egy lőszerraktárban vállalt munkát Devecserben. Ekkor már ő tartotta el a szüleit. 1943-ban elvesztette bátyját, akit a Don-kanyarban lőttek le. Még ebben az évben Pestre költözött. A németek bejövetele után egy nap munkába menet igazoltatták, majd leszállították a villamosról, és a Mosonyi utcai toloncházba vitték, ahol két éjszakát töltöttek, szigorú felügyelet mellett. Innen került Kistarcsára, ahol mezőgazdasági munkát végeztek, volt mit enniük és az őrség legtöbb tagja is emberségesen bánt velük. Innen deportálták Auschwitzba, ahol nem dolgozott, és jó fizikai állapotának köszönhetően túlélte a megpróbáltatásokat. Az életben maradtakat Sziléziába vitték, ahol az első időkben útépítésen, majd bányákban kellett dolgozniuk. Egy régi kollégája segítségével villanyszerelőként dolgozhatott tovább a lágerben, ami jelentősen könnyebb munkának számított. Pár hét múlva Berge-Belsenbe került, itt szabadították fel az angol csapatok, és Hannoverbe vitték kórházba a túlélőket. A háború után villanyszerelőként folytatta, majd letette a szakérettségit. Mérnök lett, és sikeresen el tudott helyezkedni a szakmájában. 1947-ben megnősült. Feleségét a munkahelyén ismerte meg, egy lányuk, és két unokájuk született.

The folder contains: 5 sound filesof interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Eszter 1937-ben született Debrecenben. Apja ügyvéd volt, anyja kalapos. Apai nagyapja Tiszaeszlárról, nagyanyja Szatmárról származott. Vallásos családból származik, családja a helyi status quo ante hitközséghez tartozott. Anyai ágon is valláskövető volt a család: nagyapja hét évig járt a pozsonyi jesivába, ortodox életet éltek. Apját a negyvenes évek elején behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Nem tudják pontosan, hogy mi történt az édesapával, halotti jelentés nem érkezett róla. A német megszállást követően a család először a debreceni gettóba került. Innen kerültek a közeli téglagyárba, ahonnan Strasshofba deportálták őket. A lágerben fertőtlenítő zuhanyon kellett átesniük, majd édesanyjával, és nagynénjével Bécsbe kerültek. Itt az iskolában szállásolták el őket, emeletes fapriccseken aludtak. A felnőtteket romeltakarításokon, és üzemekben dolgoztatták. Eszternek hétéves gyermekként az volt a szerencséje, hogy nem haláltáborba deportálták a csoportot, ahova a gettóban bekerült, hanem munkatáborba, illetve üzemekbe, így nagyobb esélye volt az életben maradásra. Egy alkalommal, amikor elindították a csoportot ismeretlen úti cél felé, anyjával, és nagynénjével meg tudtak szökni. Menekülés közben magyar menekülteknek adták ki magukat, és több esetben helyi gazdák pajtáiban tudtak megszállni. Egy alkalommal az erdőben találtak maguknak menedéket, amikor egy SS tisztekből álló csoport megjelent a közelükben, pk pedig nem tudtak megmenekülni, és egy hadifogolytáborba vitték a családot. Innen ismét sikerült elszökniük, bujkálás közben osztrák családok fogadták be őket. Eszter édesanyja elkezdett kalapokat készíteni, így némi bevételre is szert tudtak tenni. Május közepén kerültek haza vonatta Debrecenbe, ahol azzal kellett szembesülniük, hogy semmilyük nem maradt: értéktágyaik elvesztek, házukba pedig idegenek költöztek be. Emlékszik május 9-10-re. Vonattal jöttek haza. Visszatérve Debrecenbe semmijük nem volt. Néhány év múlva a család felköltözött Budapestre, itt 1960-ig tásbérletben laktak. Eszter 1951-ben kezdte meg a gimnáziumot. 1955-ben érettségizett, egyetemre csak második próbálkozásra, 1956-ban vették fel. Művészettörténet szakot végzett és építészettel kezdett el foglalkozni. 1956-ban férjhez ment és egy év múlva megszületett első gyermeke. Egy ideig könyvtárakban dolgozott, majd kutatói állásba került.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, bujkálás, munkaszolgálat György 1926-ban született egy Celldömölkhöz közeli faluban, viszonylag jómódú, polgári zsidó családban. Apja borkereskedő volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Györgyön kívül volt még egy idősebb fiuk is, József. A család eredetileg ortodox volt, de csak a nagyobb ünnepeket ülték, és amikor a szomszédok elárulták a rabbinak, hogy néhanapján disznóhúst esznek, a hitközségből is kizárták őket; ettől kezdve hivatalosan is neológok lettek. György Celldömölkön járta ki a négy elemit és a polgárit, többnyire felemás eredményekkel. Az iskola elvégzése után elszegődött inasnak egy férfiszabóhoz, de fél évvel később a zsidóellenes rendelkezések miatt ott kellett hagynia az állását. A német megszállás után nem sokkal a családot lovas kocsikon Jánosházára, az ott felállított gettóba szállították. Egy nem sokkal később született rendelet értelmében a katonakorú fiatalokat Kőszegre szállították, ahol a helyi kaszárnyában munkaszolgálatos századokba osztották őket. Innen György századát azonnal Nagyváradra irányították tovább; útközben a vonat megállt Győrben, ahol véletlenül épp ott vesztegelt az a vonat is, amely a Jánosházán maradt zsidókat, köztük György szüleit Auschwitzba szállította. Ekkor látták egymást szüleivel, de beszélni nem tudtak. Mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó alkalom, hogy látta szüleit. Nagyváradon emberséges bánásmódban volt részük, és a munka (vasútépítés) sem tartozott a legnehezebbek közé. Ahogy a front közeledett, a századot Szolnokra irányították; itt nagy zűrzavar közepette bevagonírozták a társaságot, és végül Budapesten, Ferencvárosban kötöttek ki. Itt elhelyezték őket egy iskolaépületben, és romeltakarításon dolgoztak. Október 15-én, Szálasi rádióbeszédét követően a százados összehívta a munkaszolgálatosokat, és közölte velük, hogy ő nem fogja a nyilasokat szolgálni, tekintsék magukat leszereltnek, és menjen mindenki, amerre lát. György néhány társával együtt beutazott a belvárosba, ahol egy ideig ismerősöknél bujkáltak, majd visszatértek a korábbi ferencvárosi iskolaépületbe. Itt a csoport tagjait a nemzetközi gettó területére költöztették, ahol egy ideig viszonylagos nyugalomban élhettek. Pár hét múlva felsorakoztatták a csoportot, bevagonírozták őket, és elindultak a nyugati határ felé. Két nappal később a transzport Kőszegre ért, ahol a magyar keret átadta őket a németeknek. Két napig a helyi sörgyár hatalmas csarnokában helyezték el őket, novemberben, pedig sátrakban kellett aludniuk. Itt kezdődtek György szenvedései: kemény fizikai munkát kellett végezniük, és élelmet is alig kaptak. A tél beköszöntével a rögtönzött sátrak semmi védelmet nem nyújtottak a kegyetlen mínuszokkal szemben. György annak köszönhet a túlélését, hogy egy nap kiválasztották kisebb javítási és egyéb segédmunkákra, ami nem követelte meg tőle a hajnali munkába vonulást, és jobb minőségű élelmet is kapott Egy nap a még életben maradtakat megindították Ausztria felé. Ekkorra már teljes volt a fejetlenség: az országutat elárasztották a menekülők tömegei (György futólag még bátyjával is összefutott, aki a háború végén Dachauban szabadult fel), és az SS-tisztek is egyre kevésbé ügyeltek a foglyaikra, így nem sokkal Graz előtt jónéhányan egyszerűen leültek egy árok szélére, és megvárták, amíg a tömeg elvonul. Mikor az SS-tisztek biztos távolságra kerültek, négyfelé váltak, és különböző irányokban elindultak hazafelé. Gyalog indultak haza a négyfős csoporttal, közben egy nyilas tiszt felesége is hozzájuk szegődött. Kis híján hadifogságba is kerültek, de végül épségben megérkeztek Szentgotthárdra. Innen vonat tetején utazva Szombathelyre mentek, ahol szétváltak, és György hamarosan megérkezett Celldömölkre. Itt kellett megtudnia, hogy bátyja kivételével egész családját Auschwitzba vitték és elgázosították. Egy-két évvel később Budapestre utazott, ahol szoros barátságot kötött egy korabeli házaspárral, akik befogadták magukhoz, és ettől kezdve együtt dolgoztak a pár textilüzletében. A férj később betegségben elhunyt, így György kettesben maradt az özveggyel, akivel néhány év elmúltával egymásba szerettek, és az asszony 2001-ben bekövetkezett haláláig élettársi viszonyban éltek. György vegyészként dolgozott egy műanyag-ipari vállalatnál, 1979-ben innen ment nyugdíjba, miután szívelégtelenség miatt leszázalékolták. Felesége halála óta egyedül él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Györgyné 1935-ben született Budapesten egy polgári zsidó családban. Apja ügyvéd, és elismert újságíró, anyja háztartásbeli volt. Községi óvodába, majd pedig zsidó elemibe járt, ahol ő volt az osztály legjobb tanulója. A nyarakat Rákoscsabán töltötte nagyanyjánál. A vallás nem játszott különösebben fontos szerepet az életében: a család megülte a nagyobb ünnepeket, ő pedig néha eljárt a zsinagógába. Számára a háború a német megszállással kezdődött. Az események gyorsan követték egymást: sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat, majd összeköltöztették őket (az ő házukból csillagos ház lett), később pedig be kellett szolgáltatni a rádiót és a telefont. A második elemit nem tudta befejezni, mert a tanévet idő előtt berekesztették. Bár a családfő nem veszítette el munkáját, mivel a hitközségnél volt stabil állása, sorra jöttek a hírek arról, hogy kit bocsátottak el éppen, kivel milyen atrocitás történt. A család rövidesen a deportálások valódi céljairól is információkhoz jutott, ezért nagy megrázkódtatást okozott, amikor júniusban elvitték a rokonság rákoscsabai ágát, köztük a nagymamát is. A házukban maradt egyetlen keresztény család, minden segítséget megadott nekik, a rájuk bízott bútorokat és más értékeket is megmentették a háború alatt. A csillagos házból hol a fiatal nőket, hol a férfiakat hurcolták el és vitték le a Duna-partra vagy gyűjtőtáborba. Így vitték el egyszer az anyát, akinek végül sikerült kilépnie a sorból és visszamenni a családjához, majd októberben az apát is, aki két évvel korábban már megjárta a munkaszolgálatot. Sorstársai Sopronban látták utoljára, többé nem tét haza. Az interjúalany édesanyjának novemberben sikerült svájci menlevelet szereznie, ezért mindketten védett házba kerültek a Pozsonyi úton. Mire az otthon maradt nagynéninek sikerült még egy menlevelet küldeni, régi házukat már teljesen kiürítették, a lakók többségét pedig meggyilkolták. Egy napon a nyilasok kiürítették a lakást, és mindnyájukat leterelték a Duna-partra, egy hatalmas tömeg kellős közepébe. A fiatal-felnőtteket és az öregeket azonnal elkülönítették, és többségüket elszállították valahová. Mivel rengeteg ember volt ott, rájuk nem kerülhetett sor, így amikor sötétedés után a nyilasok a lakásokba terelték őket, Györgyné édesanyjának sikerült megvesztegetnie egy rendőrt, aki visszakísérte őket a védett házba. Nem sokkal később, egy újabb razzia során szétválasztották őket, és édesanyját elvitték a Teleki téri nyilasházba, ahol már utolsó megmaradt értékét, a jegygyűrűjét adta oda fizetségül egy katonának, hogy visszamehessen a lányához. Január 4-én végleg el kellett hagyniuk a Pozsonyi utcai házat: a nyilasok a belvárosi gettóba hurcolták őket. Az Akácfa utca és a Wesselényi utca sarkán, egy iskolában kaptak szállást, amely egy géppuskaállás alatt helyezkedett el, így az ostrom alatt számos belövést kapott. Itt élték meg január 18-án a felszabadulást. A szovjet katonák nem bántották őket, így sértetlenül jutottak el régi, Király utcai lakásukba, amelybe viszonylag jó állapota miatt azonnal vissza is költözhettek. Már csak akkor kellett újra kiköltözniük egy időre, amikor egy a szomszéd házba becsapódó német bomba légnyomása kidöntötte két ajtajukat, és egy időre egy ismerős családhoz költöztek. A háború után, mivel Györgyné édesapja nem jött haza, enniük viszont kellett, az addig háztartásbeli anya kezdett el dolgozni. Kezdetben mindenféle alkalmi munkát elvállalt, később pedig az amerikai zsidó segélyszervezetnek, a Joint-nak (American Jewish Joint Distributoin Committee) dolgozott, lánya pedig folytatta tanulmányait. Nyolcadik osztály után Györgyné tanítóképzőbe ment, amit viszont harmadik osztályban félbe kellett hagynia, mivel édesanyja súlyos beteg lett, és neki kellett elmennie dolgozni. Egy zöldségesnél helyezkedett el adminisztrátori beosztásban, és később magán úton tette le az érettségit. Az egyetemre ekkor még nem vették fel, csak 1956 után kezdhette meg tanulmányait az ELTE bölcsészkarán. Még hatéves egyetemi tanulmányai alatt sikerült elhelyezkednie a az egyik fővárosi könyvtárban segédkönyvtárosként, és egészen nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. 1959-ben ment férjhez, egy fia született. Korán megözvegyült, fiának köszönhetően viszont már három unokája van. Másfél éve nyugdíjasként él budapesti otthonában.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Istvánné 1924-ben született Sátoraljaújhelyen. Édesapja egy külföldi cég területi képviselőjeként dolgozott, sokat utazott, járta a környéket, édesanyja otthon volt a gyerekekkel. Hárman voltak testvérek, egy nem sokkal idősebb nővére és egy késői húga volt. Kétéves korában átköltöztek Nyíregyházára. A vallás előírásai szerint éltek. Iskoláit Nyíregyházán járta, a négy gimnázium után nem tanult tovább, mert a zsidótörvények miatt nem tudott bekerülni a kereskedelmi iskolába. Elvégzett egy háztartási ismereteket nyújtó iskolát, ahol kitanulta a fehérnemű varrást. 1944-ben először betelepítettek a házukba egy katonatisztet, majd hamarosan be kellett költözniük a gettóba. Innen kerültek Nyirjespusztára, ahol bevagonírozták őket. A vagonba már semmit nem vittek magukkal. Ötven-hatvan ember zsúfolódott a vagonban, több mint egy napig mentek étlen-szomjan. Auschwitzban a kiszállás után különválasztották a férfiakat és a nőket. Istvánné csak idősebb testvérével tudott együtt maradni: húgát és édesanyját a gázba küldték. Édesapjukkal egyszer találkoztak még a táborban, aki egy zsebkendőt és egy fogkrémet adott nekik. Munkára osztották be őket egy gyárba, ahol tankláncot kellett forrasztaniuk. Itt szabadultak fel május 4-én. Két hétig még ott maradtak, próbáltak ennivalót, ruhát szerezni maguknak. Aztán a Nyíregyháziak együtt elindultak gyalog, majd Brünnben felvette őket egy teherautó, Pozsonytól Pestig vagonban utaztak. Pesten egy rokontól megtudták, hogy édesapjuk él és már Nyíregyházán van. Követték apjukat, és Nyíregyházán kezdték újra az életüket. 1946-ban férjhez ment, majd rá két hónappal az édesapja is újraházasodott. 1948-ban megszületett az első gyerekük, majd egy év múlva felköltöztek Pestre, mert a férje itt kapott állást. Istvánné egy darabig otthon volt fiúkkal, majd bekerült a könyvkiadói szakmába. Először irodában dolgozott, majd később antikváriumoknál. Évekkel később még egy gyermekük született. Később az édesapja és a felesége is felköltözött Pestre, ekkor már nővére is a fővárosban élt. A nyugdíj előtt Münchenben töltöttek öt évet féjével, aki itt kapott álláslehetőséget. Hazaköltözésük után újfent Budapesten telepedtek le. Mindkét gyermeküknek családja van, mára többszörös nagy- és dédszülők.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat Ferencné a húszas évek Budapestjén született. Neológ zsidó családban nőtt fel; édesanyjával, nagymamájával és nagynénjével éltek együtt. A Kőbányai Zsidó Iskolába járt, majd zsidó gimnáziumban tanult tovább, és 1940-ben érettségizett. 1934-ben költöztek a hetedik kerületbe, ahol jelenleg is él. Édesanyja 1944-ig magánóvodát működtetett a lakásukban, ő is ezt a hivatást folytatta egy tanfolyam elvégzése után. 1944-ben, a németek bejövetelekor el kellett hagyniuk a lakásukat, így a közel élő rokonokhoz költöztek. Onnan előbb a férfiakat vitték munkaszolgálatra, majd a nőket – köztük Ferencnével – a mai Ferihegyi repülőtér területére, ahol egy éjszakát töltöttek, hangárokban. Reggel magyar katonák kíséretében Pestszentlőrincre kellett menniük, azt mondták nekik, hogy szalaggyárban fognak majd dolgozni. Innen Vecsésre vitték őket, tankcsapdákat ásni. Magánházaknál, padlásokon, és ólakban laktak. Ferencnének itt nem kellett dolgoznia, mert az úton a rossz állapotú bakancs úgy kitörte a sarkát, hogy nehezen tudott benne mozogni. November 2-án Vecsést kiürítették. Pest felé indultak, abban a reményben, hogy ezzel befejeződik az útjuk. A menetből az interjúalany felkéredzkedett egy szekérre, majd villamosra szállt, ahol egy katonafiú megszólította és elkísérte a házba, ahol rokonaival lakott, de a családját már nem találta ott. Megtudta, hogy a Jókai utcába mentek, és elindult megkeresni őket. Miután megtalálta a többieket, november közepén nyilasok törtek rájuk, akik felsorakoztatták, és egy téglagyárba vitték őket, ahol csak egy éjszakát töltöttek, mert másnap a menlevelek ellenőrzését követően védett házba kerültek. Ferencné ekkor már el volt jegyezve volt, de vőlegényét már korábban munkaszolgálatra vezényelték, így nagyából egy éve nem látták egymást. A védett házban télen, Hanuka ünnepekor váratlanul felbukkant Ferenc, akit századparancsnoka Pestre küldött. Jegyesét ezután ismét munkaszolgálatra vezényelték, ahonnan Mauthausenbe került. Itt szabadult fel 1945 tavaszán. Ferenccel csak 1945 augusztusában találkoztak legközelebb. Az ostrom ideje alatt több esetben is lövést kapott a házuk, így egy földszinti helyiségbe kellett leköltözniük, ahol a nyilasok folyamatos zaklatásának voltak kitéve. Január közepén visszaindultak korábbi, hetedik kerületi lakásukba, ahol ekkor egy idegen család lakott. Sikeresen vissza tudtak költözni, és itt éltek 1948-ig, közben az óvódát is újranyitották. Ferenccel 1945 szeptemberében házasodtak össze, és két gyermekük született az évtized végén. 1952-ben megszüntették az óvodát, ami a létfenntartásukat biztosította. Férje nehezen, de talált munkát: könyvelőként helyezkedett el. Ferencné közben idegen nyelvekből korrepetált diákokat. Több unokájuk született, az egész család Budapesten él. Férje a nyolcvanas éveben elhunyt, azóta egyedül él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Róbert Szegeden született 1935 tavaszán. Édesanyja keresztény családból származik, csak férje szüleinek kérésére tért át a zsidó hitre. Nem voltak vallásos család, főleg a nagyszülők halála óta, de az ünnepeket megtartották. Róbertnek két testvére volt. Édesapja a háború előtt kirakatrendezőként dolgozott. Őt a negyvenes évek eleje óta többször is elvitték munkaszolgálatra, végül is csak 1945-ben tért haza. 1944 nyarán, Róbertet édesanyjával és Szegeden élő további rokonaival együtt a helyi zsinagógába zárták, majd egy nap múlva átszállították őket a helyi téglagyárba. Két-három nap elteltével marhavagonokba kényszerítették őket, majd elindították a transzportot Felső-Ausztria felé. Róbert és családja mindvégig itteni majorságokban végzett mezőgazdasági munkát. 1945- nyarán épségben, de végtelenül legyengülve értek haza testvéreivel, és édesanyjával. Apja otthon várta őket. Tanulmányait csak 1948-ban folytatta, egy budapesti gimnáziumban. A jogi egyetemen diplomázott, majd a Földművelésügyi Minisztériumban helyezkedett el. Egy idő után átkerült a Belügyminisztériumhoz, ahol háborús bűnösök ügyeivel foglalkozott: többek között az ő munkájának köszönhetően ítélték el a szegedi téglagyár parancsnokát, aki 1944-ben a deportálások gyakorlati teendőit intézte. Róbert 1963-ban megnősült. Házasságából két gyermeke született, mára több unokája is van. Jelenleg felségével él vidéken.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás Tamás a húszas években született Budapesten. Édesapja gabona -, és terménykereskedő volt, édesanyja otthon nevelte őt és húgát. Hat éves volt, amikor szülei elváltak: húga édesanyjával, ő édesapjával maradt. Később mindkét szülő újraházasodott. A harmincas években Tamás a Sárospataki Református Gimnáziumban kezdett tanulni. Apja azzal a szándékkal íratta ide, hogy – lévén az iskola kéttannyelvű volt – megtanuljon angolul, és a család Angliába emigrálhasson. Habár Tamás kitűnő eredményekkel érettségizett, nem tudtak kijutni nyugatra. Mivel a numerus clausus miatt nem jelentkezhetett orvosi egyetemre, kémia-fizika szakra járt Debrecenben. Itt ismerte meg későbbi feleségét. 1944-ben Tamás a tanári alapvizsgájára készült, amikor el kellett kezdeni hordani a sárga csillagot, és már azzal a kabátján ment vizsgázni. A vizsga után Pestre utazott, ahol megkapta munkaszolgálatos behívóját: Szolnokra kellett bevonulnia. Német fennhatóság alá kerültek, emberségesen bántak velük. Októberig rengeteg dolguk volt, hisz Szolnokot egyfolytában bombázták. Ekkor már fellazult a rend, így mód nyílt a szökésre. Tamás élt is a lehetőségekkel, beállt egy magyar hadnagyhoz kocsisnak, aki Pestre utazott. Ekkor megszökött, és megkereste családját. Édesanyja, és férje csillagos házban laktak, de épségben voltak. Édesapja eközben továbbra is azon fáradozott, hogy valahogy kijuttassa a családot Angliába. Ennek érdekében még Carl Lutzal is kapcsolatba került. Végül az angol követségen élte túl az ostromot, ahová Tamást is magával vitte. A háború után Tamás visszament Debrecenbe, ahol ismét találkozott szerelmével, aki Auschwitzból tért haza. 1948-ban házasodtak össze, és Budapesten telepedtek le. Az ötvenes években két gyermekük született. Tamás az orvosi egyetemen kapott állást.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, szegény, zsidó családban. Tíz éves koráig Kőbányán éltek, azután a belvárosba költöztek. Öccsével együtt négy polgárit végzett, a család anyagi körülményei nem engedték meg, hogy tovább folytathassák a tanulmányaikat. Tizennégy éves korában el kellett mennie dolgozni, tanulmányait csak 1945 után, esti gimnáziumban tudta elvégezni. 1940-ben Istvánné férjhez ment, egy évvel később pedig megszületett a lányuk. A háború idején férjét és édesapját behívták munkaszolgálatra, és ő egyedül maradt Pesten lányával és édesanyjával. A német megszállás után csillagos házba költöztették őket, de Istvánné néni – munkatársai és a csillagos ház házmestere segítségének köszönhetően – egészen novemberig eljárhatott dolgozni egy ügyvédi irodába. 1944 novemberében a nyilasok elfogták, és gyalogmenetben hajtották Budapestről Hegyeshalomig. Decemberben 2500 sorstársával együtt (köztük mindössze száz férfival) egy ausztriai lágerbe, Lichtenwörthbe került. Innen vitték őket romeltakarításra, sáncásásra és egyéb munkákra. A foglyok kezdetben naponta harminchárom, majd egyre kevesebb, legvégül nyolc dekagramm kenyeret kaptak. Márciusra már ezt az adagot is csak heti egy vagy két alkalommal kapták meg. Az éhezés mellett rengetegen vesztették életüket tífusz miatt is. A lágert 1945 áprilisában szabadították fel a szovjetek. Lichtenwörth község lakosai közül sokan segítették a foglyokat: élelmet és vizet juttattak be hozzájuk, a tábor felszabadulása után pedig önkéntesek ápolták a betegeket, aminek következtében köztük is elkezdett terjedni a tífusz, amely végül 58 lakos, köztük a polgármester halálát is okozta. Az interjúalany április 30-án került haza Budapestre. Férje még 1943-ban elesett a Don-kanyarban, édesapja pedig Bergen-Belsenben halt meg. Lánya, édesanyja és öccse a pesti gettóban maradtak életben. Visszaköltözhettek korábbi lakásukba, és Istvánné újra dolgozni kezdett. A negyvenes évek végén újraházasodott, és második férjével együtt nevelték fel lányát. A későbbiekben két unokája született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, szegény, zsidó családban. Tíz éves koráig Kőbányán éltek, azután a belvárosba költöztek. Öccsével együtt négy polgárit végzett, a család anyagi körülményei nem engedték meg, hogy tovább folytathassák a tanulmányaikat. Tizennégy éves korában el kellett mennie dolgozni, tanulmányait csak 1945 után, esti gimnáziumban tudta elvégezni. 1940-ben Istvánné férjhez ment, egy évvel később pedig megszületett a lányuk. A háború idején férjét és édesapját behívták munkaszolgálatra, és ő egyedül maradt Pesten lányával és édesanyjával. A német megszállás után csillagos házba költöztették őket, de Istvánné néni – munkatársai és a csillagos ház házmestere segítségének köszönhetően – egészen novemberig eljárhatott dolgozni egy ügyvédi irodába. 1944 novemberében a nyilasok elfogták, és gyalogmenetben hajtották Budapestről Hegyeshalomig. Decemberben 2500 sorstársával együtt (köztük mindössze száz férfival) egy ausztriai lágerbe, Lichtenwörthbe került. Innen vitték őket romeltakarításra, sáncásásra és egyéb munkákra. A foglyok kezdetben naponta harminchárom, majd egyre kevesebb, legvégül nyolc dekagramm kenyeret kaptak. Márciusra már ezt az adagot is csak heti egy vagy két alkalommal kapták meg. Az éhezés mellett rengetegen vesztették életüket tífusz miatt is. A lágert 1945 áprilisában szabadították fel a szovjetek. Lichtenwörth község lakosai közül sokan segítették a foglyokat: élelmet és vizet juttattak be hozzájuk, a tábor felszabadulása után pedig önkéntesek ápolták a betegeket, aminek következtében köztük is elkezdett terjedni a tífusz, amely végül 58 lakos, köztük a polgármester halálát is okozta. Az interjúalany április 30-án került haza Budapestre. Férje még 1943-ban elesett a Don-kanyarban, édesapja pedig Bergen-Belsenben halt meg. Lánya, édesanyja és öccse a pesti gettóban maradtak életben. Visszaköltözhettek korábbi lakásukba, és Istvánné újra dolgozni kezdett. A negyvenes évek végén újraházasodott, és második férjével együtt nevelték fel lányát. A későbbiekben két unokája született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Az interjúalany Budapesten született a harmincas évek közepén egy nyolcadik kerületi zsidó családban. Édesanyja családja Debrecenből származik, míg apja és annak rokonsága budapesti. A Debrecenben élő családtagjait kivétel nélkül kiírtották, édesanyja testvérei, és szülei Auschwitzban haltak meg. Miklós, és családja Budapesten ismerősöknél bujkálva élte túl a vészkorszakot. A háború után leérettségizett, majd újságírást tanult. Diplomája megszerzése után a szakmájában helyezkedett el, a későbbiekben pedig megszerezte a doktori fokozatot is. Feleségével, aki szintén holokauszt túlélő, az ötvenes évek közepén kötött házasságot, és egy gyermekük született. Az interjúalany egy ma már nem létező napilap főszerkesztő-helyetteseként ment nyugdíjba, élete során az újságírás mellett regényeket is írt. Budapesten él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat Az interjúalany a húszas években született Budapesten, vallásos, félig zsidó családban. Édesanyja katolikus, édesapja zsidó volt. Óbudán nőtt fel, ahol a lakosság fele sváb volt, de elmondása szerint jól tudtak egymás mellett élni. Frigyes zsidó elemibe járt, édesapja szabó, édesanyja pedig minisztériumi tisztviselő volt. A negyvenes években munkaszolgálatosként egy kisegítő munkaszázadba került. Itt emberségesen bántak velük, és nem érték őket inzultusok. Egy alkalommal azonban, mikor egy hazalátogatás után visszatért a századba, és már az országban voltak a német csapatok, őket is bevagonírozták. Először Fertőrákosra kerültek, ahol árkot kellett ásniuk, majd innen halálmenetben indították őket Mauthausen felé. Útközben német katonák folyamatosan lövöldöztek rájuk, rengeteg sorstársa meghalt már a halálmenetben. Bécs közelében ismét marhavagonokba kényszerítették őket, a vonat pedig legközelebb már csak Mauthausenben állt meg. Frigyes ekkorra már harmincnyolc kilóra fogyott. Ekkorra már csak tíz ember élt azok közül, akikkel eredetileg elindult. Szerencséjére a konyhára került, ahol könnyű, konyhai munkákat végeztettek vele. Egy reggel arra ébredtek, hogy senki sem vezényelte ki őket Appelt állni: a lágerből este az összes SS tiszt eltűnt. Ők elfoglalták a parancsnoki házat, és még aznap felszabadították őket az amerikaiak. Frigyes vonattal, szervezett úton tért haza Budapestre. Az ötvenes évektől varró szövetkezetben dolgozott, egészen nyugdíjba vonulásáig. Kétszer nősült, két gyermeke született, és többszörös nagyszülő. Mauthausenbe a rendszerváltás után többször is visszament.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Az interjúalany gyermektúlélő, Budapesten született, a harmincas években. Édesapja az egyik németországi munkatáborban halt meg, ő édesanyjával vészelte át a vészkorszakot, leginkább bujkálással. Szinte az összes pesti kerületben laktak a háború alatt, ismerőseik, és rokonaik segített nekik elrejtőzni. Családja még a háború előtt áttért a római katolikus hitre, gondolván, hogy a későbbiekben ezáltal megmenekülhetnek. A holokausztban édesapja oldaláról származó rokonságát teljesen kiírtották. A háború után a negyvenes években édesanyjával Kolozsvárra költöztek, itt kezdte el az elemit, először állami, majd egy apácarend által fenntartott iskolában. Az ötvenes években visszaköltöztek Budapestre, és itt szerzett diplomát a bölcsészkaron. Édesanyjával együtt közben egy antikváriumot üzemeltettek. Az egyetem alatt ismerte meg férjét, akivel a hatvanas évek elején házasodtak össze, később három gyermekük született. Az egyetem után hosszabb-rövidebb ideig kiadóknál, és folyóiratoknál dolgozott, majd szabadúszó fordítóként tevékenykedett. Mára négy unokája van, jelenleg Budapesten él.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .wav); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Ágnes 1933 októberében született Endrődön, egy értelmiségi család egyetlen gyermekeként. Édesapja újságíró volt; egy zalaegerszegi lap szerkesztője, akit főleg a külpolitika érdekelt, de gyakran utazott Budapestre is parlamenti tudósítóként. Endrődön tizenkilenc neológ család alkotta a zsidó közösséget, akik igen jó kapcsolatot tartottak fenn nem zsidó szomszédjaikkal, az antiszemitizmus sokáig nem jelent meg a településen. A negyvenes években Ágnes édesapjának el kellett jönnie Zalaegerszegről, ahol többé nem kapott munkát. A család hamarosan Pestre költözött, itt kezdte meg Ágnes elemi iskolai tanulmányait egy zsidó elemiben. 1944. március 19-én színházban voltak, amikor megtudták, hogy a németek megszállták Magyarországot. Ekkorra édesapja már fizikai munkákat sem kapott. Betegsége ellenére többször behívták munkaszolgálatra, család megélhetése nehézkes volt. Ágnesnek és édesanyjának júniusban kellett elhagyniuk lakásukat, majd csillagos házba költözniük. Ismerettségeik révén svájci menlevélhez jutottak, és a nemzetközi gettó egy házába kerültek. Édesapját novemberben látta utoljára: miután visszatért a századához egy látogatás után, a munkaszolgálatosokat Mauthausenbe deportálták, ahonnan nem tért haza. Pár hétig tartó viszonylagos nyugalom után egy nap nyilasok törtek be hozzájuk, és a pesti gettóba hurcolták Ágnest és édesanyját. A bombázásokat csak a szerencsének köszönhetően éltek túl, végül az Akácfa utcában szabadultak fel. Télen gyalog indultak haza Endrődre, ahol a család korábbi házvezetőnője várta őket. A háború után rövid ideig Szegedre költöztek, majd visszatértek Budapestre. Mivel a fővárosban nem volt lakásuk, Ágnes két éven keresztül egy zsidó gyermekotthonban lakott. Ekkor már a gimnáziumot végezte, ahol meg kellett tapasztalnia, hogy már nem zsidó, hanem értelmiségi származása miatt bélyegzik meg. Az ötvenes években felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahonnan pár hét után politikai okokból kirúgták. Ezután évekig szakmunkásként dolgozott, majd jelentkezett a színiakadémiára, amit azonban nem kezdett el. Az ötvenes években egy gyorsított képzés keretein belül szakérettségit tett, majd felvételt nyert magyar-angol szakra. A forradalom után egy évvel egy pesti leányiskolában helyezkedett el magyartanárként. Később gimnáziumokban is tanított, majd a hatvanas évek közepétől a Magyar Rádió munkatársa lett. Amikor politikai okokból innét is távoznia kellett, az Élet és Irodalomnál kapott állást, majd kiadóknál volt szerkesztő. Mindeközben folyamatosan publikált verseket, prózát, illetve esszéket. A nyolcvanas években ment nyugdíjba, majd pár évvel később az ELTE BTK megkeresésére elkezdett az egyetem doktori képzésén tanítani. A vizsgáztatásokon hosszú ideig, visszavonulása után is részt vett. Gergely Ágnes József Attila- és Kossuth-díjas költőnő és író, Budapesten él.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .wav); info, personal information sheet; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, hiding, rescuer of Jews

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .wav); info, adatlap; holokauszt, narratív életútinterjú, gettó, bujkálás, embermentő Gerlóczy Sára a harmincas évek elején született Budapesten. Az interjúalany nem holokauszt túlélő, Sárával, mint embermentővel készült interjú. Rokonságában vannak zsidó felmenők, de már dédszülei kikeresztelkedtek, így családja nem szenvedte el a holokauszt meghurcoltatásait. Hatéves korától nyolc éven keresztül egy római katolikus női szerzetesrend által fenntartott leánygimnáziumban volt bentlakó diák, itt rendkívül szigorú szabályok szerint élt. Egy nővére volt, szülei tizenegy éves korában váltak el, ezután nagyszüleinél élt. Náluk – még a háború előtt – igazi nagypolgári életet élt: sokat jártak operába, kiállításokra, a nagyszülők jó kapcsolatban voltak a kor kulturális és szellemi elitjét képző társaságokkal. A gettósítások idején is Budapesten tartózkodott. 1945 októberében meglátogatta az egyik barátnőjét abban a csillagos házban, ahova őt és kistestvéreit költöztették. Barátnője édesanyja kérésére Sára nagy kockázatot vállalva megszöktette a három gyermeket, és hazavitte őket nagyszüleihez. Nagyszülei a vészkorszak alatt más zsidókat is bújtattak, rengetegen nekik köszönhetik az életüket. Fiatalkora óta szenvedélyesen fest, első festményét tizenegy éves korábban készítette. Első kiállítását még gimnazistaként, 1947-ben rendezte. Két év múlva leérettségizett, majd jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahova polgári származása miatt nem vették fel. A főiskolát a későbbiekben sem végezte el, hosszú ideig csak undeground művészeti körök által szervezett kiállításokon szerepeltek a képei. Egészen a nyolcvanas évekig nem ismerte el a hivatalos képzőművészeti kánon, ekkortól már ismert galériákban is voltak kiállításai. A festészeten kívül jelmeztervezőként is dolgozott: a hetvenes évektől kezdve fővárosi és vidéki színházak foglalkoztatták. Művészetének egyik központi témája a holokauszt, és a háborús élmények, amelyek nem csak festészetében, hanem grafikai munkásságában is nagy teret kaptak. Többek között Virág Teréz – a második generációs túlélők traumáit Magyarországon talán elsőként kutató pszichológus – könyveit is ő illusztrálta. Négy gyermek édesanyja, Budapesten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, láger, munkaszolgálat Andor a húszas években született Budapesten. Szülei még kisgyermek korában elváltak, apja nyugatra költözött, ő és édesanyja Pesten maradtak. Édesanyja eladó volt egy divatáru kereskedésben. Viszonylagos nélkülözés közepette éltek, Andornak nem is volt lehetősége a továbbtanulásra. Szakmát tanult, majd bőrdíszművesként kezdett el dolgozni. 1944-ig dolgozott, amikor behívták munkaszolgálatra, de ekkor még halasztást kapott. Betegeskedő édesanyját egyedül ápolta otthon, de a második behívásának már eleget kellett tennie. Júniusban vonult be az észak-magyarországi századába, itt bányákban dolgoztatták. Egy nap Galyatetőn a századparancsnok mindenkinek igazolást osztott, majd disszidált. Andor és társai a Mátrában igyekeztek menedéket találni civileknél. Rövid bujkálás után az egyik helyi elárulta őket, és reggel már nyilasok vegzálására ébredtek. Igazolásuknak köszönhetően sikerült elintézniük, hogy egy laktanyába kerüljenek. A szovjet csapatok egyre közelebb értek a laktanyához, ezért menekülniük kellett. Halálmenetben hajtották őket a nyugati határ felé, majd vagonokba kényszerítették a század még életben lévő tagjait, és Mauthausenbe deportálták őket. Tavasszal szabadult fel, Gunskirchenben. A hazafelé vezető úton elkapta a tífuszt, alig tudott tovább haladni. Amerikai katonák segítségével egy kórházba került, ahonnan felépülését követően tért haza. Édesanyja a bergen-belseni lágerben halt meg. A háború után gépipari technikumot végzett, és új szakmájában helyezkedett el. Kétszer nősült, egy gyermeke, és egy unokája született. Budapesten él.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Jánosné a húszas évek derekán született Jászberényben. Édesapja jómódú családból származott, bornagykereskedésük volt, édesanyja varrónőként dolgozott. Még csecsemő volt, amikor anyagi nehézségek miatt Budapestre költöztek, de két gyerekkel nehéz volt albérletet találni, ezért csak a bátyját vitték magukkal, őt a nagyszülőkhöz küldték, ahol hét éves koráig élt. A polgáritól kezdve dolgoznia kellett, emiatt nem tudott továbbtanulni. Az 5-6. polgárit magántanulóként végezte el, majd varrónő lett. Később kirakatrendezőként dolgozott, de vallása miatt a fehérnemű-készítő részlegben folytathatta csak munkáját. Végül ugyancsak vallási okokból el is bocsátották állásából. A német megszállást követően csillagos házba kerültek, apját munkaszolgálatra vitték. Egy alkalommal őt is elakarták vinni a házból, de sikerült megszöknie. A Svájci Követségtől futárigazolványt kapott, később egy autót is, sofőrrel. Rendszeresen járt a börtönbe, ételt vitt a nagybátyjának, aki megszökött a munkaszolgálatból. Ebben segítségére voltak a rendőrök, akiket lefizetett, amire szintén a követség adott pénzt. Az autóval összeszedte az árva gyerekeket és a zuglói gyermekotthonba vitte őket. A csillagos házból a gettóba kerültek, ahol az édesanyjukat elvesztett gyermekeket gondozta. Rendszeresen éheztek, a bombázások miatt pincébe kényszerültek, ahol szalmazsákokon aludtak. Az oroszok bejövetelekor elhagyták a gettót, és visszamentek a hetedik kerületi lakásukba, ahol akkor már semmi nem volt. Jánosné a háború alatt a követségnek dolgozott, védleveleket hordott szét álnéven. A háború végeztével megkereste az egyik gyereket, akit a gyermekotthonba vitt, és mivel a nevelőszülei lemondtak róla, magához vette. 1945 után elhelyezkedett, húsz éves korában, egy zsidó ifjúsági táborban ismerte meg leendő férjét, akivel egy éven belül összeházasodtak. Öt gyermekük született. Jánosné ekkor továbbra is varrónőként vállalt munkát. Férje mérnökként diplomázott, és mivel kettejük keresetéből már nagyobb összeget tudtak félretenni, be tudtak költözni egy nagyobb lakásba. Az ötödik gyermeke születése után jelentősen romlott az egészségügyi állapota, hosszú hónapokig kellett kórházban feküdnie. Orvosa javaslatára vidékre költöztek, a későbbiekben sem jöttek vissza Budapestre.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, bujkálás Andor a húszas évek elején született egy Szombathelyhez közeli faluban. A négy elemi elvégzése után szakiskolába, majd három évig tanonciskolába járt. Népes családjából két unokatestvéren, és egy nagynénjén kívül mindenki meghalt a holokausztban. Andor 1943-ig asztalosként dolgozott. Ebben az évben hívták be munkaszolgálatra Kőszegre. A szovjet csapatok szabadították fel, és szinte rögtön elvitték málenkij-robotra Grúziába. Itt egy asztalos műhelyt vezetett. 1948-ban térhetett haza, és még ebben az évben megnősült. Feleségétől két gyermeke született. Családjával Budapesten élt, majd a nyolcvanas években egy Pest környéki faluba költöztek. A kilencvenes évektől magániparosként tartotta fenn magát: antik bútorok restaurálásával foglalkozott. Jelenleg második feleségével él vidéken.

The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, szülőtől elválás gyerekként László az 1930-as években született Pápán, egy neológ zsidó családban. Apja osztrák származású. Kilenc testvére volt, elmondása szerint meglehetősen szerény körülmények között éltek. László a háború előtt négy elemi, és két polgári osztályt végzett. Családja kálváriája már a magyarországi vészkorszak előtt, 1940-ben kezdődött, amikor kitelepítették őket Ausztriába. Innen még a háború alatt hazaköltöztek. 1944-ben megélhetési okokból felköltöztek Budapestre, ennek köszönhetően nem deportálták a családot. Pápán a háború előtt 2300-2400 zsidó élt, többségüket kiírtották. Az interjúalany Budapesten egy bolgárkertészetben bujkált, majd a kistarcsai gyűjtőtáborban élt túl. Édesapja és két testvére nem élte túl a holokausztot, többi családtagja egymástól szétszóródva életben maradt. A család életben maradt tagjai a háború után visszatértek Pápára. László korábbi tanulmányait folytatta, majd szakmát tanult. Kárpitosként, és elektromos-műszerészként helyezkedett el, egészen nyugdíjba vonulásáig a szakmáiban tevékenykedett. A hetvenes években nősült meg, egy gyermekük született. Időskorára is aktív életet él, rendszeresen jár túrázni.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, láger, munkaszolgálat Erzsébet nem zsidó családból származik, családjából férje volt az egyetlen, akit a vészkorszak ideje alatt meghurcoltak. Szentesen született az 1920-as évek első felében. Meglehetősen szerény körülmények között nőtt fel, édesapja mezőgazdasági, illetve napszámos munkákat végzett, anyja pedig otthon volt vele, és két testvérével. Már egészen fiatal korában be kellett állnia cselédnek, hogy keresetével ki tudja egészíteni édesapja jövedelmét. Férjét, akivel már a a háború előtt összeházasodtak, 1943-ban hívták be munkaszolgálatra, ahonnan németországi koncentrációs táborokba került. 1945-ben a felszabadulást követően súlyos sérülésekkel tért haza. A háború után Erzsébet belépett a kommunista pártba, és különböző minisztériumok munkatársa lett. Férje katona volt, és egy rövidebb ideig a Szovjetúnióban is éltek. Az interjúalany a nyolcvanas években nyugdíjba vonult, gyermekük nem született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3); info; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3); info; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Katalin a tízes évek végén született egy budapesti zsidó családban. Szülei tanárok voltak, édesapjának stabil állása volt egy iskolában, édesanyja pedig korrepetálásból tett szert némi jövedelemre. Egy belvárosi iskolában végezte el a négy elemi osztályt, és még a háború előtt leérettségizett. Gyors- és gépíró tanfolyamokat is elvégzett, egy ideig ebben a szakmában tevékenykedett. A háborúig a Tolnai Világlapja nevű folyóiratnál dolgozott, csekély fizetésért. 1944 októberében a csillagos házból testvérével együtt halálmenetben elindították a nyugati határ felé, majd marhavagonokba kényszerítették, és deportálták őket Ravensbrückbe. Pár hét múlva az interjúalanyt egy másik lágerbe szállították munkára. Testvére Ravensbrückben maradt, és többé nem látták egymást. A felszabadulás nagyon leromlott egészségügyi állapotban érte 1945 áprilisának közepén. A szövetségesek segítségével egy közeli kórházba került, ahol három hónapig feküdt, és túlélte a TBC-t. Csak 1945 tavaszán került haza Budapestre. Édesanyjának ugyan tudott levelet küldeni, amiben megírta, hogy életben maradt, arról azonban nem kapott hírt, hogy anyja túlélte-e a meghurcoltatást. Novemberben szervezett úton, vonattal érkezett a Nyugati Pályaudvarra, ahol édesanyja várta. Miután teljesen felépült, a Külügyminisztériumban kezdett el dolgozni. A későbbiekben szocialista, illetve nyugati országok magyar nagykövetségein dolgozott, illetve különböző minisztériumok munkatársa volt. A nyolcvanas évek óta nyugdíjas, Budapesten él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger Ágnes a húszas évek első felében született Budapesten, egy hétgyermekes zsidó családban. Szülei hat éves korában elváltak, testvéreivel édesanyjánál nevelkedett, meglehetősen szegény körülmények között. A háború előtt az egyik nővéréhez költöztek, majd 1944-ben innen kerültek a Sütő utcai gyűjtőházba. Októberben édesanyját, és nővére gyermekét a gettóba vitték, őt magát, és nővérét pedig a józsefvárosi pályaudvarról deportálták Ravensbrückbe, nyolcszáz másik zsidóval együtt. A deportáltakat a lágertől négy kilométerre fekvő repülőgépgyárban dolgoztatták, Ágnes azonban gyakran elbújt a barakkokban, így megmenekült a fizikai munkától. Nővére rendszeresen szerzett neki papírt és tollat, így lehetőségük volt naplót vezetni. (A naplót ugyan sikerült hazahozna, de megrongálódott állapota miatt nehezen olvasható, jelenleg a jeruzsálemi Yad Vashem múzeumban őrzik.) Tavasszal, ahogy a szövetséges csapatok közeledtek, és egyre több bombatámadás érte a környéket, a németek kiterelték a deportáltakat, majd gyalogmenetben indították őket útnak. Az út során a végletekig legyengült rabok közül rengetegen meghaltak. Mindössze féltucatnyian jutottak el ahhoz a Chemnitz-közeli településhez, ahol amerikai katonák segítségével jutottak ellátáshoz, és élelemhez. Innen először egy pozsonyi kórházba kerültek, ahol két hetet töltöttek, majd Győrön keresztül Budapestre érkeztek vonattal. Ágnes otthon viszont látta édesanyját, és unokahúgát, akikről az októberi gettóba hurcolásuk óta nem hallott semmit. Az ötvenes években férjhez ment egy mérnökhöz, gyermekük nem született. Ágnes a holokauszt után, szervezett keretek közt több alkalommal visszament Ravensbrückbe és Drezdába.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas évek második felében született Szentesen. Egyedüli gyermekként élte élete első hat évét. A német megszállás után családjával a szentesi gettóba kerültek. Édesanyja ekkor 6 hónapos terhes volt a kishúgával. Apja bőrdíszműves kisiparos volt, és a gettó idején is kiengedték a műhelyébe dolgozni. A szentesi gettóból a szegedi téglagyárba kerültek, ami a környező települések gyűjtőtábora volt, ide hozták a környező falvakból, városokból a zsidókat. A rokonság hódmezővásárhelyi tagjait szintén ide kényszerítették. A bevagonírozások során a nagyszülők, és a rokonság nagyrésze az eső transzportba került, amely Auschwitzba tartott. A lágerben mindannyian meghaltak. László családja a harmadik transzportba fért be. Ők nem haláltáborba, hanem egy ausztriai gázálarcgyárba kerültek, aminek köszönhetően az akkor mindössze hat éves László is nagyobb túlélési esélyekkel bírt. A gyerekek, és a terhes édesanya a táborban maradhatott, nem kellett elmenniük dolgozni. Édesanyját a szüléskor egy bécsi kórházba vitték, ahol testvére egészségesen megszületett. A front közeledtével a lágerparancsnok megengedte nekik, hogy a láger kiürítésekor ott maradhassanak. A környező falu lakosainak segítségével a posta pincéjében húzták meg magukat, itt érte őket a felszabadulás. A húsz fős szentesi társaságból, akik Ausztriában együtt dolgoztak, mindenki épségben hazatért, és László húga, bár nagyon legyengülve, de túlélte a viszontagságokat, és hazatérve visszanyerte az egészségét. A hatvanas években nősült meg, feleségével két gyermekük született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, Canada Commando

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, Kanada-kommandó Imre húszas évek közepén született egy sátoraljaújhelyi ortodox zsidó családban. Szülei zöldségkereskedők voltak, apja üzletében rendszeresen besegített, már egészen fiatal kora óta. A vallást a mai napig tartja, néha kántorként is dolgozik. A német megszállást követően családja a sátoraljaújhelyi gettóba került, innen deportálták őket. Az interjúalany és testvérei Dachau egy altáborába kerültek, ahol a többi lágerhez képest jó körülmények uralkodtak, a rabok közül is kevesen haltak meg. Szülei nem voltak ilyen szerencsések, őket Auschwitzba deportálták, itt lelték halálukat. A lágerből egyéni úton jutott haza testvéreivel. 1945 őszén házasodott össze feleségével, aki szintén holokauszt túlélő. Két gyermekük született a negyvenes években. 1949-ben a családjával kivándorolt Izraelbe, ahol szintén zöldségkereskedelemmel kezdett el foglalkozni. Az ötvenes években Amerikába költöztek, ahol ugyancsak vállalkozást működtettek.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Hanák Endréné a húszas évek első felében született Budapesten, félig zsidó családban. Édesapja zsidó, édesanyja katolikus volt, őt magát pedig katolikus vallás szerint nevelték. Szülei könyvesboltban dolgoztak, majd a későbbiekben saját üzletet nyitottak. Négy éves korában született egy testvére, aki súlyos betegség során, gyermekkorában elhunyt. A harmincas évek elején született meg húga, akivel szoros kapcsolata volt. A nyarakat szinte végig vidéki nyaralójában töltötte a család, későbbi férjét is itt ismerte meg, tizenhat éves korában. Az interjúalany katolikus elemi iskolába és gimnáziumba is járt. 1940-ben érettségizett, s bár nagyon jó tanuló volt, a zsidótörvények miatt nem tanult tovább. Érettségi után dolgozott, először – három hónapig – apja könyvesboltjában, mert édesapját ekkor vitték el munkaszolgálatra. Később különböző adminisztratív munkákat végzett, 1944 őszéig. 1941-ben sikerült tanúsítványt szereznie, amely igazolta katolikus vallását, így kapott munkát. Azonban 1943-ban házasságot kötött (katolikus szertartás szerint), s mivel férje zsidó volt, ez a tanúsítvány érvényét vesztette, így munkahelyéről is elbocsátották. Ezután az újpesti textilgyárban dolgozott, szövőnőként. Férje villamosmérnök volt, de Svájcban tanult, mivel Budapesten már nem vették fel az egyetemre. Mikor csillagos házba kellett volna költöznie, édesanyja úgy döntött, hogy nem engedi elköltözni, sem, hogy viselje a sárga csillagot, és gyakorlatilag nem mozdultak ki budai lakásukból. A legközelebbi családtagokat az édesanyja bújtatta hamis papírokkal, így a nagymamát és a férje egyik nővérét is. A másik nővért és családját is be akarták költöztetni magukhoz Újpestről, de ők nem mentek, a férj még dolgozott. A vészkorszak alatt gyakorlatilag édesanyja tartotta össze a családot, és gondoskodott a többiekről. A háború legutolsó napjaiban, a Széna téri harcok miatt el kellett hagyniuk a lakásukat, ezt követően a lakás leégett, s lényegében mindenük odaveszett. Átmenetileg egy közeli ház verandáján tudták meghúzni magukat, itt voltak, amikor a férje hazatért a munkaszolgálatból. Férje 1940-től gyakorlatilag folyamatosan munkaszolgálatos volt, Gödöllőn, Budapesten, a Kárpátalján. 1944 őszén a munkaszolgálatból néhány társával együtt megszökött, és Erdélyben bujkált, innen tért haza. Férjével két gyermekük született a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes évek elején. 1956-ban majdnem kivándoroltak, de a határról visszaküldték őket. 1960 után ment el dolgozni, egy külkereskedelmi vállalatnál lett ügyintéző (franciául és németül elég jól tudott, de angolul is elkezdett tanulni). Nyugdíjas éveiben is sokáig dolgozott félállásban. Férjét a nyolcvanas években veszítette el. Idejének minél nagyobb részét igyekszik gyerekeinek, és unokáinak szentelni.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, szülőtől elválás gyerekként Viktor a harmincas évek végén született Kolozsváron. Amikor három éves volt, az édesapját – aki egy kolozsvári drogéria igazgatója volt – elvitték munkaszolgálatra, ahol életét vesztette. 1944-ben édesanyjával és nővérével együtt megpróbálták elkerülni a gettósítást, de letartóztatták őket és egy kolozsvári fogház alagsorába vitték. Innen mentette ki őket néhány nap múlva egy befolyásos családi barátjuk. Az oroszok kolozsvári bevonulásáig Viktor és nővére a családi barát kertjében lévő bunkerben bujkált, édesanyjuk pedig, több más zsidó származású személyhez hasonlóan, a Mátyás-szanatóriumban talált menedéket. Viktor a felszabadulás után magyar iskolába járt. Otthon nem részesült vallásos zsidó nevelésben, és a keresztény ünnepeket is megtartották. Érettségi után az építészeti szakra iratkozott be, de az egyetemet nem végezte el. A hatvanas évek óta házas, két gyermekük született. 1980 óta Amerikában élnek. Kivándorlásukig szakmunkásként dolgozott a kolozsvári gyógyszergyárban. Rövid ideig Izraelben is éltek, de itt nem tudott beilleszkedni a család, így visszakötöztek az Egyesült Államokba, azóta ott élnek.

The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat György Budapesten született a húszas évek közepén. Apja textilügynökként dolgozott, anyja papírkerekedésben volt eladó. A család nem volt vallásos, nem jártak zsinagógába, de minden pénteken gyertyát gyújtottak. Az interjúalany a négy elemi elvégzése után egy nyolcadik kerületi polgáriba járt. Szülei terve az volt, hogy György kereskedelmi pályára megy, miután befejezte tanulmányait, erre azonban a zsidótörvények miatt nem volt lehetősége. Először kifutófiúként, majd szabóinasként dolgozott egészen 1944 márciusáig, amikor munkaszolgálatra hívták be. Olyan munkaszolgálatos századba került, amelynek két rendkívül emberséges parancsnoka volt, és a keretlegények sem bántották őket. A munkaszolgálatosban vasúti sínek, állomások helyreállításán dolgoztak. A százada december végén felszabadult, s ebből a századból szinte mindenki túlélte a munkaszolgálatot. György azonban 1944 decemberében a Baja melletti Mórágyról - mintegy nyolc társával együtt - visszajött Budapestre, mert anyjának sikerült svéd menlevelet szereznie. Budapestről azonnal deportálták őket. Öt nap után érkeztek meg Oranienburgba, majd innen nyitott vagonban Ohrdrufba –Buchenwald egyik altáborába, ahol egy kőbányában dolgozott. Néhány hét után Buchenwaldba mentek gyalogmenetben. A rengeteg kegyetlenkedést, és a kivégzéseket megúszta, de szervezete a végletekig legyengült. Tavasszal halálmenet során került Neunburgba, , itt szabadították fel az amerikaiak. Innen több hónapig tartó kórházi lábadozás után került haza Prágán, és Pozsonyon keresztül. Augusztusban érkezett Budapestre. A holokausztban közeli családtagjai közül mindenkit meggyilkoltak. Édesanyját, és nagyszüleit a Dunába lőtték, édesapja pedig Mauthausenben lelte a halálát. Édesanyjának egy húga visszatért a lágerből, György hosszú ideig nála lakott. Miután talpra állt, megkereste azt a szabót, akinél 1944-ben dolgozott, s újra munkába állt. Később egy szabászati szövetkezetben folytatta a szakmáját, vezető szabász lett, elismert szakember. Innen ment nyugdíjba. Az ötvenes években házasodott meg, feleségét – aki szintén holokauszt túlélő – még a háború előtt ismerte meg. Három fiuk, és hat unokájuk született. Jelenleg Budapesten él.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat Az interjúalany a húszas évek első felében született Budapesten, zsidó családban. A családja nagy része túlélte a vészkorszakot, kivéve édesanyja testvérét, és az ő férjét, akiket deportáltak, és egy haláltáborban vesztek oda. Vincét 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Püspökladányba, ahonnan később Szászrégenbe vezényelték. Rendkívűli módon a szászrégeni munkaszolgálatból hazahozatták, mint jó szakembert. A háború végét követően azonnal belépet a kommunista pártba, Szegeden élt, majd Budapestre költözött. Első feleségével az ötvenes években kötött házasságot, ami harminc évig tartott. A későbbiekben még két házassága volt. A nyolcvanas években – második felesége hatására – kapcsolatba került ellenzéki mozgalmakkal, elkezdett szamizdatot olvasni. Mindhárom felesége holokauszt túlélő volt, gyermeke nem született. Szülei vallásosak voltak, halálukig egy zsidó szeretetotthonban éltek.

The folder contains: 3 sound files of interview (3.mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcip; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger Sándor a húszas években született Budapesten, zsidó családban, szülei gyártulajdonosok voltak. A hetedik kerületben laktak a háború előtt, és után is, illetve egy évig Romániában is élt a család. Budapesten végezte az elemit, utána pedig a Berzsenyi főreálba járt. Tanuló éveit követően fogtechnikai műszerészként dolgozott, majd gépész volt édesapja vállalatánál. Az interjúalany 1943 szeptemberében vonult be Kőszegre munkaszolgálatra, majd az ukrán frontra vezényelték. 1944 őszén deportálták a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Itt szabadították fel a szövetséges csapatok 1945 tavaszán. Rokonságából számos unokatestvér, nagybácsi, és nagynéni odaveszett. Szűkebb családja, szülei túlélték a vészkorszakot. A háború után gépészmérnöki diplomát szerzett, és ismét apja vállalatánál dolgozott. Miután édesapja elhunyt, ő vitte tovább a céget, majd az államosítást követően műszaki vezetőnek nevezték ki. 1946 óta házas, felesége szintén holokauszt túlélő. Két gyermekük, és négy unokájuk született. Budapesten él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3); info, personal information sheet, consent form, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Heller Sándorné a húszas évek végén, Budapesten látta meg a napvilágot egy kispolgári zsidó család első gyermekeként. Később egy húga született. Az antiszemitizmussal már a gimnáziumi osztályában is – ahova csak nagy nehézségek árán jutott be – szinte mindennap találkozott. Középfokú tanulmányait csak a háború után fejezte be, ekkor már egy másik gimnáziumba járt. Miután családja lakóhelyéből csillagos ház lett, az addigra már elköltözött szembeszomszédjuk segítségével lehetőségük lett volna elbújni: a szomszéd oda adott nekik egy házkulcsot, a család azonban a folyamatosan őket figyelő csendőrök miatt nem tudott átköltözni. 1944 nyarán a Rákospalotán élő családot elindították Újpesten át a budakalászi téglagyár irányába. Innen deportálták H.S.-nét és családját Auschwitzba, ahova az embertelen út után 1944 júliusában érkeztek. Az első szelektálásnál az interjúalanyt elválasztották szüleitől, nagyanyjától, és testvérétől, akiket azonnal a gázkamrákba küldtek. 1945 tavaszán halálmenetben elindították egy csoport életben maradt rabbal a Szudéta-vidék irányába, végül Nordhausenben szabadították fel az amerikai katonák. Hazatérve az egyik nagynénjéhez költözött, és nála élt, amíg leérettségizett. A negyvenes évek végén felvették a bölcsészkar angol-nemet szakjára, amit sikeresen elvégzett. Időközben férjhez ment, egy szintén holokauszt túlélő férfihoz. Az egyetem elvégzése után középiskolai tanár lett, majd miután doktori fokozatát is megszerezte, korábbi egyetemén kezdett dolgozni. Oktatói tevékenysége mellett vállalatoknál tanított nyelveket. Férjével két gyermekük született az ötvenes években, mindketten értelmiségi pályára léptek. Négy unokájuk van.

The folder contains: 6 sound files of interview (4 .mp3 and 2 .wma); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (4 .mp3 és 2 .wma); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Judith Nagyváradon született a húszas évek közepén, édesapja egy fűrésztelep tulajdonosa volt az erdélyi havasokban, az első világháború kitüntetettje. Judit kivételezett helyzetének köszönhetően bekerült a református leánygimnáziumba Nagyváradon, ahol ő volt az egyetlen zsidó lány az osztályban, és ezzel a helyzettel nap mint nap meg kellett küzdenie. 1944-ben érettségizett, és a vizsgák után három nappal később be kellett menniük a gettóba, amitől a világháborús kitüntetések sem mentették meg a családot. A gettóban három hetet töltött a család, eközben magyar csendőrök fosztogatták a gazdagabb váradi zsidókat, sokukat megkínoztak a sörgyárban, hogy adják elő a rejtegetett kincseiket. Judith nagynénjének szintén át kellett élnie a kegyetlenkedéseket, ami oda vezetett, hogy az Auschwitzba menő vagonban maga vetett véget az életének. Júniusban a nagyváradi zsidókat vonattal Auschwitzba szállították, az interjúalany a rámpán látta utoljára édesapját. Judith édesanyjával végig együtt tudott maradni. 1944 őszén édesanyjával és egy barátnőjükkel átszöktek egy olyan barakkba, amiről azt hallották, hogy másnap könnyű munkára viszik el őket, így jutottak el a Zittauba egy repülőgépgyárba, ahol már sokkal jobb körülmények közt éltek. 1945 májusában, a front közeledtével lassan eltűntek a német katonák a barakkokból, és magukkal vitték a szomszédos angol katonai fogolytábor rabjait. Judithék ekkor kimerészkedtek a faluba élelmiszert, ruhákat gyűjteni. Pár éjszakát a szabadban töltöttek, repülőgépek húztak el fölöttük, amik arra szólították fel a lakosságot, hogy tegyék le a fegyvert, végül kisebb csoportokban elindultak hazafelé. Brno-ban eltöltöttek pár napot, innen egy román katonai kamion szállította őket Budapestig, majd vonattal érkeztek Nagyváradra. Judith a következő tanévben Kolozsváron tanult franciát és pszichológiát, majd anyai nagybátyja invitálására 1947-ben édesanyjával Párizsba utaztak. Bár eredetileg csak pár hónapra terveztek maradni, egy illegális kommunista ismerősük tanácsára úgy döntöttek, hogy itt maradnak. Az interjúalany az ötvenes években férjhez ment egy francia fotográfushoz. Idegenvezetőként, titkárnőként, dolgozott, illetve férje kiállításait szervezte. Egy fiúk született, nem sokkal az esküvőjük után.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .wma and 3 .dss); info; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .wma és 3 .dss); info; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany gyermektúlélő, a negyvenes évek elején született egy makói zsidó család negyedik gyermekeként. Édesapja kéményseprősegéd volt az egyik testvérével együtt, anyja pedig a háztartást vezette, és emellett varrásból tett szert némi jövedelemre. Két bátyja volt, és egy nővére, aki azonban csecsemőkorában elhunyt. Édesapját már 1939-ben is behívták munkaszolgálatra, utoljára pedig 1942-ben, amikor a Don-kanyarba vitték, és soha nem érkezett felőle hír. Szegény körülmények között éltek, ezért amikor az apát ismét behívták, a család a nagyszülőkhöz költözött. A német megszállást követően a család a makói gettóba került, ami a korábbi zsidó szegényház területén volt felállítva. Áprilistól júniusig voltak itt, amikor is átvitték őket a szegedi téglagyárba, ahol minden értéküket elkobozták tőlük. A bevagonírozások során a nagyszülei az első, az interjúalany testvéreivel és édesanyjával pedig a harmadik transzportba került. Egy Bécs közeli faluba deportálták őket, ahol pár nap múlva kiválasztották a családot, és egy közeli gazdaságba kerültek. Itt idősebb bátyja, és édesanyja kényszermunkát végzett, ő pedig fiatalabb testvérével, és a többi gyerekkel a barakkokban maradt. Októberben ismét bevagonírozták az ottani zsidókat, és Bergen-Belsenbe deportálták őket. A vasútállomástól szakadó esőben több kilométeres utat kellett gyalog megtenniük a lágerig. Ekkor az interjúalany súlyos beteg lett, és csak tavasszal tért magához ismét. A lágerben egy zsidó orvos próbált meg – lehetőségeihez mérten – segíteni rajta. A szövetséges csapatok közeledtével ismét vagonokba terelték a rabokat, és elindították őket Theresienstadt felé. Néhány nap múlva megérkeztek az egykori mintaláger területére, ahol márciusban szabadultak fel. Magyarországra csak Júniusban érkeztek meg, először Budapestre, majd onnan Makóra. Ekkor még élt a remény, hogy talán viszontláthatják a munkaszolgálatra hurcolt édesapát, azonban sem akkor, sem a későbbiekben nem láthatták újra.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Hoffer Jánosné az 1910-es évek második felében született Budapesten. Elemi iskolás évei során az első két évben magántanuló volt, majd egy fővárosi iskolában fejezte be a négy osztályt. A polgári elvégzése után az Állami Óvónőképzőbe járt, ahova akkor már tizennégy éves kortól lehetett felvételizni. Tanulmányai befejeztével a Mária Valéria telepen hospitált, egészen a háborúig, miközben egy magánóvódát is üzemeltetett. A vészkorszakot Budapesten bujkálva vészelte át. 1944 októberében jutott hamis papírokhoz, amik több alkalommal életmentőnek bizonyultak. Unokatestvérével együtt egy pesti varrodaként üzemelő pincében bujkált, ahova egy barátnője segítségével jutott el. A későbbiekben más lakásokban találtak menedéket, Budapesten élték át az ostrom végét. A háború után elvégezte a pszichológia szakot, és gyermekpszichológusként dolgozott. A harmincas évek második felében házasodott meg, két gyermeke született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Géza a húszas években született egy vidéki kisvárosban. Kikeresztelkedett zsidó családban nőtt fel, szülei elkötelezett szociáldemokraták voltak. Három testvére született. Családja születése után röviddel Budapestre költözött. Édesapja a Corvin Áruház gondnoka volt, édesanyja nevelte a gyerekeket – Gézát és húgát. Ugyan viszonylag szerény körülmények között éltek, de Géza családja kifejezetten művelt, és olvasott volt. Édesapját már a negyvenes évek elején behívták munkaszolgálatra, ahonnan soha többé nem jött haza. A pesti ház, ahol laktak védett ház lett. A nyilasok hosszú ideig megkímélték, végül 1944 karácsonyán törtek csak rá az ott levő zsidó családokra. Ekkor rettenetes mészárlást végeztek: aki nem tudott elbújni, azt a nyilasok a Duna-partra hurcolták és a folyóba lőtték. Gézát édesapja elvtársai néhányszor futár munkára használták. Egy alkalommal egy sebesült angol pilótát kellett biztonságos helyre vezetnie. Géza nem sokat értett a konspirációs feladatokból, a kapcsolata még a háború vége előtt megszakadt az ellenállási mozgalommal. A felszabadulás után édesanyját az orosz katonák lőtték le, miközben megpróbálta megakadályozni, hogy lányát megerőszakolják. A ház lakói mindezt tétlenül, és közönyösen nézték végig, senki sem igyekezett a két nő segítségére. A felszabadulás után Géza vidéke menekült, és ott telepedett le. A háború után a rendőrség kötelékébe szegődött, nyomozó lett. Hosszú éveket szentelt az ellene és családja ellen kegyetlenkedő csendőrök felkutatására, azonban ezen a téren nem járt sikerrel.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger István Karcagi születésű, az 1920-as évek végén látta meg a napvilágot egy kikeresztelkedett zsidó családban. Református nevelést kapott, egyházi iskolába járt, és bérmálkozott is. Az édesapa járási bíró volt, így ha nem is gazdagok, de tisztes jómódban élő család voltak. Az apa fiatalon, az édesanya házasságkötéskor keresztelkedett ki. 1944 késő tavaszán, apja személyesen ismert keresztény vezetőkhöz írt segélykérő levelei dacára, a családot a karcagi gettóba vitték. Nem sokáig, csupán néhány napig maradtak itt, majd több száz társukkal bevagonírozták, és Szolnokra szállították őket. Szolnokon megközelítőleg 5000 embert zsúfoltak össze a lebombázott pályaudvar közelében, majd az SS katonák szétválasztották munkaképes és munkaképtelen csoportokra az összeterelt embereket, újból vagonokba hajtották a tömeget, és elindították a transzportot a határ felé. A végállomás Strasshof volt. Itt újabb szelektálást követően Istvánt és szüleit egy Bécs melletti településre, Mühldorfba vitték, ahol mezőgazdasági munkára osztották be őket. Ekkor nem kellett megaláztatásokat elszenvedniük, és emberséges módon bántak velük. A téli hónapokra elfogyott a munka: a családot ismét Strasshofba, később Theresienstadtba szállították majd végül, visszkerültek Strasshofba. Édesapját súlyos betegség következtében elvesztette. Strasshofban érte a felszabadulás, 1945. márciusában. Április végén, hosszas utazás után tértek haza Karcagra. Édesanyjával kezdtek új életet szülővárosában, ahol anyja varrni próbált, ő pedig folytatta tanulmányait. Miután gépészmérnöknek nem vették fel, ismét jelentkezett a vegyész karra, ahol szerencsével járt. Ezután mindketten Budapestre költöztek. Osztályidegen származásának ellenére, köszönhetően szép pályaíve volt: az Akadémia Kutatóközpontjában dolgozott és számtalan nemzetközi kutatásban vett részt. Az 50-es években nősült meg, egy gyermeke, és két unokája született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wav); info, personal information sheet; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wav); info, adatlap; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Horváth Béláné a tízes években született Budapesten, egy újpesti zsidó családban. Édesapja egy textilgyárban dolgozott 1929-ig, amikor elbocsájtották. Ekkor a család elutazott az egyik Felvidéken élő jómódú nagybácsihoz, aki a már munkaképes korú családtagoknak munkát tudott adni: apja hitközségi alkalmazott, egyik testvére pedig könyvelő lett. Az interjúalanynak két testvére volt. Idősebb bátyja munkaszolgálatosként halt meg a Don-kanyarnál, ifjabb bátyja szintén munkaszolgálatosként vesztette életét, de nem tudni, hogy az ország mely részén. H.B.-né még a háború előtt elvégezte a polgárit, majd szövőnőként dolgozott. A gettósítások során egy újpesti csillagos házba került édesapjával, és nevelőanyjával. Egy reggel a bérház lakói kolompolásra ébredtek. A lakókat összeterelték a nyilasok, majd halálmenetben elindították az óbudai téglagyár felé, ahol napok múlva bevagonírozták, és Auschwitzba deportálták őket. Három-négy napos út után érkeztek a lágerbe, ahol az első szelektálás során H.B.-né elszakadt szüleitől. Csak később vált világossá számára, hogy ekkor látta őket utoljára. A lágerben az egyik szelektálás alkalmával az interjúalanyt kiválasztották munkára, és Lobauba szállították. Itt kényszermunkát kellett végeznie, egészen 1945 tavaszáig, amikor a szövetséges csapatok felszabadították a rabokat. A háború után elvégezte az óvónőképzőt, és elhelyezkedett új szakmájában. A szövést továbbra is folytatnia kellett, hogy ki tudja egészíteni csekély fizetését. A negyvenes évek végétől férjezett. Idős korára egy zsidó szeretetkórházba költözött, máig ott él.

2 sound files (1 .dss, 1 .wave), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Second World War, narrative biographical interview, camp, political prisoner

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; második világháború, narratív életútinterjú, láger, politikai fogoly Árpád az 1920-as években született Pesterzsébeten. Szülei délvidékiek voltak, édesapja szabadkai, édesanyja zentai. Akkor menekültek Magyarországra, mikor a jugoszláv hadsereg megszállta a területet. Négy lánytestvére, valamint egy öccse volt. Az interjúalany nem zsidó származású, keresztény családba született, és mint politikai fogoly került Dachauba. Hetedik osztály után dolgozni ment. Volt kifutó, inas egy kis műhelyben, majd egy fegyvergyárba került. Már fiatalként konfliktusba került az ún. "rongyosgárdával". Fegyvergyári munkás volt, mikor a német katonai elhárítás nyomására letartóztatták – pár társával együtt a jobb minőségű felszerelést, amit a németeknek kellett volna leszállítani, a magyar seregnek küldte el. Hadbíróságra került, és nyolc évet kapott. Büntetése letöltését a Margit körúti fegyházban kezdte, majd Sátoraljaújhelyre szállították, ahol részt vett az antifasiszta ellenállók, és politikai foglyok által szervezett börtönlázadásban. Ennek leverése után ismét hadbíróság elé állították, és büntetését meghosszabbították. Átadták a németeknek, így került Dachauba, ahol ismét fegyvergyárban dolgozott. Egy nap, mikor éppen a szállásról dolgozni kísérték őket, egy lengyel társával sikeres szökést hajtott végre. Egy ideig apácáknál bujkáltak egy kolostorban, majd felfedezvén egy partizáncsapatot, együtt átszöktek a front francia oldalára. Megkapta felvételét a francia hadseregbe, ahol egy külföldiekből frissen összeállított zászlóaljba került. Több veszélyes bevetésben is részt vett, többek között SS-állásokat foglaltak el. A háború után francia katonakönyvvel tért haza. Az újjáalakuló magyar sereg olyan kiemelkedő képességű tiszteket keresett, mint Árpád, így titokban Moszkvába küldték a katonai akadémiára. Mikor visszatért, a Rákosi-rendszer leszerelte. A Nagy Imre kormány idején hívták vissza a seregbe, ahol 1961-ig szolgált, majd egy hadiüzemet vezetett. Levelező tagozaton közgazdaságtudományi egyetemet végzett, majd a rendszerváltás után egy politológiai oklevelet is szerzett.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat László az 1910-es években látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Édesapját hétéves korában elvesztette – anyja egyedül maradt öt gyermekével. László édesanyja ekkor már súlyos beteg volt, ezért a gyerekeket csak nagy küzdelmek árán tudta eltartani. Amikor már annyira rosszul volt, hogy a mindennapi betevő biztosítása is ellehetetlenült számára, úgy döntött, hogy a gyerekeket árvaházba adja. Az intézet azonban annyira zsúfolt volt, hogy az öt gyermek közül csak egyet tudtak befogadni – ő volt László. Tizennyolc éves koráig fa- és tejhordással tett szert némi jövedelemre, illetve mozgóárusként is dolgozott egy focipályán. Ez idő alatt hat elemi osztályt végzett. Hétfőnként ebédelni járt egy gazdag zsidó családhoz, akik a szegény gyerekeket fogadták maguk közé hosszabb-rövidebb időre. Az interjúalany itt ismerkedett meg későbbi feleségével, egy ortodox lánnyal, akivel a negyvenes évek elején házasodtak össze. Korábban, 1937-ben lovas tüzérként a hadsereg kötelékébe szegődött. Házasságkötésük évében megszületett első gyermekük, majd nem sokkal később érkezett meg László munkaszolgálatos behívója. A században nem kellett nehéz fizikai munkát végezniük, és viszonylag nagy arányban maradtak életben az ide kerültek. Az interjúalany kocsis lett a századánál, ahonnan 1945-ben épségben hazakerült. Felesége és gyermeke is túlélték az üldöztetést, ők a pesti gettóban maradtak életben. A háború után egy trafikot nyitott, majd egy cipőüzletben kezdett dolgozni, aminek üzemeltetését a tulajdonos halála után maga vette át. A háború után még két gyermekük született a negyvenes évek végén.

The folder contains: 15 sound files of interview (15 .mp3 and 15 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 15 audio fájlja (15 .mp3 és 15 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Jenei Sándorné a húszas évek közepén született egy budapesti neológ zsidó családban. Szülei nehéz anyagi körülmények között éltek, ezért nagyszülei nevelték. Nagyapjának volt egy újbudai fűszerüzlete, ahol szinte minden családtag számára akadt munka. Az elemi és a polgári osztályok elvégzése után egy felsőfokú női kereskedelmibe járt, amit a zsidótörvények miatt nem fejezhetett be. A német megszállást követően tizennyolc évesen került Bergen-Belsenbe családjával, ahol kényszermunkát végeztettek velük. Fakitermelésen, és a kosárfonók között kellett dolgoznia. Édesanyja a felszabadulást megelőző napokban kapta el a tífuszt, ami olyan súlyosan megbetegítette, hogy a szövetséges csapatok jól felszerelt orvosai sem tudtak segíteni rajta, és a felszabadulást követő napokan elhunyt. A háború után a közigazgatásban kezdett dolgozni, és rövid időn belül már különböző minisztériumok munkatársa lett. Kétszer házasodott, a negyvenes, illetve a hatvanas években, mindkét férje holokauszt túlélő. Egy gyermeke, és két unokája született, Budapesten él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Az interjúalany a húszas évek végén látta meg a napvilágot Budapesten, egy neológ zsidó család egyetlen gyermekeként. Szülei nagyon kiskeresetűek voltak, ezért szinte egész gyerekkorában a nagyszüllőknél laktak, akik valamivel jobb anyagi helyzetben éltek. 1944 márciusában a családjával együtt – kivéve édesapját, aki ekkor már munkaszolgálatos volt – csillagos házba került. Ősszel átkerültek egy svájci védett házba, az újlipótvárosi „nemzetközi gettó” területére. Itt érte őket a felszabadulás, nagyon legyengült egészségügyi állapotban. Családjának vidéken élő tagjait kivétel nélkül kiírtották. Szülei, és budapesti nagyszülei vele együtt, a gettóban maradtak életben. A háború után leérettségizett, és az egyetemen tanári végzettséget szerzett. Az ötvenes években kötött házasságot szintén holokauszt túlélő férjével. Egy gyermekük született, aki szintén értelmiségi pályára lépett.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger Jolsvai Sándorné az 1920-as évek közepén látta meg a napvilágot Pécelen, egy neológ zsidó családban. Egy ideig zsidó iskolába járt, tanulmányait azonban a háború előtt nem tudta befejezni: a család rossz anyagi helyzete miatt neki is munkába kellett állnia, így varrni kezdett. A német megszállást követően 1944 tavaszán a sárvári téglagyárba vitték a családjával együtt. Júniusban innen deportálták őket Auschwitzba. Augusztus végéig volt itt a családjával, ekkor átszállították őket egy másik lágerbe, Allendorfba, ahol egy bombagyárban dolgoztatták őket. Szűk családjából szülei, és testvére is túlélték a meghurcoltatást, ami nagyban köszönhető annak, hogy mindvégig sikerült együtt maradniuk, és a legnehezebb időkben is ott voltak egymásnak. Allendorfból a szövetséges csapatok közeledése miatt ismét el akarták szállítani a rabokat, erre azonban nem került sor, mert az amerikai csapatok még a halálmenet elindítása előtt felszabadították a lágert. Az interjúalany kétszer házasodott az ötvenes években, egy gyermeke született a második házasságából. Többszörös nagyszülő, jelenleg Budapesten él.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, death march, forced labour

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, halálmenet, munkaszolgálat István a Kalocsa melletti, Miskén született, nem vallásos zsidó családban, az 1920-as évek első felében. Kecskeméten nőtt fel, ahol felső kereskedelmi érettségit szerzett. A kereskedelemben még a háború előtt elhelyezkedett. Többször behívták munkaszolgálatra, először Hódmezővásárhelyre, ahonnan Budapestre, majd Szegedre vezényelték. 1943 nyarán ismét behívót kapott, ekkor került Bórba. Halálmenet során Magyarországon keresztül vezényelték a Saxonhauseni lágerba. Egy közeli gyárban elektromos gépipari munkára, később egy a Balti-tenger partján található repülőgépgyárban végzett kényszermunkát. 1945 tavaszán a frontvonal mozgása miatt átszállították őket a Ravensbrücki női lágerbe, végül itt érte a felszabadulás. Még a lágerben, a felszabadulás után ismerte meg leendő feleségét, akivel 1945 végén kötöttek házasságot. Az ötvenes évek folyamán kettő gyermekük született. István Kecskemétre hazatérve lassan munkába állt. A háború előtt szerzett munkatapasztalatára támaszkodva szakmájában helyezkedett el. Konzervgyári vezetői megbízást kapott, majd a megyei szövetkezetben töltött be tisztséget. Korai szívinfarktusából kifolyólag átkerült a vezetőképzésbe és közgazdaságtant tanított. Nyugdíjba vonulása után még tíz évig dolgozott.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Kallós Ödönné a húszas évek elején született Budapesten. Református vallásúként regisztrálták, szülei is kikeresztelkedtek. Eleinte zsidó hittanra járt, de később tanítónője utasítására áttért a református hittanra. Tizenhét évesen ismerte meg első férjét egy budapesti hotel teraszán rendezett táncesten. Pár év múlva összeházasodtak, és 1944 júniusában született meg egyetlen gyermekük. Férjét többször vitték munkaszolgálatra, többek között a pesti parkettagyárba, ahol Radnóti Miklóssal dolgoztak együtt. 1944 októberében vitték el utoljára, a családja ekkor látta utoljára, de haláláról csak két év múlva értesültek. K.Ö.-né a vészkorszak alatt egy családi barátnál – aki terhessége, és a szülés során is rengeteget segített neki – bujkált szüleivel, és szűkebb rokonságával az ötödik kerületben, ekkor hamis papírokat is szereztek. Egy alkalommal figyelmeztette őket az egyik lakó, hogy a házmester feljelentést tett a házban bujkálókról, ezért egy másik ismerőshöz siettek. Az itteni ház egy másik, udvarra néző lakásába német tisztek költöztek, akiknek erdélyi menekülteknek adták ki magukat, és még némi ennivalót is kaptak tőlük. Januárban a felszabadító orosz tisztek többször is átvizsgálták a lakást, a fiatal anyát azonban nem bántották, csupán a család értékeit vitték el. 1945 tavaszától kezdett jobbra fordulni az életük, továbbra is apjával és édesanyjával éltek a régi lakásukban a kisgyermekkel. Mivel az interjúalany beszélt angolul, franciául, és németül, a Külkereskedelmi Minisztériumban kapott állást. Rövid idő után kiküldték Egyiptomba, ahol megismerkedett második férjével. Az egyik hazalátogatásuk alkalmával házasodtak össze. Egy évvel később kimentek Indiába , ahol ő már csak félmunkaidőben dolgozott férje mellett az irodában. Három év múlva hazatértek, és a Külkereskedelmi Bank munkatársa lett, ahol még nyugdíjazása után is hosszú ideig dolgozott.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Kálmán György az 1920-as évek derekán született egy ötgyermekes zsidó családban. Édesapja fővárosi tanítóként dolgozott, édesanyja pedig otthon volt vele, és testvéreivel. Sokszor kellett költözniük (először Zuglóban, majd a belvárosban laktak különböző helyeken, végül pedig a hetedik kerületben kötöttek ki), a sokgyerekes, hangos családot nem sokan szívelték. György hetedik kerületi iskolákban végezte az elemi, és a polgári osztályokat, a pedagógus apa szigorú felügyelete mellett. Az iskolában már tapasztalható volt a korra jellemző zsidóellenesség, Györgynek is számtalan megkülönböztetést kellett elviselnie. Az érettségi után az interjúalany – követve édesapja elvárásait – bőrdíszművesként kezdett dolgozni, és be is lépett a szakszervezetbe, ahol később, már a háború alatt beszervezték az ellenállásba. A háború alatt többé-kevésbé tipikus utat járt be a család. Az apát elbocsátották a munkájából (1943-ban halt meg természetes halállal), György egyik bátyját behívták munkaszolgálatra (a másik fiú még 1941-ben meghalt szívbetegség következtében), ahonnan nem tért vissza többet. Györgyöt 1942-ben hívták be Vácra sorozásra, de a rossz lába miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították. Ennek következtében édesanyjával és lánytestvéreivel a fővárosban vészelte át a háborút. Először egy belvárosi csillagos házba kerültek, ahol egy másik családdal éltek egy lakásban, egyre szűkösebb körülmények között. Innen az Erzsébet körútra költöztek, végül pedig egy újlipótvárosi védett házban kötöttek ki, ahol már öt-hat család élet egy fedél alatt. Bevallása szerint rengeteg rendes emberrel volt dolguk, akik segítették, vagy ha szükséges volt, bújtatták őket. Egyszer, miközben hazafelé tartott a védett házba, a Szent István Körúton elfogták a nyilasok, és bevitték az egyik nyilasházba. Egy éjszakát töltött itt, ezalatt megverték, és minden értéket elvettek tőle, másnap pedig tovább vitték az óbudai téglagyárba. Két-három napot töltött itt más zsidókkal együtt. Csak annak köszönhette, hogy nem vitték el, hogy nővére korábban minden lehetséges védlevelet beszerzett (többek között a Carl Lutz jóvoltából a cionisták által sokszorosítottakat is), ezeket a cipője sarkában hordta, és a téglagyárban mindig azt tudta felmutatni ellenőrzéskor, amelyiket éppen aktuálisan érvényesnek kiáltottak ki. Végül sikerült lefizetnie egy csendőrt, aki először elkísérte őt a gettóba, majd innen haza, a védett házba. Itt húzták ki az ostrom végéig nővérével és haldokló édesanyjukkal, míg egy hajnalban arra ébredtek, hogy oroszul beszélnek körülöttük. A háború után igyekeztek úgy boldogulni, ahogy tudtak: vidékre jártak élelmiszerért, cserébe pedig ruhákat vittek le. Egy év múlva már egy bazárban dolgozott, ahol öngyújtót, és tűzköveket árult. Később átkerült a Marhaértékesítő Nemzeti Vállalathoz, ahol a megszálló szovjet csapatok ellátásának koordinálásában vett részt. Később a Begyűjtési Minisztériumba került, ahonnan 1957-ban távolították el. Ezt követően a sertéstenyésztésben dolgozott, és viszonylag korán ment nyugdíjba, mert leszázalékolták a beteg lába miatt. Az ötvenes években házasodott meg, felesége varrónő volt, egy gyermekük született.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyermekként szülőktől elszakadás Iván felvidéki zsidók gyermeke, a negyvenes évek elején született Lubeniken, Szlovákiában. Szülőhelye a Felvidéknek egy olyan része, amelyet 1938-ban nem csatoltak vissza Magyarországhoz, így nekik már Iván 8 hónapos korától bujkálniuk kellett. Születésekor az anyai nagyszülők házában éltek, édesapja szülei már korán meghaltak. Apja fogtechnikus volt, akinek Besztercebányán, később Lubenikben volt rendelője. 1941-ben a zsidótörvények kihirdetése után árjásították a rendelőt, és az apa elment alkalmazottnak egy másik rendelőbe Rőcére. Innen vitték el az apát Nováky-ba kényszermunkára, ahonnan hamarosan visszajött. 1942 márciusában kapták a hírt, hogy deportálások készülnek. Iván édesapja szerencsére már fel volt készülve az esetleges bujkálásra, és a család nem sokára már egy közelben élő paraszt három négyzetméteres pincéjében rejtőzött el. Amikor az interjúalany édesanyja megtudta, hogy otthon hagyott családját deportálták, elapadt a teje – Iván nagyon rossz állapotba került az éhezéstől és a bezártságtól. A helyi lelkész, akivel a család jó kapcsolatot ápolt elvitte valahová egy dajkához, de nem árulta el, hogy hová – mondván, amit az ember nem tud, azt nem lehet belőle egy vallatásnál kiszedni. A lelkész a háború után nem sokkal egy balesetben meghalt, így máig nem tudni, ki volt az, aki Ivánt feltáplálta. Iván pár hónapig volt először ezen az ismeretlen helyen, majd visszavitték a szülőkhöz. 1942 elején megtudták, hogy leálltak a transzportok, ezért visszamentek Lubenikre, ahonnan hamarosan ismét visszautaztak bújtatójukhoz, végül itt szabadultak fel. A háború után Lubeniken rajtuk kívül lényegében nem maradt zsidó. Szülei az orvosi egyetemre küldték volna, ide azonban nem vették fel Ivánt. Helyette a tanárszakot, és a pszichológiát végezte el. Pszichológusként sokat foglalkozott holokauszt túlélőkkel, és számos tudományos jellegű interjút is készített velük. A zsidóság is fontos szerepet játszik az életében, a szlovákiai zsidó közösségek, és hitközségek életében aktív szerepet vállal. Kétszer nősült meg, egy gyermeke született, első házasságából.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Katona Gézáné az 1920-as évek derekán látta meg a napvilágot Tamásiban, egy neológ zsidó család első gyermekeként. A háborúig elvégezte az elemi, és a polgári osztályokat, illetve sikeresen leérettségizett. Miután tanulmányait befejezte női szabóként kezdett el dolgozni, egészen a gettósításokig. A német megszállást követően az interjúalanyt családjával együtt Tamásiban, majd Kaposváron zárták gettóba. Édesapját már korábban behívták munkaszolgálatra, ahonnan Dachauba került, és a lágerben vesztette életét. K.G.-nét anyjával és nagyszüleivel Auschwitzba deportálták, ahol édesanyját és nagyszüleit megérkezésük napján elgázosították. A lágerből pár hét múltán Bergen-Belsenbe szállították munkára, majd Brémába került, hogy a romeltakarításon dolgoztassák. Itt szabadult fel 1945 tavaszán. Családjából rajta kívül csak öccse élte túl a holokausztot, aki munkaszolgálatosként került lágerbe, ő Dachauban szabadult fel. Miután az interjúalany egyénileg visszatért szülővárosába, pár évig ismét itt telepedett le. Hazatérését követően alig egy évvel megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő. Rövidesen felköltöztek Budapestre, ahol egy kereskedelmi vállalat igazgatójának titkárnőjeként dolgozott. Férjével egy gyermekük született, még a negyvenes évek során.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger Kaufmann Pál Karcagon született, egy zsidó középpolgári család második gyermekeként a húszas évek közepén. Édesapja a zsidótörvények miatt attól tartott, hogy vállalati állását megszűntetik, ezért ezt megelőzendő Pápára költöztek, ahol apja írószerüzletet nyitott a harmincas évek közepén. Ez sokkal nehezebb, de biztos megélhetést jelentett a családnak 1944-ig. Pált Pápáról munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, gyakorlatilag ennek köszönheti életét. Családját Auschwitzba deportálták, minden családtagja odaveszett. Ő maga Szombathelyre, majd Mosonmagyaróváron keresztül az ausztriai Zundorfba, onnan a flossenburgi gyűjtőtáborba, végül a herzbrucki munkáslágerbe kerül. Itt fatörzseket kellett cipelnie, és síneket fektetnie. A nehéz fizikai munka következtében pár hét múlva súlyosan megbetegedett, ami miatt munkaképtelenné vált. Miután megoperálták, mindent megtett annak érekében, hogy sebe a lehető leglassabban gyógyuljon, és ne kelljen visszaállnia dolgozni. Végül az orvosokkal kialakított jó viszonyát kamatoztatta, így az ő segítségükkel már könnyebb munkára osztották be. A munkaszolgálatról Dachauba került, majd a háború vége felé újra bevagonírozták, hetekig céltalanul vonatoztatták és meneteltették a szövetségesek közeledtétől megzavarodott németek. Százada nagy része éhenhalt, megfagyott vagy lelőtték. Végül az SS katonák elmenekültek és magukra hagyták néhány életben maradt társával. Így találtak rájuk az amerikaiak. Ekkorra Pál már lábgyulladással küzdött, és nem tudott továbbmenni. Több hónapig kórházról kórházra vitték, így csak hónapokkal később érkezett haza. Pápán a néhány túlélő zsidótól megtudta családja sorsát, és az auschwitzi láger körülményeit. Az írószerbolt egész készletét elhordták, ezért nem tudta újraindítani. Hamarosan orvosi egyetemi tanulmányokba kezdett, amit a családi támogatás hiánya és a lelki terhek miatt nem tudott elvégezni. Egyetem kapcsolatainak köszönhetően gazdasági állást kapott az intézményben. Pár év múlva Kaposvárra került, ahol megismerkedett későbbi feleségével. 1957-ben a pécsi uránbányában kapott állást, gazdasági munkakörben, és egészen nyugdíjazásáig itt dolgozott. Két gyermeke született, többszörös nagy- és dédszülő.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Kelemen Gáborné Karcagon született a harmincas évek első felében, egy neológ zsidó család egyetlen gyermekeként. Egy karcagi zsidó iskolában kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, jó tanárok felügyelete mellett, barátságos környezetben. Tíz éves korában a polgáriban folytatta az iskolát, ahol már gyerekként szembesülnie kellett az antiszemitizmussal tanárai és osztálytársai részéről. A háború kitörése után az édesapját, akivel szoros volt a kapcsolata, behívták munkaszolgálatra. Édesanyja egyedül maradt Karcagon vele és nagyanyjával, itt érte őket a német megszállás is. Rövidesen gettóba hurcolták őket, ahol egy hónapot töltöttek, még viszonylag jó körülmények között (volt mit enni, és naponta egyszer vízért is kimehettek a faluba). Egy hónap múlva a szolnoki cukorgyárba szállították őket, ahol már mindennaposnak számítottak a csendőrök zaklatásai. Szolnokon azután egy héten belül bevagonírozták őket, és elindították a transzportot a nyugati határ felé. A magyar-német határon az osztrákok átvették őket a magyar csendőröktől (ekkor kaptak először vizet az úton), és nem sokkal később megérkeztek a strasshofi gyűjtőtáborba. Itt mindenek előtt nyilvántartásba vették őket, és elvették a náluk maradt értékeiket (vagyis amit a magyar hatóságok meghagytak nekik). Ezek után fürdőbe vezényelték a transzportot, majd egy orvosi bizottság megvizsgálta és különböző munkatáborokba osztotta szét őket. K.G.-nének és családjának olyan szerencséje volt, hogy mindegyikőjük (ő és édesanyja, a nagymama és két unokaöccse, köztük az ismert író-újságíró, Kertész Péter) együtt tudott maradni: mindnyájukat a simeringi gázgyárba küldték dolgozni. Az interjúalany a konyhában végzett különböző munkákat a többi gyerekkel, édesanyja pedig a gyár területén takarított. Egy idő után lebombázták a közelben álló barakkjaikat, ettől kezdve a közeli Stadlauból, hitlerjugendes kísérettel jártak be dolgozni. Elég jó körülmények között éltek ekkoriban, kevésbé szerencsés sorstársaikkal szemben nem kellett appelokat, szelektálásokat átélniük, és az ellátásuk is kielégítő volt. A gyár felé menet gyakran segítették őket a helyiek is élelemjeggyel, pénzzel és egyéb apróságokkal. A hitlerjugendesek a gyár saját őrszemélyzetéhez hasonlóan nem bántalmazták őket. Néhány hónappal később azonban visszakerültek Strasshofba, ahonnan tovább vitték volna őket egy ismeretlen helyre, de egy bombázás során a szövetségesek elpusztították a kiválasztott vasútvonalat, ezért néhány nap veszteglés után visszavitték őket Strasshofba. Ekkor már nem voltak olyan kedvezőek a körülményeik: éheztek, nagy volt a zsúfoltság, és a kápók is gyakran bántalmazták őket. A nagy szigor ellenére már sejthető volt a hamarosan bekövetkezendő felszabadulás: bár természetesen nem kaptak híreket a háború menetéről, a fronthelyzet aktuális állásáról, de a német tábori őrség egyre feltűnőbben kezdett készülődni, majd szép lassan elszivárogni a táborból. Végül teljesen eltűntek, és nem sokkal később megjelentek a lágerben a szovjet katonák. Az első öröm után a magyarok igen gyorsan útra keltek. K.G.-né és családja is elindult –egyedül a nagymama nem tartott már velük, aki természetes halállal hunyt el egy osztrák kórházban, szívbetegség következtében – és Pozsonyon keresztül hazautaztak Karcagra. A házukat teljesen kifosztva találták, és mint kiderült, az apa Mauthausenben halt meg már a felszabadulás után, flekktífuszban (külön tragédia, hogy a felesége egyik képeslapja nyomán, a családját keresve próbált meg Ausztriába jutni rendkívül a kedvező munkaszolgálati körülmények közül, ahol szinte biztos lett volna a túlélése, és eközben fogták el a németek, miután segítője, a munkaszolgálaton felettesének kirendelt főhadnagy orosz fogságba esett – később ő adott hírt a családnak a haláláról). Ezért beköltöztek az egyik barátjukhoz, akinek 5 gyermeke és a felesége halt meg Auschwitzban, és nála laktak egy évig. A negyedik polgári után az interjúalany Pestre került, ahol a Szenes Anna Leányotthonban tanult varrni. Az intézetből kikerülve azonnal munkát kapott egy Auschwitzot megjárt maszek varrónőnél, és itt is dolgozott egészen addig, amíg 1949-ben férjhez nem ment. A házasságából három gyermeke született, férjétől az ötvenes évek során elvált. Gyerekeivel és unokáival a mai napig nagyon jó a kapcsolata, bevallása szerint ez adja neki a legtöbb erőt. Válása után újra munkát vállalt, és huszonhat évet dolgozott egy szövetkezetben. Ezután betegsége miatt leszázalékolták, azóta nyugdíjas.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás Keller Sándor az 1920-as évek elején született Szikszón, háromgyerekes családban. Családja rendkívül vallásos volt, Sándor a négy polgári elvégzése után jesivába is járt. 1940-től a budapesti Országos Rabbiképzőben tanult. A német megszállás után, mivel rabbijelölt volt, egy ideig az internátus nyújtott számára menedéket. 1944-ben néhány hónapot Kőbányán egy tégla- és porcelángyárban dolgozott, fizikai munkásként, majd egy ismerősénél bujkált. 1944 novemberétől a Katona József utcában egy védett házban tartózkodott, majd decembertől a nemzetközi gettóba került, és itt szabadult fel. A szűk családból rajta kívül csak egyik nővére maradt életben, aki a Bethlen téri kórházban dolgozott. Szüleit, másik nővérét és annak családját Auschwitzba deportálták, ahonnan nem jöttek vissza. Az interjúalany a háború alatt ismerte meg későbbi feleségét, akivel együtt bujkáltak. Házasságukból egy gyermekük született, ő külföldön él. Sándor a negyvenes években beiratkozott a bölcsészkarra, tanulmányait azonban nem fejezte be. Élete során egy mezőgazdasági vállalatnál dolgozott könyvelőként, innen ment nyugdíjba.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Kemenes Istvánné egy ceglédi kispolgári zsidó család gyermeke. A húszas években látta meg a napvilágot, egy testvére született. Az elemi, és a polgári osztályok elvégzése után egy kereskedelmi iskolába járt, melyet még a háború előtt sikeresen befejezett, majd negyvenes évektől könyvelőként dolgozott. A német megszállást követően a családot a ceglédi gettóba kényszerítették. Édesapja ekkor már nem volt velük, őt munkaszolgálatosként egy ausztriai munkatáborba hurcolták, és meggyilkolták. K.I.-nét édesanyjával együtt először Auschwitzba deportálták, ahonnan nagyjából egy hónap múlva Allendorfba szállították munkára. Itt érte a felszabadulás 1944 áprilisában. Egy kisebb, többnyire ceglédi túlélőkből álló csoporttal tért haza. A negyvenes évek végén férjhez ment, egy szintén holokauszt túlélő férfihoz, aki csak 1947-ben tért haza a hadifogságból. Először Cegléden, majd Budapesten telepedtek le, gyermekük már a fővárosban született meg. Az interjúalany nem él vallásos életet, de baráti körben rendszeresen megemlékezik a soáról.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany egy tapolcai neológ zsidó család gyermeke, a tízes évek végén látta meg a napvilágot a Veszprém megyei településen. K.E.-né az elsőszülött gyermek a családban, a húszas évek során két fiútestvére született. Már a háború előtt megházasodott, férje szintén túlélte a vészkorszakot. 1944 tavaszán őt és családját a zalaegerszegi gettóba hurcolták, ahonnan pár hét múltán átvitték őket a közeli téglagyárba. Júniusban innen deportálták őket Auschwitzba. Az interjúalany nagyjából egy hónapot töltött itt amikor kiválasztották munkára, és Bergen-Belsenbe szállították, ahonnan a télen Brémába került. Brémában egy cementgyárban végzett kényszermunkát, illetve a lebombázott város romjait kellett takarítania. Nem sokkal az áprilisi felszabadulás után egy szerencsétlen baleset érte: a városban elütötte egy teherautó, amiből kifolyólag agyrázkódást, és trombózist kapott. Felépüléséig a város egyik kórházában lábadozott, így csak nyáron tért haza. K.E.-né a soában gyakorlatilag férjén kívül egész családját elvesztette: saját és házastársa szüleit, szinte minden unokatestvérét Auschwitzban ölték meg. A háború után férjével két gyermekük született a negyvenes- és az ötvenes években, mára többszörös nagyszülőnek mondhatja magát.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyermekként szülőktől elszakadás Csaba a harmincas évek közepén született Kassán keresztény, nemesi származású anyától és zsidó apától. Az anyai ág nem nézte jó szemmel a zsidó házastársat, így Csabáék főként az apa családjával ápoltak szorosabb kapcsolatot. A háború alatt Csaba édesapja kikeresztelkedett, de ezt követően munkaszolgálatra vitték, 1944 elején tért haza Kassára. A gettósítást és a deportálásokat a felesége által kialakított rejtekhelyen bujkálva sikerült elkerülnie. Az akkor nagyjából tíz éves interjúalanyt a szülők a keresztény rokonság segítségével bújtatták el különböző helyekre. Csaba egy kassai zárdába került, és egészen 1945 márciusáig ott maradt. A háború után a család Ausztráliába akart kivándorolni, de lemondtak róla, mert az apa belépett a Kommunista Pártba. Csaba ipari szakmát tanult, majd 1953-ban megnősült. Ugyancsak 1953-ban katonának vitték. Egy félreértés miatt büntetőszázadba került és bányában dolgozott, innen csak egy év múlva szabadult. Az altiszti iskola elvégzése után politológiai előadásokat tartott a kassai Technikumban. A hatvanas évek elejétől kezdve egy vasgyárban dolgozott, és időközben megszületett – immáron második feleségétől – két gyermeke is. Az ötvenes évek óta versenyszerűen sportolt, majd edző lett, végül sikerült elérnie, hogy kizárólag a sport körüli munkákból szert tegyen akkora jövedelemre, amiből jó körülmények közt tudnak élni. Az interjúalany édesapja halála után felélénkítette kapcsolatát a zsidó vallással, belépett a kassai hitközségbe, és aktívan részt vesz annak életében.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany a húszas évek derekán látta meg a napvilágot Putnokon, két idősebb testvére volt. Édesapja a szociáldemokrata párt aktív tagja volt, ami miatt sokszor volt börtönben. A család nagyon szegény volt, hiszen az édesapa keresete K.I.-né szinte teljes gyerekkorában hiányzott. Öt éves korában már dolgozott, tejet hordott ki. Tíz éves volt, amikor az édesanyja megbetegedett, akkor már ő látta el a háztartást. Az anyai nagyszülők jómódúak voltak, – vendéglőjük volt – túl sok segítséget azonban nem kaptak tőlük, mert a nagymama nem bocsájtotta meg a lányának, hogy egy szegény cipész fiúhoz ment feleségül. 1944 –ben először a putnoki, majd a diósgyőri gettóba vitték őket. Néhány hétig voltak ott, majd a Auschwitzba deportálták őket. Az interjúalanyt a családjától elválasztották, az édesanyját a táborba érkezésük után rögtön elgázosították. A háború után tudta meg, hogy az édesapját a szegedi Csillagbörtönből deportálták, és ő is a láger gázkamrájában lelte halálát. K.I-né a táborban egy alkalommal szenet lopott néhány fogolytársával, az SS tisztek azonban elkapták, és nagyon megverték puskatussal, ennek következtében végtagjai ideiglenesen megbénultak. Azt, hogy nem maradt maradandó sérülése egy szintén deportált cseh származású orvosnak köszönhette, aki lehetőségeihez mérten, és azon felül is mindent megtett azért, hogy ne maradjon béna. 1945 tavaszán az oroszok szabadították fel őket. Az interjúalany ekkorra már olyan állapotban volt, hogy járni sem tudott, egy vagonban hozták haza. Hazaérkezése után egy évig kórházban volt, fekvőgipszben kellett feküdnie, míg felépült. A kórházban összetalálkozott idősebb bátyjával, aki ekkor tért haza málenkij robotról, miután a lágerből történő szökése után az oroszok elfogták, és elhurcolták. Amikor kiengedték a kórházból, két bátyjával együtt visszament Putnokra, a házukban azonban már mások laktak. Peres úton sikerült visszakapniuk a házat, eladták és az interjúalany Budapestre költözött. A negyvenes évek második felében megházasodott, férje szintén holokauszt túlélő volt. Első házassága nem volt hosszú életű, 1951-ben ismét férjhez ment, második házasságából két gyermeke született. A következő években férje munkájából kifolyólag Nyíregyházára költöztek, majd pár évig Lengyelországban éltek. Miután hazaköltöztek, K.I.-né esti tagozaton leérettségizett, és ugyan szeretett volna egyetemre menni, erre nem nyílt lehetősége. Hosszú éveken keresztül könyvelőként dolgozott, majd a férje halála után, a hetvenes évek közepén nyugdíjba ment. Azután megszülettek az unokái és éveken keresztül a lányának segített az unokák nevelésében.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, gyerekként szülőtől elválás, láger Az interjúalany a harmincas évek elején született Budapesten, gyermekkorát Dunapatajon töltötte. Apja mozigépész volt, így fiatal évei a filmek bűvöletében teltek. A felhőtlen, idilli gyermeki éveket az édesapjától történő elszakadás törte meg, akit 1944-ben a többi dunapataji zsidó férfival együtt korábban vittek el. A gettósítások során – amikor ő maga tizennégy éves volt – édesanyjával, nagyszüleivel, és öccsével Kalocsára, majd Szegedre kerültek. A szegedi téglagyárban három csoportba osztották a rabokat: az első két csoportot Auschwitzba, a harmadikat Strasshofba deportálták. Az interjúalany családjával a harmadik transzportba került, ennek köszönheti az életét. Megérkezésük után szétválasztották a családot, öccse és nagyszülei egy közeli gyárban, ő pedig édesanyjával a konyhán dolgozott. Télen erdőírtásra vitték őket, ekkorra már jócskán legyengült szervezete alig bírta a megpróbáltatásokat. Munkafelügyelőjének köszönhetően, aki megkímélte a nehéz munkától, Theresienstadtba kerültek, ahol összetalálkoztak a család többi tagjával. Itt szabadultak fel tavasszal. Nagyon legyengülve, betegen került haza Budapestre, a következő hónapokban egy szanatóriumban lábadozott. Felépülése után leérettségizett, és elkezdte az orvosi egyetemet, amit azonban anyagi gondok miatt nem tudott befejezni. Az ötvenes évek során rövid ideig egy gyárban dolgozott, majd nyugdíjazásáig a vendéglátóiparban helyezkedett el. Élete folyamán kétszer ment férjhez, mindkét házasságából egy-egy gyermeke született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Kertész Péter Karcagon született az 1930-as évek végén. Nagyapja nyomdász volt, a város köztiszteletben álló polgára, a rendszerváltás után egy utcát is elneveztek itt róla. Az interjúalany édesapja is betűszedőként dolgozott, egészen 1941-ig, amikor is behívták munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Az otthon maradtakat (az anyát, a két fiúgyereket és az anyai nagymamát) 1944 tavaszán terelték be a gettóba, ahonnan rövidesen tovább vitték őket a szolnoki cukorgyárba. Családjával együtt egy Strasshofba tartó transzportba került, ahol némi élelmet kaptak – a későbbiekhez képest jóval tartalmasabbat –, csupaszra borotválták, majd a fertőtlenítőbe terelté őket. A nyilvántartásba vétel után az embereket különböző munkatáborokba osztották szét. Péter családját a simeringi gázgyárba küldték, ahol a következő időkben édesanyja is dolgozott. Ezek után Stadlauba kerültek, ahol egy alkalommal az interjúalanynak is dolgoznia kellett: kövekkel kellett levakarnia az útra száradt gépolajat. Később visszakerültek Strasshofba, ahonnan tovább akarták szállítani őket valahová, de egy bombázás, amelynek során a szerelvény első három vagonja a bezárt rabokkal együtt megsemmisült (Kertészék csak a véletlennek köszönhették, hogy egy idő után a harmadik vagonból az utolsóba irányították át őket, még a bombázás előtt), meghiúsította ezt a tervet. A család visszakerült a lágerbe, és hamarosan itt érték meg a felszabadulást, amikor is egy reggel a foglyok azt vették észre, hogy a németek elmenekültek a táborból. Az őrség a nagy sietségben maga mögött hagyta a nemrég levágott, és még éppen csak megperzselt disznót, amelyet a végletekig kiéhezett rabok pillanatok alatt eltüntettek. A család rövidesen visszatért Karcagra, ahol minden értéküket megtalálták a szomszédnál, akinél hagyták. A két fiú szeptemberben még épp elkezdhette évveszteség nélkül a soron következő elemi osztályt, a negyediktől kezdve azonban, mivel manikűrös anyjuk nem tudta volna eltartani őket bizonytalan fizetéséből, már pesti cionista otthonokban voltak kénytelenek lakni. Péter zsidó gimnáziumban érettségizett Budapesten, ezt követően pedig, mivel nem akart bevonulni, három félévet járt vegyész szakra, majd fél évig közgazdaságtant hallgatott. Miután félbeszakította a tanulmányait, számos helyen dolgozott: volt képügynök, könyvesbolti eladó, anyagbeszerző, végül az újságírásnál állapodott meg. Üzemi lapoknál, majd kisebb helyi újságoknál kezdte a pályafutását, és végül több váltás után, 1980-ban az egyik legnagyobb országos napilapnál kötött ki. Itt rendszeresen közölt cikkeket Izraelről, a kor Magyarországán talán egyedüliként. Nyugdíjba vonulása után több könyvet írt, melyekért többek között Tolerancia-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki. Négy felesége volt, a negyediktől, akivel ma is együtt él, három gyermeke született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger Kis Istvánné az 1920-as évek közepén született Jászberényben egy neológ zsidó család első gyermekeként. Szüleinek fűszerüzlete volt, ahová a helyieken kívül más településekről is előszeretettel jártak vásárolni. A nagyszülők nagyon vallásosak voltak, szülei már kevésbé, így nem is volt fontos számukra, hogy lányuk zsidó iskolába járjon. Az interjúalany egy apácarend által fenntartott gimnáziumba járt, ahol már a harmincas évek végétől ki volt téve az antiszemita inzultusoknak. Édesapját már elhurcolták munkaszolgálatra, amikor be kellett költözniük a gettóba. Itt a család együtt tudott maradni, és a bevagonírozás során sem veszítették el egymást. Auschwitzba érkezésükkor az akkor tizenhat éves öccsét egyből a gázkamrába küldték. Édesanyjával igyekeztek minden áron egymás mellett maradni. Mindössze pár hét múlva az interjúalany egy másik barakkba került, és három társával együtt neki kellett vinnie a kondért. Igyekezett kihasználni speciális helyzetét, és amikor csak tehette lopott édesanyjának némi kenyeret, mert az asszony ekkorra már súlyos állapotban volt. Anyját a különválásuk után egy héttel egy szelektálás során munkaképtelennek találták, és a gázkamrába küldték – erről egy rabtársuk értesítette az interjúalanyt napokkal később. Rövid idő elteltével K.I.-nét munkára vitték, átkerült Bergen-Belsenbe, ahol repülőgép-alkatrész gyárban dolgoztatták. Itt sátorban kellett aludnia, minden nyirkos volt a sok esőtől, rettentő körülmények uralkodtak. Az interjúalany felfázott, és bekerült a gyengélkedőbe, ahol szerencséjére az orvos egy jászberényi ismerőse volt, aki kiírta munkára, hogy ne gyilkolják meg, ahogy a betegek többségét. Egy kőbányába küldték, nehéz fizikai munkát kellett végeznie. A háború vége felé Lipcse környékén volt, és egy pár társával politikai foglyoknak adták ki magukat, mondván ekkor már nem volt akkora szigor, és kijárhattak kéregetni. Itt szabadították fel a szovjet csapatok, majd szervezetten hazaszállították. Budapest után az interjúalany egyből Jászberénybe ment, ahol hamarosan találkozott édesapjával. Ekkor derült ki számára, hogy háború előtti vőlegénye is túlélte a munkaszolgálatot. Hamarosan össze is házasodtak, és Tatabányára költöztek, férje családjához. K.I.-né a meghurcoltatása során elszenvedett sérülések miatt sok évig gyengélkedett, és dolgozni sem tudott. Házasságkötésük után tíz évvel született meg egyetlen gyermekük. Az interjúalany idővel elhelyezkedett, egy presszóban pultosként kezdte, majd boltvezetőként ment nyugdíjba. Miután megszülettek az unokái, rendszeresen járt fel Pestre a lányához, majd férje halála után végleg felköltözött. Pár év múltán ismét megházasodott, és második férje halála után beköltözött egy idősek otthonába, jelenleg is ott él.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, hiding, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, bujkálás, láger Az interjúalany 1915-ben született Budapesten, a családban három testvér közül ő volt a legidősebb. Szegény, de a műveltséget fontos értéknek tartó családból származik. Zsidó gimnáziumban tanult, gyerekkorában még tartották a nagyobb ünnepeket, de serdülőkorában meggyőződéses baloldaliként ateista lett. Férjével tizenhét évesen a szociáldemokrata mozgalom tagjaként ismerkedett meg, de találkoztak a Kassák Lajos által szervezett Munka-körben is. Kis Sándorné a háború idején semmilyen behívó parancsnak nem engedelmeskedett, férjével együtt nem voltak hajlandók viselni a sárga csillagot. A német megszállást követően családjával, és négyéves kislányával először egy hatodik kerületi csillagos házba került, majd kiköltöztették őket egy védett házba a Pozsonyi útra, és novemberben innen hajtották az óbudai téglagyárba. Kislányát pár nappal korábban a család egyik barátja elvitte egy apácarend által működtetett intézetbe, ő itt élte túl a háborút. Az interjúalanyt a vonat a ravensbrücki koncentrációs táborba vitte, itt volt 1945. januárjában és februárjában. Ravensbrückben orvosi kísérlet címén kegyetlen beavatkozásokat végeztek rajta, emiatt többé nem lehetett gyereke. A lágerben védőszárnyai alá vett egy lengyel kislányt, és hamar tekintélyre tett szert a többiek előtt. Rabtársait azzal szórakoztatta, hogy Párizsról mesélt nekik, szóban főztek, és verseket szavalt a többieknek. 1945. februárjában, Penigbe szállították, ahol egy repülőgépgyárban kellett dolgoznia. A munka során forró acél csapott a szemébe, és mikor romlott a termelés, illetve felfedezték, hogy selejteket gyártanak, söprögetővé fokozták le. Penigben a sarka elgennyesedett, és a nagyujja lefagyott. Amikor közeledett a front, a németek szélnek eresztették a rabokat Penigből, K.S.-né Chemnitz felé indult, ahol amerikai katonák felkérésére ő gépelte a névsorokat arról, hogy kik érkeztek oda a koncentrációs táborokból – ezt a listát később Budapesten kifüggesztették a Bethlen téri zsinagóga ajtaján. Mivel leszakadt a lap fejléce, az interjúalany férje azt hitte, hogy felesége odaveszett: amikor végül hazaérkezett, otthon már mindenki halottnak gondolta. A hazaút során szemtanúja volt Drezda bombázásának, és a szovjet és amerikai katonák találkozásának az Elbánál. Tizenhét napig utazott: Drezdából Prágába ment, és onnan vonattal érkezett Budapestre. Otthon életben találta édesanyját, férjét és kislányát is. A szocializmus idején évtizedekig tanácstag volt, a budai kerületek közoktatásával foglalkozott. Később öt évig egy kiadóban dolgozott, majd műsorszerkesztéssel is foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után is nagyon elfoglalt volt, epilepsziás gyerekek alapítványát szponzorálta, képeit galériáknak kölcsönözte, kiállításokra, beszélgetésekre járt.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger. Az interjúalany a húszas évek derekán látta me a napvilágot a Balaton-felvidéki Köveskálon. Édesapja szatócsüzletet vezetett, amelyet még jóval a háború előtt egy nyilasokból álló csapat felgyújtott, így a család kénytelen volt Budapestre költözni. Nagy nehezen sikerült albérletet találniuk, a szülők egy újpesti gyárban tudtak elhelyezkedni, Margit és testvére pedig zsidó iskolába járt. Édesapját korán elvitték a háborúba, így fiatalon az interjúalanyra hárult a család eltartása. Egy izzógyárban dolgozott, amely a gettósítások során rengeteg zsidónak szolgált menedékül. 1944 júliusában a gyárból deportálták az összes rabbal együtt Auschwitzba. Ott 1944 augusztusáig volt, majd Ravensbrückbe szállították át, ahonnan később Berlin-Schönholzba került. Édesanyját, és egy testvérét, valamint nagyszüleit, nagynénjét és nagybátyját, számos unokatestvérét elveszítette a holokausztban, szinte mindegyikőjük az auschwitzi gázkamrában halt meg. Egyetlen életben maradt testvérével tért haza, és ismét Budapesten telepedett le. A háború után elvégezte a bölcsészkart, majd tanárként dolgozott. Fontos szerepet töltött be életében az írás, egy prózakötete meg is jelent. Egy lánya született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat Miklós Tiszavasváron született a húszas évek első felében. Az interjúalany csupán életének első egy-két évét töltötte itt, majd a család Tiszalökre költözött. Miklóst nevelőapja csecsemőkorában adoptálta, vérszerinti édesapját nem ismerte. Az elemi ötödik osztályát végezte, amikor a család felköltözött Budapestre. Édesapja koránál és egészségi állapotánál fogva nem tudott dolgozni, így édesanyjának kellett varrásból eltartania a családot. 1940-ben érettségizett, majd munkaszolgálatos behívójának megérkezéséig egy fűtőtesteket készítő kisiparosnál dolgozott. Két év múlva bevonult munkaszolgálatra Királymezőre. Különböző kárpátaljai településeken végeztettek vele kényszermunkát, míg egyszer 1944 telén meg nem szökött. A decemberi felszabadulásig sorstársaival a mai Ukrajna területén bujkált. Innen szervezett úton került haza. Az interjúalany szülei a budapesti gettóban élték túl a vészkorszakot. A háború után visszatért Budapestre, és közgazdász diplomát szerzett. Miklós a hatvanas évek első felében megházasodott, feleségétől egy gyermeke született. Nyugdíjas évei során is aktív életet él, és lelkesen tanul idegen nyelveket.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Az interjúalany gyermektúlélő, a harmincas években született Veszprémben. Egy városi zsidó kereskedő család gyermeke, a háborúig egyfajta nagypolgári miliő jellemezte az életüket. A család a német megszállást követően nem költözött be a gettóba. Már a gettósítások előtt a családfő elkezdte megszervezni a lehetséges búvóhelyeket, és kiterjedt kapcsolati hálójuknak köszönhetően mindig akadt valaki, akinél elbújhattak. A háború vége felé már Veszprém Sashegynek nevezett részén kellett menedéket találniuk, itt érte őket a felszabadulás. A szűk családból mindenki túlélte a holokausztot, azonban Kóródi Mihályné nagyszülei, nagybátyjai, illetve nagynénjei a budapesti gettóban, Auschwitzban, és más lágerekben életüket vesztették. Az interjúalany a háború után az ötvenes években házasodott meg, férjével két gyermekük született, még ebben az évtizedben. Mára többszörös nagy- és dédszülőnek mondhatja magát. Férjével életük során mindvégig Veszprémben éltek.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Kotroczó Józsefné a harmincas évek végén született Hódmezővásárhelyen. Édesapja szobafestő- és mázoló, édesanyja pedig háztartásbeli volt, ő otthon varrással keresett némi plusz pénzt. Az interjúalany öccse, 1940-ben született, a háborúban mindvégig együtt tudtak maradni édesanyjukkal, mindhárman túlélték a deportálást. Édesapját munkaszolgálatra vitték, a háromtagú családot pedig 1944. júniusában költöztették a csendőrök a hódmezővásárhelyi zsinagógába, majd egy hét múlva a szegedi téglagyárba vitték őket. Két hét elteltével bevagonírozták őket: az édesanyát, K.J.-nét, testvérét és a nagymamájukat. Theresienstadtba kerültek, és innen a nyáron mezőgazdasági, aratási munkára küldték őket Magdeburg mellé. Ősszel visszakerültek Theresienstadtba, és onnan Bergen-Belsenbe szállították a családot. A hideg télben kevés ruhájuk volt, ami nagy kínokat okozott számukra az appelek során, mivel sokszor délig is egy helyben kellett állniuk. Amikor a nagymama megbetegedett, elvitték a kórházbarakkba, és mint utólag kiderült, ekkor látták utoljára. Tavasszal újra bevagonírozták őket, majd a vonat egyszer csak megállt, a németek eltűntek, és az orosz katonák felszabadították őket. Hazafelé Prágán keresztül jöttek, Budapesten várta őket a pályaudvaron édesapja unokatestvére. 1945. augusztus közepére értek Hódmezővásárhelyre, az apát már otthon találták, de gyakorlatilag semmijük nem volt, ezért átszöktek a határon Romániába. Aradra mentek a jó körülmények között élő, apai nagynénihez, ám hamarosan ismét visszaköltöztek Hódmezővásárhelyre. Érettségi után K.J.-né Debrecenbe jelentkezett egyetemre, de édesapja nem engedte el. Ezután férjhez ment, és szült egy fiút, ám házassága nem tartott sokáig. Először otthoni varrásból kereste a kenyerét a gyereknevelés mellett, majd elment pultosnak egy presszóba, később pedig könyvelőként dolgozott. Fiától két unokája született, jelenleg amatőr festő élettársával él már több, mint húsz éve, és aktívan őrzi a családja zsidó hagyományait.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Kovács Miklósné a húszas évek közepén született Hódmezővásárhelyen. Családja hamarosan Budapestre költözött, a meghurcoltatást itt kellett elszenvedniük. 1944 tavaszán egy csillagos házba költöztették őt, testvérét, illetve szüleit, ahonnan a nyilasok egy reggel halálmenetben hajtották a józsefvárosi pályaudvarra a házban élő zsidók egy részét. Innen deportálták őket Ravensbrückbe, ahol pár hétig együtt tudott maradni édesanyjával, ám hamarosan egy szelektálás alkalmával elválasztották őket. Édesanyját munkára küldték, ahol az embertelen körülmények hamarosan a halálát okozták. K.M.-né átkerült Venusbergbe, neki valamivel könnyebb munkát kellett volna végeznie, egy lábsérülés miatt azonban az ottani kórházba került. A tábor felszabadítása során is a kórházbarakkban volt, itt találtak rá az amerikai katonák, súlyosan legyengülve. Részben szervezett, részben egyéni módon tért haza Budapestre. Az interjúalany a soában elveszített édesanyját, és egy testvérét, apja, és másik testvére túlélte a meghurcoltatást. Pár évvel a háború után házasodott meg, férje szintén holokauszt túlélő volt. Két gyermekük született az ötvenes, illetve a hatvanas években. Férjével életük során vállalkozók voltak, különböző üzletek, boltok üzemeltetésével tartották el családjukat.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, camp

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, láger Kovács Tibor az 1920-as évek közepén született Hajdúnánáson egy ortodox zsidó családban. Tanulmányait zsidó iskolában végezte, a tanítás itt majdnem egész napos volt, a felsőbb osztályokban jesivába is járt. A harmincas évek végén, miután a mészáros foglalkozású apa és a faluban élő többi, nagyrészt a tágabb rokonsághoz tartozó zsidó kereskedő és iparos csak korlátozva, végül egyáltalán nem űzhette mesterségét, Tibor csak szakmunkásként tanulhatott tovább, hamarosan pedig egy szabóhoz adták inasnak. Három évi inaskodás után mestervizsgát tett Debrecenben, majd visszament mesteréhez segédnek. 1944-ben Debrecenből került munkaszolgálatosként Szolnokra, ahonnan többek között Ceglédre, és Győrbe vitték, majd a tél folyamán Sopronból Siegendorfba kényszerítették, itt tankcsapdákat kellett ásnia. Itt szabadult fel 1945-ben. A munkaszolgálatot az átlaghoz képest jobb egészségügyi állapotban élte túl, ez részben parancsnokának köszönhető, aki többé-kevésbé állandó élelmezést biztosított a századnak. Családjáról semmit sem tudott egészen 1945 tavaszáig, amikor sikerült szülőfalujába hazatérnie. Húga életben maradásáról és a többiek haláláról akkor értesült, amikor felutazott a fővárosba, hogy jelentkezzen a DEGOB-nál (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság). Budapesten látta viszont húgát és együtt mentek vissza Hajdúnánásra, ismét elkezdett szabóként dolgozni. A faluban nagyjából hetven zsidó család élt, és mindössze hét-nyolc személy élte túl a soát. Az interjúalany a háború után is aktívan élte vallási életét, ekkor már a zsidóság neológ irányzata felé orientálódott. A későbbiekben katonai pályára lépett, pályája gyorsan ívelt felfelé, és sikeresnek volt mondható, nyugdíjazása előtt a Katonai Akadémia tanszékvezetője lett. Tibor az ötvenes évek során nősült meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Egy gyermekük, és két unokájuk született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Erna a harmincas évek Budapestjén született, egy zsidó kerekedő család gyermekeként. Édesapjának több boltja volt a városban, édesanyja pedig otthon volt vele és öccsével. 1938-ban a zsidó törvények miatt be kellett zárni az üzleteket, az apát ettől az évtől kezdve rendszeresen behívták munkaszolgálatra. 1944-ben át kellett költözniük édesanyjával és öccsével egy hatodik kerületi csillagos házba. Rövid idő elteltével sikerült menlevelet szerezniük, és beköltöztek egy védett házba, a nemzetközi gettó területére, itt vészelték át az ostromot. A szűkebb családból mindenki túlélte a holokausztot, szülei testvérei, azonban kivétel nélkül életüket vesztették. A háború után visszamentek korábbi házukhoz, azonban azt teljesen lebombázott állapotban találták, azonban az ötödik kerületben sikerült egy lakást szerezniük. Apja ismét üzletet nyitott, amit 1949-ben államosítottak, emiatt Ernának abba kellett hagynia a tanulmányait, és elkezdett dolgozni. Esti iskolában végül sikeresen elvégezte a gimnáziumot, majd a Történettudományi Intézetben helyezkedett el, később elvégezte a történelem szakot. Élete során több iskolában tanított, kollégiumi igazgató is volt, végül egy zsidó gimnázium történelem tanáraként ment nyugdíjba. A rendszerváltás óta különböző zsidó közösségek kulturális életében is tevékenyen részt vesz, és tárlatvezetőként is dolgozik. Számos rokona Izraelben telepedett le, őket rendszeresen látogatja. Kétszer kötött házasságot, második férjétől egy gyermeke született a hatvanas években, aki szintén értelmiségi pályára lépett.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat István a húszas évek első felében látta meg a napvilágot egy budapesti orvos házaspár gyermekeként. Iskoláit kitűnő eredményekkel végezte, az érettségi során azonban antiszemita vizsgaelnöke igyekezett minél inkább lerontani a jegyeit. István a sok nehézség ellenére, apja mintáját követve, mindenáron orvos szeretett volna lenni. Az egyetemre a zsidótörvények értelmében nem volt esélye bekerülni, azt csak a háború után végezte el. Az interjúalanyt 1944 elején hívták be munkaszolgálatra Budapestről. Először csak a fővároshoz közeli településeken kellett kényszermunkát végeznie, majd hónapok múlva már Kárpátaljára osztották be. István ősszel az első adandó alkalommal megszökött a századától, és visszatért Budapestre, végül itt szabadult fel 1945 januárjában. Szülei egy első kerületi csillagos ház egy szobájába kerültek 1944 áprilisának közepén, tizennégy másik zsidó családdal együtt. Ők a pesti gettóban maradtak életben. A közeli családból mindenki túlélte a meghurcoltatást, István feleségének – aki a háború során még csak a jegyese volt – családját azonban nem tudták megmenteni, hiába rendelkeztek nagy kapcsolati hálóval. A háborút követően az interjúalany beiratkozott az orvosi egyetemre, melyet az ötvenes évek elején sikeresen el is végzett. Időközben megnősült, feleségével egy gyermekük született az ötvenes évek során. István először gyermekorvosként, majd körzeti orvosként dolgozott, egészen a rendszerváltásig, amikor is nyugdíjba kellett mennie. 1989 után néhány évvel lehetősége nyílt rá, hogy ismét praktizálni kezdjen, így háziorvosként tovább folytatta hivatását. Az ötvenes évek óta ugyanabban a praxisban végezte körzeti- és háziorvosi szolgálatát, melyben édesapja is évtizedekig dolgozott a huszadik század első felétől kezdve. Sokáig oktatott az orvosi egyetemeken, és még kilencven éves kora fölött is a hét minden napján fogadta a betegeit rendelőjében.

The folder contains: 6 sound files of interview (6 .mp3 and 6 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 6 audio fájlja (6 .mp3 és 6 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, munkaszolgálat György az 1930-as évek első felében látta meg a napvilágot egy szegedi neológ zsidó családban. Családja vallásos életet élt, ezt a hagyományt a soá után – az interjúalany a mai napig – is őrizték. Tanulmányait Szegeden végezte, zsidó iskolában végezte a négy elemi osztályt, majd kezdte el a polgárit, ezt azonban csak a háború után tudta befejezni. A család otthonában polgári légkör uralkodott, György szülei amolyan autodidakta értelmiségiek voltak. A családot 1944-ben a szegedi gettóba zárták, ekkor az édesapa már nem volt velük, csak a háború után derült ki, hogy munkaszolgálatosként a Don-kanyarba vezényelték, ahol életét vesztette. A gettóban azon szerencsésebb rabok közé tartoztak akiket nem haláltárborba, hanem az ausztriai Gross-Sieghartsba deportáltak. Itt könnyebb fizikai, illetve mezőgazdasági munkát kellett végezniük. György itt nem szakadt el édesanyjától, a felszabadulást is együtt élték meg 1945-ben. Szervezett úton szállították őket haza, és édesanyjával visszaköltöztek Szegedre. A háború után az interjúalany folytatta korábbi tanulmányait, majd lakatosként helyezkedett el különböző üzemekben, később egy vasöntödében. Évekkel később a könyvszakmában kezdett el dolgozni, és könyvkereskedő lett. A hatvanas évek óta nős, egy gyermekük született a következő évtizedben. György a szegedi zsidó hitközség elöljárósági tagjaként is tevékenykedett, igyekezett mindent megtenni a helyi zsidóság összetartásáért.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour, ghetto

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat, gettó Az interjúalany Kiskunhalason született 1926-ban. Édesanyját négy éves korában elvesztette, ettől kezdve édesapja egyedül nevelte, majd évek múltán újraházasodott. A család meglehetősen jómódú volt, Iván német óvodába járt és német nevelőnője volt, ezért kiskorától fogva folyékonyan beszél németül. Hat évesen kezdett hangszeren játszani, amikor is tanítónőjének férje kezdte csellóra oktatni. Tehetségesnek bizonyult, ezért a zenei vonalon haladt tovább. Négy elemit végzett Kiskunhalason, utána pedig egy református gimnáziumba került. Az 1938-as zsidótörvények, és az iskolájában fokozódó antiszemitizmus miatt nem maradhatott az intézményben, így Debrecenben kapott helyet az ottani zsidó gimnáziumban. Érettségi előtt hívták be munkaszolgálatra, Hódmezővásárhelyre, ők voltak az úgynevezett szegedi raj, többségében vasas szakmunkásokból és műszerészekből álltó csoport volt. Összesen kétszázkilencvenen kerültek ebbe a századba, és mindössze tizenegyen élték túl a soát. Iván megtarthatta a mandolinját, és éjszakánként zenéléssel tartotta a lelket a többiekben. Később Mosómagyaróvárra kerültek, ahol két részre osztották őket, az interjúalany csoportja Budapestre került, ahol téglagyári munkára fogták őket. A Horthy proklamáció után Nyergesújfalura vitték a csoportot, ahol cementárkokat ástak, ez nehezebb volt mint az eddigi munkák. Az életben maradtakat tovább vitték a nyugati határ felé, de páran megszöktek és visszatértek az elhagyatott cementgyárba ahol ekkorra már több tucatnyian bujkáltak. Az interjúalany itt szabadult fel, és nem sokkal később visszatért Kiskunhalasra. Hazaérve szembesült vele, hogy nagyapja házát elfoglalták, így egy ismerősnél szállt meg pár napig, ahol nagyjából huszonöt menekülő lakott együtt. Kiskunhalasról Szegedre költözött, ott kezdett új életet. Hamarosan felvették a város színházának zenekarába csellistaként. Rövid időn belül leérettségizett egy ideiglenes vizsgabizottságnál, majd beiratkozott az orvosi egyetemre, de sosem lett belőle orvos. Később a színészi karral együtt ő is vándorszínészkedett, majd tehetsége fontos döntés elé állította: felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, és a Zeneakadémiára is. Iván az utóbbit választotta. 1949-ben későbbi feleségével megpróbáltak disszidálni de Pozsonynál elfogták őket és visszatoloncolták. Hat hónap börtönre ítélték, később pedig egy koncepciós per során ezt használták fel ellene. A per eredményeként került az Andrássy út 60-ba, ahol az ÁVH-s vallatók különös kegyetlenséggel megverték. Súlyos állapotban került kórházba, és csak kapcsolati hálójának köszönhette, hogy még időben jutott ellátáshoz, és meg tudták menteni az életét. 1956-ban azonban már sikerült elhagynia az országot. Először Bécsbe ment, ahol szépen haladt a zenei pályafutása, és alapító tagja lett Philharmonia Hungaricának. Megtanult fotózni és ezen a téren is elismert alkotóvá vált, illetve egyetemeken is oktatott. A Réalité 1958-as világpályázatán hatezer kép közül ő hozta el az első, harmadik, és hetedik helyezést öt pályaművével. Abban az évben nem más volt a zsűri elnöke, mint Pablo Picasso, aki meg is tartotta a nyertes képet, később pedig küldött Ivánnak cserébe egyet a saját alkotásaiból. Az interjúalany a kilencvenes évek során költözött vissza Magyarországra, élete során két házasságából két gyermeke született. 2015-ben bekövetkezett haláláig Budapesten élt.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat, láger Köves László Szombathelyen született az 1920-as években, ott élt szüleivel és öccsével a háborúig. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, majd onnan Kárpátaljára vitték fát kitermelni. Itt egy baleset miatt leszerelték, majd miután kiengedték a kórházból, hazautazott Szombathelyre. Ekkor tudta meg, hogy szülei a gettóban vannak és elindult megkeresni őket. A gettóban épségben találta őket, pár napon belül azonban az egész gettót kiürítették, és minden rabot Auschwitzba deportáltak, köztük Lászlót is. Auschwitzban rövid időt töltött, innen Buchenwaldba került, ahol mintegy egy évig, a tábor felszabadításáig volt, és lebombázott épületek környékén kellett romokat takarítania. Az interjúalany augusztusban tudta elhagyni a tábort, alig negyven kilósan, rettenetesen legyengülve tért haza, teljesen egyedül maradt. Volt főnöke felkutatta a pályaudvaron és elvitte abba a villába, amire a háború alatt tett szert. Itt hármasban egy orosz katonatiszttel töltöttek el némi időt. Mivel egyedül maradt, családja a táborokban odaveszett, László elhatározta, hogy Debrecenbe költözik, ahol unokatestvérei éltek. Debreceni volt továbbá egy lány, akivel korábbi debreceni látogatásai alkalmával ismerkedett meg és akivel hazatérésük napján találkozott a szombathelyi pályaudvaron. Ő lett későbbi felesége. Debrecenben először egy amerikai segélyszervezetnél dolgozott, majd egy textilnagykereskedésben adminisztrátorként kapott állást, innen pedig a helyi laphoz került főkönyvelőnek, é harminckét évig itt dolgozott. Az interjúalany a negyvenes évek végén nősült meg, és hamarosan megszületett a lányuk. László felesége a hetvenes évek során súlyosan megbetegedett, rengeteg műtéten ment keresztül, végül 1984-ben halt meg rákban. Az interjúalanynak szintén súlyos egészségügyi problémái voltak élete során – ezek nagy része a lágerben elszenvedett erőszak miatt alakult ki. Évekkel felesége halála után megismerkedett élettársával, akivel a mai napig együtt élnek.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger, munkaszolgálat Krausz Erzsébet az 1910-es évek végén született Budapesten egy háromgyermekes zsidó családban. Szegény körülmények közt éltek, az öt fős család egy belvárosi szoba-konyhás lakásban élt a háborúig. Az interjúalany 1942-ben házasodott meg először. Hat hetes házasok voltak, amikor férjét elvitték munkaszolgálatra, a keleti frontra, ahonnan sosem tért haza. 1944 tavaszán Erzsébetet egy hatodik kerületi csillagos házba költöztették, később svájci menlevélhez jutott. A csillagos házból rövid időre az óbudai Téglagyárba, majd onnan a Teleki téri nyilas házba került. Ősszel innen deportálták Bergen-belsenbe. A lágerből hamarosan egy közeli repülőgépgyárba vitték, végül Theresienstadtban szabadult fel. Hazatérését követően heteken belül állást vállalt, könyvelőként kezdett dolgozni. Egészen nyugdíjazásáig ebben a szakmában tevékenykedett. Az 1950-es évek első felében házasodott másodszor. Két gyermeke, és két unokája született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .wav); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .wav); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Krausz Marika Hajdúnánáson született, egy bádogosmester első gyermekeként, a harmincas évek végén. Még a háború előtt született egy öccse, akivel nagyon szoros testvéri viszonyban voltak. 1944-ben a középpolgári családot nagy, sok szobás lakásukból a gettó területén egy kis házba költöztették több családdal együtt. Az édesapa ekkorra már munkaszolgálatos volt, a gettóba Marika, édesanyjával, öccsével, és nagyszüleivel került. A deportálások során egy Bergen-belsenbe tartó transzportba kerültek, a lágerben pedig csodával határos módon végig együtt tudott maradni a család. Hamarosan Kinderheimbe vitték őket, ahol édesanyjának mezőgazdasági munkát kellett végeznie, Marika pedig öccsével a barakkban töltötte a napokat. Az anya testvérét kivéve, aki egy súlyos betegség következtében életét vesztette a barakk-kórházban, mindenki túlélte a meghurcoltatást. Az interjúalany nagymamája a téli hónapokban egyre rosszabb állapotba került, a többieknek rejtegetniük kellett a barakkban, mert az idős nő nem bírta volna ki a sokszor órákig tartó apelleket. Marika és öccse is tífuszos, illetve kanyarós lett, édesanyjuk ápolta őket, de életben maradtak. A felszabadulás után a család még sokáig nem tért haza, ugyanis több hetet töltöttek egy német üdülőváros egyik elhagyatott házában, ahol élelemmel jól el voltak látva, és meg tudták várni, hogy mindenki felépüljön. Hazatérvén találkoztak az édesapával, aki épségben hazakerült a munkaszolgálatról, a család pedig visszaköltözhetett a régi házba. Lakásukat igen, de bútoraik nagyrészét nem kapták vissza. A háború után Marikának még két kishúga született, a család bízott az új élet lehetőségében. Miután elvégezte alapfokú tanulmányait, kereskedelmi iskolába kezdett járni. A Hajdúnánásra hazatérő zsidók nagy része elhagyta a települést, még az 1956-os pogrom előtt, melynek Marika családja is elszenvedője volt. A forradalom hangulatától megrészegült lakosok egy este a tíz évvel ezelőtt lágerekből visszatért helyi zsidók ellen lázadtak fel. Azokat a zsidó férfiakat keresték, akik 1945 után részt vettek a népbírósági perekben, és elítéltek korábban a nyilasokkal együttműködő hajdúnánási polgárokat. Az egyik férfi egy éjszakán át Marikáék házában bujkált, mielőtt elhagyta a települést és sikeresen Amerikába disszidált. A csőcselék másnap érkezett Marikáék házához. A keresett férfi ekkor már nem volt ott, de mindenüket feldúlták, összetörték apja műhelyét, megfélemlítették a családot. Öccsének feltehetőleg ez adta a döntő lökést, hogy 1957- ben Izraelbe alijázzon, őt a család négy évvel később követte. Marika ekkor már a vőlegényével élt, ők Magyarországon maradtak, de már a kezdetektől fogva – részben a család külügyminisztériumi kapcsolatainak köszönhetően – rendszeresen látogatták egymást. Az interjúalany harminc évig a kereskedelemben dolgozott, egy nagyvállalat bútoripari osztályán volt eladó, majd osztályvezető. Három gyermeke született, két lánya és közel tíz évvel később egy fia. A nagyobb ünnepeket minden évben megtartják, Marika azonban – férjével ellenben, aki a debreceni zsidó hitközség aktív tagja – nem tartja magát vallásosnak.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Kun János az 1930-as évek Budapestjén született egyetlen gyerekként, egy belvárosi zsidó családban. Édesapja már munkaszolgálaton volt, amikor házukból csillagos ház lett. János édesanyjával, illetve annak beteg nővérével került a zsúfolt lakásba. 1944 október. 15-én nyilasok törtek rá a lakókra és terelték ki őket egytől egyig az utcára, majd a Kertész utcában egy pincébe. Ezután egy tank kíséretében átvonultak a Rumbach utcai zsinagógába, ott tartották őket étlen-szomjan. Két nap múlva elengedték őket mindennemű magyarázat nélkül, nem tudni miért került sor erre a razziára, és minek következtében állt le. Jánosék ezután egy védett házba költöztek, és amikor a nőket behívták munkára, János édesanyja engedelmesen bevonult, fiát pedig otthagyta a házban, azt gondolva, hogy ott nem eshet baja. Senki nem törődött a tizenéves kisfiúval, aki, mivel nem volt mit ennie, bement a gettóba, ahol a család ismerőseinek segítségével némi élelemhez jutott. Végül itt szabadult fel. A város ostroma után visszatért a régi házukba, ahová hamarosan édesapja is megérkezett. Anyja, és nagynénje azonban nem tértek haza, ők egy lágerben vesztették életüket. János a háború után érdeklődni kezdett a marxizmus iránt, és egyre több időt töltött az ifjúsági mozgalomban, ahol megismerkedett későbbi feleségével is. János egy ideig hivatásos katonatisztként szolgált, majd miután otthagyta a honvédséget finommechanikai műszerésznek tanult, és külkereskedelmi területen helyezkedett el. Házasságából egy gyermeke született az ötvenes években.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, forced labour

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, munkaszolgálat Lakatos János az 1920-as években látta meg a napvilágot egy szombathelyi zsidó családban. Tanulmányait szülővárosában folytatta, a négy elemi és a négy polgári osztályt még a háború előtt végezte el, továbbtanulásra azonban a zsidótörvények miatt nem volt lehetősége, így munkát kellett vállalnia. A negyvenes években a fővárosba költözött a jobb megélhetés reményében, és egy újpesti pamutgyárban kezdett dolgozni. 1944 tavaszán már ismét Szombathelyen élt, ekkor hívták be munkaszolgálatra Kőszegre, ahol fakitermelésen dolgoztatták. Később innen Balatonakarattyára került, és ősszel az egész századával együtt Mauthausenbe deportálták. A lágerben nagyon nehéz fizikai munkát végeztettek vele, és csak jó állóképességének köszönhette, hogy a felszabadulás napján még életben volt. A táborból szervezett úton szállították haza. Szombathelyen találkozott szüleivel, akik Budapesten bujkálva élték túl a vészkorszakot, illetve féltestvérével, aki Auschwitzból menekült meg. A háború után János villanyszerelőnek tanult, majd ebben a szakmában helyezkedett el. E mellett egy ideig a helyi sportklub elnöki pozícióját is betöltötte. A zsidó valláshoz fűződő kapcsolatát sem adta fel, a rendszerváltás után tevékenyen részt vett a szombathelyi zsidó hitközség életében, amelynek szintén elnöke volt. Elnöksége kétségkívül sikeresnek mondható, hiszen a közösség az ő vezetése alatt kapott vissza számos értékes ingatlant. János a negyvenes években nősült meg, felesége szintén holokauszt túlélő. Két gyermekük, és három unkájuk született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat György a húszas években született Budapesten, egy középpolgári zsidó család gyermekeként. Édesapjáról nincs emléke, György másfél éves volt, mikor apja meghalt - mint György tizenhat évesen megtudta, öngyilkos lett egy kártyaadósság miatt. Az apa halála után az anyai nagymamához költözött édesanyjával. A nagymamánál élénk társadalmi élet zajlott, péntekenként vacsora után römipartikat játszottak a családtagok és a meghívott vendégek. Az édesanya 1926-ban újra férjhez ment és a férfi lakásába költöztek. György kilenc éves volt, mikor édesanyját is elvesztette, aki rákban halt meg. Nagynénjei az édesanya halála után mindenáron maguk mellett akarták tudni a kisfiút, így aztán György tíz éves korától hol egyik, hol másik nagynénjénél, és nevelőapjánál lakott felváltva, majd a férfi újbóli megházasodása után végleg édesanyja testvéréhez költözött. A harmincas évek végén, a gimnázium elvégzése után az interjúalany egyetemre jelentkezett. Kisgyerek korától orvos szeretett volna lenni, de mivel a zsidótörvények miatt nem lett volna lehetősége rá, hogy az orvosi egyetemre felvételt nyerjen, a Műegyetem mezőgazdasági szakára kezdett járni, azzal a szándékkal, hogy majd átjelentkezik, ha már a körülmények engedik. Minden évben próbálkozott is, hiába. 1944-ben végül megszerezte mezőgazdász diplomáját. Nyáron már őt is behívták munkaszolgálatra, de egy korábbi balesetének köszönhetően egy speciális századba osztották be. A kelenföldi banánszárítóban kellett lakniuk, de György kijárhatott, és még otthon is aludhatott. Három hónap után átirányították a századot Felsőhangonyba, ahol családoknál szállásolták el a munkaszolgálatosokat, majd újabb három hónap letelte után Kecskemétre kellett mennie a századnak. Az interjúalany visszakerült ezután Pestre, ahol újabb szolgálatokra osztották be. Közben a nagynénje szerzett svájci menlevelet, és a Budai Téglagyárból már ennek köszönhetően el is engedték őket. Az Újlipótvárosban több védett házban is laktak, szörnyen zsúfolt körülmények között. 1944 májusában megházasodott, hogy biztonságban tudja szerelmét – ugyanis elterjedt az a pletyka, hogy azokat a nőket, akik férjnél vannak, nem viszik el. Ezek után együtt bujkáltak hamis papírokkal. A felszabadulás előtt a Ráday utcában laktak egy apácák által üzemeltetett intézetben, ahol több társukkal együtt menedéket kaptak. December 25-én bombatámadás érte a házat, mindenki levonult az óvóhelyre és ott vészelték át a hátralévő időt. A felszabadulás után a feleségével és nagynénjével a tizenharmadik kerületbe költöztek. Hosszú ideig itt éltek, és amikor 1945-ben megnyíltak az egyetemek, György azonnal beiratkozott, és elkezdte orvosi tanulmányait. Az egyetem alatt már gyerekeik születtek, az interjúalany pedig fordítóként keresett pénzt, hogy eltartsa a családot. Egyetem után az Országos Élelmiszer Tudományi Intézetben kapott állást, majd az Országos Kardiológiai Intézet gyakornoka, majd munkatársa lett, végül innen ment nyugdíjba. A hatvanas években egy kardiológiai konferencián ismerkedett meg második feleségével, akivel később epidemiológiai kutatásokon dolgoztak együtt. A hetvenes évek során György a WHO-nál dolgozott Skandináviában, majd külföldi egyetemeken volt óraadó. A rendszerváltás óta ismét Magyarországon él családjával. Házasságaiból három gyermeke született.

The folder contains: 14 sound files of interview (.mp3); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 14 audio fájlja (.mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger Landler Iván kémikus az 1920-as évek első felében látta meg a napvilágot egy kaposvári zsidó család gyermekeként. Szülei nem voltak vallásosak, csak a nagyobb ünnepeket tartották meg. Az interjúalanyt 1944 májusában hívták be munkaszolgálatra, és a bori munkatáborba került. A Vácról Borba tartó vonaton ismerkedett meg Radnóti Miklóssal, akivel a táborban is szoros kapcsolatot ápolt. Ősszel a halálmenet elindításakor ő is abba a menetoszlopba került, mint a költő, és a dunántúli szakaszon is együtt haladtak, így szemtanúja volt Radnóti haláltusájának és kivégzésének. Iván túlélte a halálmenetet, és november közepén, életben maradt sorstársaival együtt a Berlin közelében lévő Sachsenhausen-Oranienburg lágerbe került. Innen februárban szállították át Flossenbürgbe, végül itt szabadult fel a tavasz elején. Landler Iván a háború után nem tért vissza Magyarországra, Párizsban kezdett új életet. Franciaországban folytatta tanulmányait – a nyelvet már a háború előtt megtanulta –, és kémikusi végzettséget szerzett. Karrierje elején a tudományos pályán igyekezett kibontakoztatni tehetségét, a diplomaszerzés után pár évvel azonban mérnöki állást kapott, így végül a piacon helyezkedett el. A ranglétrán egyre feljebb lépkedve egy amerikai-francia gumiipari vállalat vezető mérnöke lett. Élete során hosszasan kutatta a bori munkatábor történetét, visszaemlékezéseket írt, illetve kutatásokat folytatott a cservenkai mészárlás ügyében is. Az ötvenes évek közepén házasodott meg, feleségétől két gyermeke született. A 2010-es években bekövetkezett haláláig Párizsban élt.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Láng Györgyné a húszas években született egy alföldi faluban, zsidó családban. A család a nagyszülőkkel együtt élt, meglehetősen nehéz körülmények között. Az interjúalany hat éves koráig éltek a faluban, amikor is a nagyszülők halála után a család Gyöngyösre költözött. L.Gy.-né itt végezte el az elemi, majd a polgári iskolát is, és zsidó hittanra is járt. Tanulmányai befejeztével egy szabónő mellé szegődött inasnak. A család a német bevonulás idején is Gyöngyösön élt, itt kellet gettóba vonulniuk. Pár hét után Hatvanba szállították őket, ahonnan szüleivel együtt Auschwitzba deportálták. Anyját, és apját az első szelektálás során munkaképtelennek nyilvánították, és a gázkamrákban meggyilkolták. Az interjúalany Krakkóba került kényszermunkára, ahonnan hamarosan visszakerült Auschwitzba, végül egy augsburgi munkatáborba szállították, ahol 1945 májusában szabadult fel. Családjából mindössze három unokatestvére élte túl a soát, rajtuk kívül minden rokonát kiírtották. Férjével még Németországban, nem sokkal a felszabadulás után ismerkedett meg, és együtt tértek haza Magyarországra. Huszonöt évig éltek együtt, majd elváltak. Gyermeke csak második házaságából született.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Az interjúalany az alföldi Mezőszilason (korábban Szilasbalhás) született az 1920-as években. Négy elemi és négy polgári osztályt végzett, majd tanulmányai befejeztével édesapja szabóságában dolgozott Endrődön. Láng Imréné és családja azon szerencsések közé tartozott, akik az endrődi gettóban eltöltött rövid időszak után nem az Auschwitzba, hanem a Bécsbe tartó transzportba kerültek. Egy uradalmi birtokon dolgoztak egy éven keresztül Bécs külvárosában, ahol sokkal nagyobb esélyük volt túlélni. Itt szabadultak fel 1945-ben, a család minden tagja életben maradt. A háború után visszamentek Endrődre és az apa ismét kisiparos szabóként kezdett dolgozni, a családtagok segítségével. L.I.-né és nővére a negyvenes évek végén felköltöztek Budapestre, ahol testvére férjhez ment, ő pedig a vendéglátóiparban helyezkedett el. Néhány év múlva egy sümegi rokonlátogatás alkalmával megismerte későbbi – szintén holokauszt túlélő – férjét. Hamarosan össze is kötötték életüket, és egy Zala megyei faluban telepedtek le. Egy gyermekük, és két unokájuk született. Az interjúalany sokáig háztartásbeli volt, majd férje halálát követően ismét dolgozni kezdett. Nővére és szülei 1956-ot követően kitelepültek Izraelbe, amíg tehették, rendszeresen látogatták egymást.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger Laski Jenő a harmincas évek elején született Balatonfüreden, zsidó családban. Jenőt édesanyjával együtt Füredről vitték el először a tapolcai gettóba, majd onnan a zalaegerszegi gyűjtőbe. Édesapja ekkor már nem volt velük, már korábban behívták munkaszolgálatra. Őket Zalaegerszegről deportálták Auschwitzba, ahol édesanyját azonnal a gázkamrába küldték, de az akkor tizenhárom éves gyereknek sikerült elkerülnie munkára, majd Dachaut is túlélte. Meghurcoltatása során négy alkalommal választották ki, hogy a halálba küldik, de neki minden alkalommal sikerült átszöknie a másik csoportba. Végül Dachauban szabadították fel a szövetséges csapatok. Hazatérését követően kellett szembesülnie vele, hogy édesapját is elvesztette: őt munkaszolgálatosként Érsekújváron lőtték agyon. Jenő egyetlen reménye az volt, hogy apját még életben találja, azonban tizennégy évesen teljesen egyedül maradt. Eleinte a rokonok és túlélő barátok segítettek a gyereknek. Hamarosan hivatásos sofőrként helyezkedett el, és lakáshoz is jutott. Háromszor nősült meg, házasságaiból négy gyermeke született, illetve tizenkét unokája van. A nyolcvanas évek végére teherszállító vállalkozást üzemeltetett, amely meglehetősen sikeres volt. A rendszerváltást követően ezt felszámolta, és egy Balatonfüredhez közeli faluban kezdett gazdálkodni. Idős korára is rendkívül sportos és egészséges életmódot folytat, sok időt tölt a szabadban. Balatonfüreden lakik harmadik feleségével, közel a szülői házhoz.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, gyermekként szülőtől elválás Léderer Gertrúd a harmincas évek első felében látta meg a napvilágot Sopronban. Szülei ortodox zsidók voltak, akik az egyre fokozódó politikai nyomás és antiszemitizmus miatt öltöztek át Ausztriából. Nehezen tudtak beilleszkedni, hiszen édesapja például Sopronba költözésük idején nem beszélt magyarul. Az interjúalany zsidó iskolában végezte az elemi osztályokat, a polgáriba azonban már származása miatt nem vették fel, így tanulmányait be kellett fejeznie. A család a soproni gettóba került, ahol az akkor tizenegy éves lányt vízhordó munkára osztották be. A deportálások előtt szülei kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően sikerült elintézni, hogy Gertrúd a Kasztner-vonat egy utasaként elmeneküljön az országból. Az interjúalany fel is került Budapestre, a vonatra azonban nem sikerült odaérnie, így a pesti gettóban bujkált, fővárosi rokonok segítségével. Itt érte a felszabadulás 1945 januárjában. Szülei Sopronban maradtak, őket Bergen-Belsenbe deportálták, ahonnan hazatértek. A háború után magánúton leérettségizett, és az ötvenes évek elején felvételt nyert a történelem szakra, így Budapestre költözött. Diplomája megszerzése után népművelőként, és könyvtárosként dolgozott, majd nyugdíjazását követően visszaköltözött Sopronba. Ekkor megalapította a helyi zsidó hitközséget, melynek elnöke lett. Amíg egészségi állapota engedte aktívan szervezte a soproni zsidó kulturális életet. Két házassága volt, és egy gyermeke született.

The folder contains: 5 sound files of interview (5 .wma and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, death march, camp

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .wma és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, halálmenet, láger Lengyel Lajos értelmiségi családban látta meg a napvilágot a Káli-medencében található Kővágóörsön, az 1920-as években. Apja megyei tiszti állatorvos volt. Születését követően a család hamarosan Zalaegerszegre költözött. A helyi gimnáziumba járt, azonban a zsidótörvények miatt egyetemre már nem mehetett, ezért kitanulta a szabóságot. 1943-ban hívták be munkaszolgálatra, ahol részben ismét szabóként dolgozott. Szakmája jelentősen könnyített a helyzetén, hiszen nem kellett nehéz fizikai munkára mennie a többi sorstársával. 1944-ben munkaszolgálatosként deportálták Mauthausenbe, végül Gunskirchenben szabadult fel harmincöt kilósan. Egész családját kiirtották, csak egy nagybátyja élte túl az üldöztetést. A háború után visszaköltözött Zalaegerszegre, ahol pár évet töltött el, majd Budapesten telepedett le. A fővárosban marxizmus-leninizmust tanult, közben szabóként dolgozott. Miután befejezte a főiskolát visszaöltözött Zalaegerszegre, és a városi tanácsban dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Pályafutása alatt megkapta az összes szakmai és politikai kitüntetést, nyugdíjazásakor a munkaérdemrend arany fokozatát is. A rendszerváltás után a helyi zsidó hitközség alelnöke lett, és aktív szerepet vállalt a közösség megszervezésében is. A negyvenes évek óta nős, egy lánya, egy unokája, és két dédunokája van.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, gyermekként szülőtől elválás György az 1930-as évek első felében született Budapesten. Pestszentlőrincen éltek szüleivel, édesapja a Budapesti Filharmonikus Zenekarban volt mélyhegedűs, édesanyja pedig a háztartást vezette. A család a holokauszt előtt aktív vallási életet élt, a zsidóság neológ irányzatához tartozott. Apját 1940-ben vitték el először munkaszolgálatra, ekkor még egy év után hazajött. Ezután 1941-ben ismét elvitték, és soha nem látták viszont. 1944-ben édesanyjával Budára költöztek rokonokhoz, majd innen csillagos házba kerültek az Akadémia utcában. Itt hárman voltak együtt anyjával és a nagymamával. November elején egy reggel a nyilasok elvitték a munkaképes korú nőket az Óbudai Téglagyárba, köztük az interjúalany édesanyját – ez volt az utolsó alkalom, amikor látták őt. György és cukorbeteg nagyanyja ketten maradtak az elviselhetetlenségig zsúfolt csillagos házban. Pár hét múlva a tizenegy éven aluli gyerekeket is összegyűjtötték, és az Óbudai Téglagyárba vezényelték. Ekkor szakadt el György az utolsó rokonától, aki még életben volt. Elindították őket a Bécsi úton a nyugati határ felé. Gönyűnél felsorakoztatták a rabokat a Dunaparton egy uszályban eltöltött éjszaka után, majd a tizenhat éven aluliakat és a hatvan éven felülieket kiállították a sorból. Őket visszafordították Pest irányába, és december elején érkeztek vissza a téglagyárhoz. György csodával határos megmenekülését egy idegen hölgynek köszönheti: megmentője behúzta magával a gyárral szemben álló földszintes házak egyikébe, ételt adott neki, és elvitte őt a az Akadémia utcai csillagos házhoz. Ekkor derült ki, hogy a nagymama azóta elment az Újpesten élő rokonokhoz – végül itt találkoztak ismét. Alig egy hét elteltével a nyilasok elhurcolták őket a gettóba, ahol egy Klauzál téri lakásban kellett nyomorogniuk huszan-harmincan. Itt nagyanyjával egy vaságyon osztoztak ketten, egészen karácsonyig, amikor egy vöröskeresztes kisbusz elvitte a gyerekeket egy gyermekotthonba. Itt a körülményekhez képest jó állapotok uralkodtak, és normális ételeket kaptak. György a felszabadulás után visszament a gettóba a nagymamához. Még élt, de mivel elfogyott az ostrom alatt az inzulin, egyre rosszabbul volt, a vaságyon haldoklott. György napközben az utcákon bóklászott, ennivalót keresett. Egy alkalommal, amikor szintén az utcán sétált, összetalálkozott nagynénjével, aki magához vette, és elvitte a családjához Nyíregyházára. Györgyöt ők nevelték fel, nagymamája időközben elhunyt. Három év múlva Budapestre költöztek, ahol az interjúalany a gimnázium után a Lenin Intézetbe került, és német-orosz fordítói szakon végzett. Itt ismerte meg későbbi feleségét is. Tanulmányaik befejeztével György népművelő főelőadóként, felesége orosz tanárként kezdett dolgozni. A hatvanas évek során örökbe fogadtak egy gyermeket, akit csak kilenc évig tudtak együtt nevelni: az interjúalany felesége egy súlyos betegség után életét vesztette. Évekkel később újranősült, második házasságából egy gyermeke született. György a Papíripari Intézet titkáraként ment nyugdíjba, de ezután még évekig dolgozott a Papíripar című lap szerkesztőbizottságában és az egyesület titkáraként.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Lovász Ferenc az 1920-as évek végén született Budapesten. Szüleivel 1935-ig Kőbányán éltek, majd abban az évben Nagykanizsára költöztek. Ferenc családja nem volt vallásos, a nagyobb zsidó ünnepeket azonban megtartották. A háborő előtt végezte el az elemi és a polgári osztályokat. Édesapját 1943-ban hívták be munkaszolgálatra Budapestre, egy vasútépítési században dolgoztatták, később a pesti gettóban élte túl a vészkorszakot. Györgyöt édesanyjával együtt Nagykanizsáról deportálták Auschwitzba, ahol közel egy évig kellett kényszermunkát végezniük. Egészen a felszabadulásig itt voltak, nem kerültek át más lágerbe. Mindketten életben maradtak, és együtt tértek vissza Nagykanyizsára. Az interjúalany a háború után elvégzett egy ipari technikumot, illetve később egy kétéves műszaki ellenőri tanfolyamot. 1946-ban Budapestre költözött, itt villamossági inasként dolgozott. Ezekben az években kezdett el György közeledni a cionizmushoz, végül 1948-ban már a Hagana tagja volt. Cionistaként részt vett az első arab-izraeli háborúban, ezután évtizedekig a zsidó államban élt. Az hetvenes évek során visszaköltözött Budapestre, és az Egyesült Izzónál kezdett dolgozni. A hatvanas évek óta házas, feleségével két gyermekük született. György a cionizmussal párhuzamosan a valláshoz is közel került, felnőttkorában neológ zsidóként élt.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Az interjúalany Szolnokon született az 1930-as évek végén. Édesapja kereskedősegédként keresett pénzt, anyja vele és testvéreivel volt otthon, nagy szegénységben éltek. Családja nem volt vallásos, de a nagyobb ünnepeket megtartották. Édesapját a család gettóba kerülése előtt munkaszolgálatra hívták, a debreceni repülőtér épÍtkezésén dolgoztatták. 1944 májusában Sándort anyjával és testvéreivel a gettónak kinevezett zsinagóga épületébe kényszerÍtették. Innen júniusban a cukorgyárba költöztették őket, ahova ötezer zsidót zsúfoltak be. Hamarosan elkezdődtek a deportálások, ekkor az interjúalany édesanyjának türelmetlensége folytán az első transzportba kerültek: minden bizonnyal ez mentette meg az életüket, hiszen ez a szerelvény nem Auschwitzba, hanem Bécsbe tartott. Egy Bécshez közeli birtokra kerültek, majd nem sokkal később Strasshofba. Itt minden munkaképesnek dolgoznia kellett, az akkor ötéves Sándor napközben a barakkokban bujkált. Pár hét után ismét bevagonÍrozták őket, és elindÍtották a vonatot, melynek uticéljáról senki sem tudott semmit. A vonatot út közben bombázni kezdték a szövetséges csapatok, de Sándor családjából a sokkhatást leszámÍtva senki sem sérült meg. A vonat Bergen-Belsenbe vitte őket, ahol 1945 januárjában alig egy éves öccse életét vesztette. A család életben maradt tagjai végül Theresienstadtban szabadultak fel 1945 tavaszán. Június végén érkeztek vissza Szolnokra, ahol viszontlátták a munkaszolgálatról hazatért édesapát. A régi lakásukba nem térhettek vissza, ide mások már beköltöztek, így új lakóhelyet kellett keresniük. Apja hamarosan üzletet nyitott, melyet 1952-ben államosítottak. Egyik bátyja még a negyvenes évek végén Izraelbe költözött, a többiek azonban nem követték őt. A háború után az interjúalany elvégezte az általános iskolát, majd eladóként, később boltvezetőként dolgozott. Nős, két gyermek édesapja.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp, death march

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger, halálmenet Lukács Ágnes festő 1920-ban született Budapesten, a hetedik kerületben. Szülei 1913-ban házasodtak össze, Ágnes kései gyermek, mindkét szülője már betöltötte negyvenedik életévét, mikor megszületett. Pedagógus családból származik, édesapja iskolaigazgató volt, anyja ugyanebben az iskolában tanított. Ágnes is itt végezte a négy elemi osztályt, majd a Mária Terézia Állami Leánygimnáziumban tanult tovább. Itt csak hat osztályt végzett el, mert mielőtt befejezhette volna tanulmányait, eltanácsolták. Ezután szülei beiratták az akkor nyíló Olasz Intézetbe, ahol Ágnes osztálya volt az első érettségiző évfolyam. Az interjúalany már egészen kisgyerek korától kezdve rajzolt, ötévesen gyerekrajz-kiállításokon szerepelt, és rajzai magyar, illetve francia lapokban jelentek meg. 1939-ben érettségizett, és még ebben az évben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahova elsőre fel is vették. Kandó László osztályában kezdett, majd a harmadik évben Szőnyi István osztályába jelentkezett át. 1944-ben végzett a főiskolán, diplomáját sárga csillaggal a kabátján vette át. Kora nyártól a Meister Szappangyárban helyezkedett el, ami ekkor hadiüzemként működött. A család azt remélte, hogy ez a munkahely biztonságot nyújthat számára. Akkoriban az Aréna úton laktak, Ágnes onnan járt dolgozni a Soroksári útra. 1944. július 3-án leszállva a déli vasúti összekötő hídnál lévő végállomáson csendőrök gyűjtötték össze a sárga csillagosokat és a Ludovika parkjába, majd a Dunapartra vezényelték őket. Itt hajóba kellett szállniuk, ami a katonai amfiteátrumhoz vitte a csoportot. Ekkorra már rengeteg embert gyűjtöttek össze itt. Három napot töltöttek ezen a helyen, mielőtt bevagonírozták őket. Július 9-én érkeztek meg Auschwitzba. A transzport életben maradt tagjai itt többségében nem végeztek kényszermunkát, de Ágnes a láger irodájában dolgozott. Ahogy előrébb tolódott a front, másik táborba kellett menniük, először Reichenbachba, ahol a Telefunken rádiógyárban kellett dolgoznia, feladata alkatrészek ellenőrzése volt. Később tavasszal többhetes úton (vasúttal-gyalog) Porta Westfalicába érkeztek. Itt már nem dolgoztak, júliusban szabadultak fel. Két barátnőjével, akik testvérek voltak, közösen elhatározták, hogy nem várják meg amíg a hatóságok megszervezik a hazaszállításukat, és elindulnak gyalog. Három hét alatt értek haza Budapestre. Először a testvérpár lakásába mentek, ahol a lányok édesapja és testvérei fogadták őket. Ezután Ágnes az Aréna úti házukhoz ment, ám azt teljesen lebombázott állapotban találta. Egy kapura ragasztott cédula segítségével derült ki számára, hogy szülei hol laknak, ide volt házmesterük lányának segítségével jutott el. A háború után hamarosan állást kapott a Wesselényi utcai polgáriban, ám mivel itt nem tudott rajzot tanítani, rövidesen felmondott. A következő állásajánlata már az Eötvös Loránd Tudományegyetem gyakorló gimnáziumából érkezett, ahol lehetősége volt rajztanárként dolgozni. Innen ment nyugdíjba a hetvenes évek közepén. Az ötvenes évek során egy barátja ajánlására elkezdett eszperantót tanulni, és részben e nyelvtudásának köszönhetően később egész Európát bejárta. Festőként is sikeres karriert futott be, többek között rendszeresen részt vett a Székely Bertalan Kör kiállításain, rajzai rendszeresen jelentek meg az Élet és Irodalom, és a Magyar Nemzet hasábjain. Festményein keresztül jelentős részben a holokauszt ideje alatt elszenvedett meghurcoltatást dolgozta fel. 2016-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt és alkotott.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, láger Lukács Tiborné a húszas évek derekán született Pestújhelyen. Nagyon szegény körülmények között éltek, két kisebb testvérével és a nagymamával, illetve a szülőkkel egy szoba-konyhás lakásuk volt. Apja kereskedősegéd volt, ebből azonban nem tudta eltartani a háztartást, ezért a család babákat készített, így tettek szert némi plusz jövedelemre. Anyja nagyon beteges volt, sokszor került kórházba, így az interjúalany gondoskodott a kicsikről. Az elemi elvégzése után polgáriba járt, nagybátyja fizette a tandíját. Aranyművesnek tanult, itt ismerkedett meg későbbi férjével, Tiborral. 1944. március 20-án munkába menet fogták el, és Kistarcsára internálták, majd hat hét fogság után április 15-én az első magyar transzporttal vitték el Auschwitzba. Májusban kiválasztották százötven nővel, és elszállították Parschnitzba, ahol egy gyárban dolgoztatták. Itt volt majdnem egy évig, 1945 májusában orosz katonák szabadították fel. Hat unokatestvérével indult haza, részben szervezett úton, részben egyénileg utaztak. Közvetlen családjából mindenkit meggyilkoltak, L.T.-né egy unokatestvéréhez költözött, amíg összeházasodott Tiborral. Mindketten háború előtti szakmájukban helyezkedtek el, nehezen boldogultak, de mindvégig kitartottak egymás mellett. Két gyermekük született az ötvenes évek során. Többszörös nagy- és dédszülők.

The folder contains: 1 sound file of interview ( .mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, photos of personal life, photos of documents; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, személyes képek, képek dokumentumokról; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Az interjúalany egy budapesti neológ zsidó család gyermeke, a harmincas évek végén látta meg a napvilágot. Értelmiségi családból származik, édesapja városszerte ismert ügyvéd, anyja pedig magyar-német szakos tanárnő volt. M.Gy-né édesanyjának köszönhetően már gyermekkora óta folyékonyan beszél németül is. A család a német megszállást követően egy Balzac utcai csillagos házba került. Néhány hét itt tartózkodás után a pesti gettóba vitték őket, egy iskola épületében kellett élniük a felszabadulásig. Az interjúalany édesanyjával élte túl a vészkorszakot, az apát már korábban munkaszolgálatra hívták, ahonnan nem tért haza. A háború után anyjával visszaköltöztek a korábbi lakásukba, ahol társbérletben éltek egy másik családdal. M.Gy.-né a gimnázium elvégzése után dramaturg lett, illetve a Film Színház Muzsika nevű lapnál dolgozott újságíróként. Mindemellett fordításból is szert tett némi jövedelemre, élete egy későbbi szakaszában pedig az Állami Bábszínházban tanított bábozást fiataloknak. Szintén holokauszt túlélő férjével a mai napig a szülői lakásban élnek, egy gyermekük született a hatvanas években.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gyerekként szülőtől elválás Mátrai Tiborné a harmincas évek elején látta meg a napvilágot egy ajkai zsidó családban. Apja kereskedősegéd volt egy városi fűszerboltban, édesanyja pedig a háztartást vezette, és nevelte gyermekeit. A német megszállást követően egész családját gettósították, és rajta kívül szinte mindenkit deportáltak. M.T.-né gyerekként elszakadt a szüleitől, amikor kényszermunkára hurcolták a nyilasok, majd a komáromi Csillagerődbe zárták. Innen egy katonatiszt segítségével szökött meg, és a háború hátralevő részében Zala megyei ismerősöknél bujkált. Szülei és bátyja Dachauból tértek haza. Rajtuk, és néhány unokatestvéren kívül az egész családot kiírtották. Az interjúalany az ötvenes évek végén ment férjhez, házasságukból három gyermekük született.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and); info, personal information sheet, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3); info, adatlap, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó Menczel Zoltánné Zalalövőn látta meg a napvilágot egy neológ zsidó családban, a húszas évek végén. Apja bőrkereskedő volt a faluban, édesanyja pedig háztartásbeli. Anyja osztrák származású volt, így M.Z.-né gyakorlatilag már gyerekkorában kitűnően beszélt németül. Az interjúalany elvégezte az elemi és a polgári osztályokat, leérettségizni azonban csak a háború után tudott. 1944 március 19. után a család a zalaegerszegi gettóba került. Ekkor édesapja már nem volt velük, őt már korábban behívták munkaszolgálatra. A deportálások idején anyjával és hugával egy Auschwitzba tartó transzportba kerültek. A lágerben elszakították a többiektől, és kiválasztották munkára, majd a Berlin melletti Gubenbe szállították. Testvérét és édesanyját rögtön a gázkamrába küldték. December végéig dolgozott a gubeni diógyárban, ekkor halálmenetben Bergen-belsenbe hurcolták. A menetet, mely hat hétig tartott, a csoportnak kevesebb mint tíz százaléka élte túl. Az interjúalany Bergen-belsenben szabadult fel 1945 kora tavaszán. Hazaérve ismét találkozott édesapjával, aki rajta kívül az egyetlen túlélője a holokausztnak a családból. Hamarosan visszaült az iskolapadba, ám nem fejezte be a tanulmányait, csak évekkel később, felnőttként érettségizett le egy esti gimnáziumban. Az ötvenes évektől kezdve tisztviselőként dolgozott az egészségbiztosítónál, innen ment nyugdíjba 1980-ban. Élete során élt Sopronban, Szegeden, ám végül Budapesten telepedett le. Két gyermeke és három unokája született, férjével az ötvenes évek óta házasok.

The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Mezei András író, költő 1930-ban született Budapesten. Édesapja az Alföldről, édesanyja Észak-Magyarországról származik, közös életük kezdetekor költöztek Budapestre. Az interjúalany édesapja eredetileg villanyszerelő volt, másodállásban hegedűsként dolgozott. Szülei András tízéves korában váltak el, ezután ő édesanyjával élt korábbi lakásukban, apja pedig albérletbe költözött. Édesapját 1944-ben vitték el Kistarcsára, ahonnan hamarosan Auschwitzba deportálták. András és édesanyja a német megszállást követően egy hatodik kerületi csillagos házba kerültek, ahonnan egy alkalommal az óbudai téglagyárba hurcolták. A menet egy Kertész utcai gyűjtőfogházból indult, innen a nyilasok a Margit körúton keresztül vitték át a csoportot a téglagyárba. Pár nap múlva elindították őket a Duna-partra, hogy a folyóba lőjék őket. A vérengzésre azonban nem került sor: a svájci nagykövetség képviselői még időben odaértek, és megakadályozták a kivégzést. Ezután az interjúalany egy Vörösmarty utcai védett házba került, és ismét találkozott édesanyjával. A pesti gettóban érte őket a felszabadulás 1945 telén. András édesapja nem tért haza a lágerből, csak évekkel később tudta meg a család, hogy Auschwitz felszabadulása után még a táborban öngyilkos lett. András a háború után vasesztergályos, és lakatos végzettséget szerzett, és hamarosan elkezdett dolgozni a szakmájában. 1949-ben Izraelbe költözött, ahonnan egy év ott-tartózkodás után tért vissza Budapestre. Az ötvenes évek során a Magyar Távirati Iroda munkatársa volt, illetve a kilencvenes évekig az Élet és Irodalom rovatszerkesztője, és főmunkatársa. 1992-ben alapította meg a Belvárosi Könyvkiadót, melynek igazgatója is lett. Egy évvel később létrehozta a CET (Central European Time) folyóiratot, melynek megszűnéséig főszerkesztője volt. Irodalmi munkássága során leginkább verseket írt, de jelentek meg regényei, és gyermekregényei is. 2008-ban hunyt el Budapesten, 77 éves korában.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, death march, forced labour

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, halálmenet, munkaszolgálat Mezei Béláné az 1920-as évek első felében született Újpesten. Édesapja értelmiségi családban nőtt fel, ő maga mégis munkásként dolgozott egész életében. Szociáldemokrataként tevékeny részt vállalt az 1919-es eseményekben, és évtizedeken keresztül aktív tagja volt a vasutas szakszervezetnek. Édesanyja sokáig háztartásbeli volt, később egy mozi büféjében dolgozott. Az interjúalanynak és öccsének nyugodt gyermekkora volt: nem voltak gazdagok, de nem is szenvedtek hiányt semmiben, amihez a család jómódú rokonai is nagyban hozzájárultak, elsősorban ruhákkal és egyéb apróságokkal. Nem voltak mélyen vallásosak, de tartották a nagyobb ünnepeket, és a gyerekek zsidó hittanra is jártak. A család 1935-ben beköltözött Pest belvárosába, M.B.-né itt járta ki a polgárit. Elmondása szerint gazdag, következésképp tájékozottabbnak tartott rokonai nem javasolták, hogy megpróbálkozzon a középiskolával, mondván, mire eljutna odáig, már nem lesz lehetősége letenni az érettségit. Ezért 16 évesen titkárnőként kezdett dolgozni Sopronban. A háború kitörésekor 1940-ben származása miatt visszaminősítették raktári munkássá, de a valóságban továbbra is titkárnőként dolgozhatott egy csendőrezredes mellett, egészen 1943-ig, amikor viszont ténylegesen elvesztette az állását. Közben öccsét elvitték munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza: Hidegségen halt meg tífuszban, tizenkilenc évesen. Az interjúalanyból hamarosan német nevelőnő lett egy gyáros családnál, ekkor még biztonságban élt. Ez az időszak a németek bevonulásával zárult le, amikor is családjával csillagos házba kellett vonulniuk. Egy Jókai téren lévő házba kerültek, ahol vegyesen laktak keresztények és zsidók, itt nem kellett annyira nyomorogniuk. A kijárási tilalom miatt nem sokat tudtak a külvilágról, napi két-három óránál többet nem voltak kint. Október 20-án reggel fegyveres csendőrök törtek rájuk, és a férfiakat keresték. M.B-né édesapja ekkor fogott egy kenyeret és egy darab szalonnát, és velük ment, azonban többé nem tért haza. A háború után egy társa elmondta, hogy Kőszegen lőtték agyon. Az interjúalany nem sokáig maradt egyedül édesanyjával: néhány nappal később jött a felszólítás, hogy minden 16 és 45 év közötti nő jelenjen meg a zuglói KISOK (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) pályán. Mivel az anya 45 év felett volt, ő nem ment lányával, aki két szomszéd nővel vonult be. A KISOK pályáról a Ferihegyi repülőtérre hajtották őket, ahol egy félig kész épületben kellett aludniuk a lépcsőházban. Másnap Fótra vitték őket árkot ásni. Barakkokban laktak, és egy gémes kútnál mosakodhattak hajnalban, az őrök jelenlétében. Az oroszok közeledtére elkezdték visszafelé hajtani a csoportot. Nagytéténynél négy-öt éjszakát vesztegeltek anélkül, hogy enni adtak volna nekik, és utána is csak egy-egy darab nyers krumplit kaptak. Végül megindultak Kispestre, hogy ott bevagonírozzák őket, de november 7-én az interjúalanynak a két melléverődött szomszéddal sikerült megszöknie. Ekkorra magas szárú cipőjének már teljesen levált a talpa, és mind a hárman igen rossz állapotban voltak, de hajnalra a zuhogó esőben sikeresen hazavergődtek a Jókai térig. A házmester felesége tiltakozása ellenére beengedte őket, amivel megmentette az életüket. Másnap édesanyjával megbeszélték, hogy ő Újpestre szökik, ahol több nagybátyja és nagynénje élt, akik mind keresztényekkel kötöttek házasságot. Itt nagynénitől nagynéniig, nagybácsitól nagybácsiig költözött hogy huzamosabb ottlétével egyiküket se sodorja veszélybe, de végül elkapták, és a gettóba vitték. Itt élte meg a felszabadulást. Mikor az oroszok bevonultak, egy nagynénjével anyja keresésére indult, akit végül régi, Jókai téri lakásukban találtak meg. Együtt kezdtek új életet: az interjúalany a vasutas szakszervezetnél kapott munkát, de később számos munkahelye volt: dolgozott üdülőigazgatóként, gyorsíróként, titkárnőként, egészen a 90-es évek közepéig. A negyvenes évek végén egy másik holokauszt túlélőhöz, Mezei Bélához ment hozzá, aki a Don-kanyarból tért haza. Férjével annak 1973-ban bekövetkezett haláláig nagyon jó maradt a kapcsolatuk, annak ellenére, hogy rövid időn belül szétváltak. Házasságon kívül született lánya is a Mezei nevet kapta. Két unokája és két dédunokája van. 1996 óta egy idősek otthonában él.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, ghetto, child's separation from parents

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, gettó, szülőtől elválás gyerekként Mezei Györgyné Budapesten született a harmincas évek során zsidó családban. Édesapja mérnök, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Bátyjával nem szenvedtek hiányt semmiben, de a gazdasági válság, az egyre kevesebb munkalehetőség miatt a család szigorú takarékosságban élt. A háború kitörése után az apát behívták, ekkor még kivételezettként, mivel az első világháború hőse és a Károly-kereszt kitüntetettje volt. Zsidó munkaszolgálatosokat osztottak be alá, de ő maga egyenruhát viselhetett, és tiszti fizetést kapott. M.Gy.-né az Egressy úti polgáriban tanult, ahol 1942 körül találkozott először a személyét közvetlenül érintő zsidógyűlölettel, nyilas párttag fizikatanárnője részéről. A negyedik polgárit járta, amikor a németek megszállták az országot. Rövid idő elteltével bezártak az iskolák, és a család (két nagyszülő, az anya és a gyerekek) a nagyapa által épített zuglói házban próbálta átvészelni az egyre sűrűbbé váló bombázásokat. A házat május környékén csillagos házzá minősítették, és idegeneket zsúfoltak be melléjük az otthonukba. Október közepéig ilyen viszonyok között éltek, majd eljött 15-e. A délelőtti proklamációt követően a nagyapa, a környéken lakó nyilasok felháborodása ellenére azonnal levette a csillagot a házról. Este jött a hír a nyilas hatalomátvételről, és ezzel kezdődött az otthon maradottak igazi tragédiája. Bár sikerült svájci menleveleket szerezniük, aminek köszönhetően egy ideig sikerrel húzták az időt, november 15-én két nyilas razziát tartott a házban, és a hamis papírok ellenére az anyát is magukkal vitték. Később kiderült, hogy Bergen-Belsenbe került, ott halt meg tífuszban, nem sokkal a felszabadulás előtt. Az interjúalany, bátyja, és nagyszülei a nemzetközi gettó területén igyekeztek bejutni egy védett házba, azonban a sorbanállás közben egy nyilas csoport harmincadmagukkal elvitte őket. Az éjszakát egy nyilasház folyosóján töltötték, ahol előzőleg minden értéket elvettek tőlük. Másnap reggel tovább mentek a zuglói nyilasházba, ahol felsorakoztatták az udvaron, majd ki akarták végezni őket, amit az utolsó pillanatban egy légiriadó és két rendőr akadályozott meg, akik parancsot adtak a nyilasoknak, hogy vigyék máshova a foglyokat. A menetet a Bécsi út felé hajtották, végül az újlaki téglagyárban álltak meg. Két napot töltöttek itt, máshonnan idehajtott zsidók tömegeivel étlen-szomjan, halottakkal körülvéve. Majd újra felkerekedtek, és a Dohány utcai zsinagógában kötöttek ki. Másnap a nyilasok bejelentették, hogy az öregeket hazaengedik, a gyerekeket pedig csillagos házba viszik. Az interjúalany ekkor látta utoljára a nagyapját, aki nem sokkal hazaérkezése után életét vesztette. Őt magát a bátyjával együtt egy csillagos házban helyezték el a Király utcában. Rövid itt töltött idő után száz zsidót, köztük a gyerekeket is, kihajtottak a házból, és megindultak a ferencvárosi pályaudvar felé. Útközben M.Gy.-né néhány társával és a bátyjával megszökött a sorból, és kalandos úton, erdélyi menekülteknek kiadva magukat, estére épségben hazaértek. Otthon a szomszédok közölték velük, hogy nagyapjuk meghalt, beteg nagyanyjukat pedig a gettóba vitték, és nem tanácsos otthon maradniuk, mert a környék tele van nyilasokkal. Az éjszakát mégis a kifosztott házban töltötték, és csak másnap mentek el a család egyik barátjához, aki megpróbált élelemmel segíteni nekik. Ezek után nem mehettek haza, mivel egy környékbeli lakó feljelentette őket, így a gyerekek beszöktek a gettóba, ahol két nap keresés után találták meg nagyanyjukat, egy kórháznak kinevezett épületben, a lehető legrosszabb körülmények között, a földön ülve, egy zsúfolt, betegekkel és halottakkal teli szobában. A felszabadulást követően bátyjával felrakták mozgásképtelen nagyanyjukat egy kézikocsira, és elindultak hazafelé. Otthon csak romokat találtak, mint kiderült, a házuk hosszú időn keresztül volt ütközőterület az ostromlók és a védők között, a harcok során tizenegyszer cserélt gazdát. Testvére hamarosan leutazott Szegedre, egy gyerekotthonba, az interjúalany pedig kettesben maradt a nagyanyjával a romok között. Tavasszal megtudták, hogy az apát a Dunába lőtték, vagyis rajtuk kívül senki nem maradt életben a családból. M.Gy.-né egyedül kezdett új életet, és közben teljesen lebénult nagyanyját is ápolnia kellett, aki, hosszú betegség után, 1947-ben hunyt el. A JOINT (American Jewish Joint Distribution Committee) és jóindulatú tanárai segélyeiből élt sokáig, és amikor tehette, fűtött közterületeken tanult, de bátyjával együtt, aki időközben hazatért, mindvégig kitűnő tanulók voltak. 1950-ben tette le az érettségit, ami után gépésztechnikusként kezdett dolgozni. Harminchét év év után ment nyugdíjba. Az ötvenes évek során ment feleségül Mezei Györgyhöz, akitől a házasságkötésüket követő évben egy lánya született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, forced labour

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, munkaszolgálat Miklós László egy esztergomi neológ zsidó család gyermeke, a tízes évek elején látta meg a napvilágot a Duna-parti városban. A háború előtt itt végezte el a négy elemi osztályt, majd a következő nyolc évben egy reálgimnáziumban tanult. Egyetemre Franciaországban kezdett járni, de tanulmányait épphogy csak elkezdte, amikor kitört a gazdasági világválság, és családja nem tudta tovább finanszírozni tanulmányait, ezért haza kellett költöznie. Édesapja pékséget üzemeltetett Esztergomban, ahol a harmincas évektől Lászlónak is be kellett segítenie. A háború előtt egy évig pedig inasként dolgozott Mindössze egyszer, 1942-ben hívták be munkaszolgálatra. 1944 március 19. után Budapesten gettósították, és egészen a város felszabadulásáig itt volt. Feleségén kívül – akivel még a háború előtti években házasodtak össze – két testvére tért vissza Auschwitzból, szülei és nagyszülei a gázkamrákban haltak meg. A háború után László ismét pékként kezdett dolgozni, majd az ötvenes évek során elvégezte a könyvtáros szakot. Aktív élete során az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál és könyvtárakban dolgozott. Felesége szintén könyvtáros volt. Egész életükben Esztergomban éltek, gyermekük nem született.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour, disguised as Arrow Cross militiaman

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat, nyilasnak öltözés Az interjúalany Nagyszőlősön született az 1920-as évek első felében. Élete első öt évét Párizsban töltötte, mivel apja egy francia filmstúdiónál dolgozott operatőrként. Miután hazatértek, Sándor Ungváron kezdett magyar iskolába járni, azonban apját „gyanús elemnek” minősítette az állam, ezért a gyereknek később át kellett iratkoznia máshova. A harmincas évek második felében nagyapja hatására közel került a cionizmushoz, és tizenöt osztálytársával együtt csatlakozott a sómér mozgalomhoz. Társaival mindennap félretették az otthon uzsonnára kapott pénz (egy korona) felét, és amikor összegyűlt a kellő összeg, mindig vettek egy facsemetét az izraeli „Masaryk-kibucnak” Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem elektromos szakján tanult tovább, 1944-ben pedig mesteri vizsgát szerzett. Ennek köszönhette, hogy még ugyanebben az évben, amikor behívták munkaszolgálatra, egy műszaki alakulatba osztották, és egy Horthy-ligeti gépgyárban dolgoztatták. Amikor a gyárat szétbombázták, egy csepeli hadiüzembe került, ahol beszervezték az ún. antifasiszta ellenállásba. Tevékenységük leginkább szabotálásból állt, legnagyobb eredményük az volt, amikor sikerült kisiklatniuk egy vonatot, és ezzel órákra megbénították a termelést. Ennek következtében viszont – mivel az igazi tetteseket nem sikerült leleplezni – a százados egy fiatal fehér karszalagosokból álló egységet tizedelt meg. Mivel Sándor, aki a többiekkel együtt egy vagon tetején megbújva nézte végig a vérengzést, majdnem feladta magát, a kommunista sejtvezető inkább úgy döntött, hazaküldi Pestre bujkálni, nehogy lebuktassa az egész csoportot. Pesten a Bethlen térről küldték el a Vadász utcai üvegházhoz azzal, hogy „keresse Artúrt”, vagyis – mint később kiderült – Weisz Artúrt, a háború alatt mintegy 4500 embernek menedéket adó Vadász utcai üvegház tulajdonosát. Meg akarta hálálni a kapott hamis papírokat, aminek a vége az lett, hogy ő is beköltözött a házba, és a háború végéig a sómér ellenállás tagjaként működött. Az üvegházban Carl Lutz segítségével ezrével gyártották a svájci védleveleket, amelyeket aztán kiosztottak az üldözöttek között. Az ellenállás tagjaira hárult továbbá az üvegházban bujkálók élelmezésének a háború végén már egyáltalán nem egyszerű feladata is, amit a legkülönbözőbb módokon oldottak meg. Maga Sándor többször öltött Wehrmacht- és nyilas egyenruhát és ült be német teherautó volánja mögé, hogy élelmet vagy éppen embereket szállítson az üvegházba, novemberben pedig egyszer az Andrássy út 60-ból szökött meg egy szál nadrágban. A nyilasuralom idején többször razziáztak a Duna-parton, és nem egyszer spontán tűzharcba keveredtek nyilas kivégző-különítményekkel. Január 12-én, mivel már semmi étel nem maradt az üvegházban, elvállalta, hogy elfogatja magát az oroszokkal, és segítséget kér tőlük. A csapatok 18-án hajnalban érkeztek meg, és ígéretükhöz híven ellátták élelemmel az üvegház lakóit. Ezek után az interjúalany néhány társával együtt még egy ideig segített a szovjeteknek felkutatni a fasisztákat, végül pedig hazaküldték Ungvárra. Hazatérve kellett szembesülnie vele, hogy apja üzletét kirabolták, a lakásukba pedig idegen emberek költöztek. Az édesanyját egy tábor evakuálása közben, az apát pedig egy gyár udvarán végezték ki a németek. A holokausztot egy nagybácsi, két nagynéni, és az anya egyik másodunokahúga élte túl a családból. Sándor a háború után nem sokkal megházasodott, feleségétől, aki szintén holokauszttúlélő, egy gyertmeke született. Ő maga 1947-ig nem tudott szabadulni egy rendőri-katonai alakulattól, amelybe gyakorlatilag erőszakkal szervezték be, ezek után viszont nyugalmasabb életet kezdett élni. Mivel magas állami összeköttetései voltak, az ötvenes években nem szűkölködött megbízatásokban: rábízták Kárpátalja iparának megszervezését, iskolákat, kulturális intézményeket alapított, és miután 1956-os tevékenysége miatt két évet kellett dolgoznia egy kőbányában, ismét magas pozícióba jutott az iparügyi minisztériumban. 1989-ben költözött át Magyarországra, nem sokkal ezután pedig a családját is áthozatta.

The folder contains: 2 sound files of interview (2 .mp3 and 2 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp

A mappa tartalma: interjú 2 audio fájlja (2 .mp3 és 2 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger Molnár Gyuláné a húszas évek derekán született egy veszprém megyei faluban, zsidó családban. Szülei nem voltak vallásosak, de a nagyobb ünnepeket megtartották. Hárman voltak testvérek, közülük az interjúalany volt a legidősebb. A faluból vitték el őt, és egész családját a pápai gettóba. Itt édesapját még a deportálások előtt egy éjjel elhurcolták, és soha többé nem hallottak felőle. Rokonságából mindenki az Auschwitzba tartó transzportokba került. A lágerből népes családjából csak testvérei és ő maga tértek haza, rajtuk kívül minden rokont meggyilkoltak. Az interjúalanyt néhány hétig Birkenauban dolgoztatták, majd átkerült Ravensbrückbe, ahol különböző gyárakban fogták munkára. Végül itt szabadult fel 1945 tavaszán. A háború után két testvérével visszaköltöztek szülőfalujukba. M.Gy.-né egy évvel hazatérését követően megházasodott, férjétől három gyermeke született. Legkisebb fia tragikus módon egy orvosi műhiba miatt csecsemőkorában életét vesztette. Férjével a faluban kisboltot kezdtek üzemeltetni, melyet az interjúalany a férfi halála után adott el. Életében központi szerepet töltött be a segítségnyújtás: többek között hosszú évekig karitatív tevékenységet végzett, és aktív szerepet vállalt a falu iskolájának fejlesztésében. Idős korára nyugdíjas klubot szervezett, melyet nagy örömmel vezet.

The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó Gábor az 1920-as évek második felében született Budapesten. Édesapja a Népszava újságírója volt, édesanyja pedig otthon volt a gyerekekkel. Rendszeresen sok gyerek volt náluk, édesanyjuk szinte minden nap társaságot biztosított Gábornak és a nála egy évvel idősebb nővérének. Az interjúalany az elemi osztályokat nyolcadik kerületi iskolákban végezte el. A család szerette volna gimnáziumba járatni, erre azonban a zsidótörvények miatt nem volt semmi esély így polgári iskolában folytatta tanulmányait. A háború előtt órásinasként dolgozott egy rövid ideig. 1944. március 20-án az apát elvitték munkaszolgálatra, nekik hármuknak pedig csillagos házba kellett költözniük. Így kerültek az apai nagymamához egy újlipótvárosi lakásba, ahonnan ősszel ki kellett költözniük. Egy közelben lévő házba kerültek, itt egy idős házaspár lakásában kellett elszállásolniuk magukat. Az átköltözésüket követő reggel kolompolásra ébredtek: nyilasok gyűjtötték össze a tizenhat és negyven év közötti zsidókat. Mivel az interjúalany ekkor még nem töltötte be a tizennegyedik életévét, ő a házban maradhatott. Mindegyiküknek volt svájci menlevele, Gábor nővéréét azonban nem fogadták el, így őt anyja nélkül terelték a csoportba. Ekkor az édesanyának súlyos döntést kellett meghoznia: választania kellett a menetbe bekerült lánya, és az egyedül maradt fia között. Végül beállt a csoportba lányához, Gábornak pedig sikerült visszamennie az újlipótvárosi lakásba a nagymamához, ahol némiképp nagyobb biztonságban volt. Nem sokkal később édesanyja és nővére is megjelent a lakásban: Raoul Wallenberg svéd diplomata Hegyeshalomnál megállította a menetet, és sikerült elérnie, hogy a rabokat visszafordítsák a főváros felé. Miután ismét egyesült a család, Rákoskeresztúrra kerültek egy ismerősükhöz, aki egészen a felszabadulásig bújtatta őket. Amikor az ostrom után visszatértek a tizenharmadik kerületi lakásba, a nagymamát nagyon rossz állapotban látták viszont, már csak napjai voltak hátra. Gábor édesapja pedig már visszatért Budapestre, amikor egy bombatámadás alkalmával életét vesztette. A háború után Gábor kereskedelmi iskolát végzett, eközben különféle alkalmi munkákat vállalt, leginkább építkezéseken dolgozott. Később tüzértiszti iskolát végzett, aminek kapcsán Makóra került. Itt ismerte meg feleségét, akivel az ötvenes években házasodtak össze. Budapesten telepedtek le, és egy gyermekük született. Az 1956-os események után az interjúalany leszerelt, majd segédmunkásként dolgozott, végül diszpécserként ment nyugdíjba.

The folder contains: 4 sound files of interview (4 .mp3 and 4 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour

A mappa tartalma: interjú 4 audio fájlja (4 .mp3 és 4 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat Andor egy budapesti zsidó család gyermeke, az 1920-as években született. Családjával a belvárosban laktak, itt végezte az elemi, és a polgári osztályokat. Habár szülei szerették volna taníttatni és egyetemre küldeni, a numerus clausus miatt erre nem volt lehetősége, így dolgozni kezdett. 1943 nyarán hívták be munkaszolgálatra Budapestre. Mivel Andor ekkor egy komoly műtét előtt állt, és egészségügyi állapota is leromlott a megelőző hónapokban, alkalmatlannak nyilvánították. Legközelebb fél év múlva kellett volna jelentkeznie, amit nem tett meg, ezért pár nappal a határidő lejárta után egy csendőr jelent meg a lakásuknál. Az interjúalanyt ekkor szökésben lévő munkaszolgálatosnak nyilvánították, ezért azonnal be kellett vonulnia, ez esetben már az Ojtozi-szoros közelében lévő Bereckre. Andornak itt rögtön egy hetet fogdában kellett töltenie, ahol ugyan szörnyű körülmények uralkodtak, mégis ennek köszönheti megmenekülését. Korábbi betegségének tünetei kiújultak, ezért a század zsidó orvosa beutalta egy kolozsvári kórházba. Rövid itt tartózkodás után a kórház dolgozói elküldték Andort és a többi munkaszolgálatost, egy közelgő ellenőrzésre hivatkozva. Amikor az interjúalany visszatért Bereckre már csak néhány társa és egy őrmester tartózkodott a barakkoknál. Kiderült, hogy a század egészséges tagjait Kárpátaljára vezényelték, ahol később szinte kivétel nélkül mindannyian életüket vesztették. Andor egy új alkalmatlanságot igazoló dokumentum birtokában visszakerült Budapestre, a németek bevonulását megelőző napon, 1944. március 18-án. A vészkorszakot a budapesti gettóban élte túl. A negyvenes évek vége óta házas, egy gyermeke született. Budapesten él.

The folder contains: 5 sound files of interview (5 .mp3 and 5 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp, death march

A mappa tartalma: interjú 5 audio fájlja (5 .mp3 és 5 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger, halálmenet Nagy Sándorné Kiskőrösön született a húszas évek derekán. Családja vallásos volt, a zsidóság neológ irányzatához tartoztak. Szülei kereskedők voltak, egy cipész- és egy kézimunka üzletük volt a városban. Iskolái elvégzése után az interjúalany is kivette a részét a családi vállalkozásokból, és eladóként dolgozott az üzletekben. 1944-ben a kiskőrösi gettóba kerültek, ahonnan a kecskeméti téglagyárba hurcolták a családot. Apját már korábban behívták munkaszolgálatra, így N.S.-né két testvérével és édesanyjával volt, amikor bevagonírozták őket, és bekerültek egy Auschwitzba tartó transzportba. A lágerben édesanyjukat azonnal elválasztották tőlük, és a gázkamrába küldték. Az interjúalany pár hét múlva nővérével került Ravensbrückbe, majd onnan egy Berlin melletti fegyvergyárba. Fiatalabb testvérüket azonban nem választották ki munkára, és csak a háború után tudták meg, hogy a tábor felszabadulása előtti napokban halt meg. A háború vége előtt északra hajtották őket, és a szovjetek szabadították fel a csoportot egy kis faluban. Onnan gyalog mentek Krakkóig, majd rövid debreceni és budapesti tartózkodás után visszatértek Kiskőrösre. N.S.-né a negyvenes évek végén megházasodott, és férjével Budapesten telepedtek le. Könyvelői végzettséget szerzett, majd nyugdíjba vonulásáig ebben a szakmában dolgozott. Két gyermekük, és hat unokájuk van.

The folder contains: 1 sound file of interview (1 .mp3 and 1 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (1 .mp3 és 1 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Neszmélyi Béláné az 1920-as években látta meg a napvilágot Debrecenben, egy neológ zsidó családban. Édesanyját gyerekkorában, húga születése után nem sokkal elvesztette, így apja és annak második felesége nevelte fel. Családi konfliktusok miatt amint lehetősége nyílt rá felköltözött Budapestre. Minden bizonnyal ez mentette meg az életét: apját, húgát és nevelőanyját a debreceni téglagyárban látták utoljára a túlélő ismerősök, az interjúalany sem tudja, hogy mi lett a sorsuk. N.B.-né Budapesten egy nyilasházzal szembeni albérletben lakott. A vészkorszakot egy barátja segítségével élte túl, aki Csepelen bújtatta 1945 januárjáig. A háború után családja életben maradt tagjait keresve visszament Debrecenbe, de csak egy nagybátyját találta ott. Visszatért Budapestre, és itt dolgozott varrónőként nyugdíjazásáig. Kétszer ment férjhez, egy gyermeke született első házasságából.

The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, forced labour, prisoner of war

A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3 és 10 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, munkaszolgálat, hadifogoly Nyeső Sándor Miskolcon született a húszas évek elején. A városban ekkor nagyjából huszonötezer zsidó élt, és jelentős részük vallásos volt, csakúgy, mint Sándor családja. Édesapja nyomdász volt, és az interjúalany, miután elvégezte a polgári osztályoka,t nyomdász inasként szintén a szakmában kezdett dolgozni. Elmondása szerint ez egy megbecsült foglalkozásnak számított, ezért családja nagy tiszteletnek örvendett a háború előtti Miskolcon. Nagy családban nőtt fel, két fiú és három lány testvére volt. Bátyjai meggyőződéses baloldaliak voltak, akik részt vettek a munkásmozgalomban is, egyikük több mint tíz évig volt börtönben. Sándor munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot: először Pétervásárára hívták be, ahonnan Rimaszombatra, majd Losoncra került. Századából, mely eredetileg 214 főből állt, mindössze négyen maradtak életben. Parancsnokuk, egy kiugrott katolikus pap és a század börtönből szabadult keretlegénye kegyetlenül bánt velük, rendszeresek voltak a tizedelések, és az embertelen kivégzések. A keretlegényt egy árokásás alkalmával egy ellenséges lövedék ölte meg, parancsnokukat pedig a háború után végezték ki. Amikor már kibírhatatlan volt az éhezés, és a század helyzete teljesen kilátástalannak tűnt, Sándor úgy döntött, hogy megszökik. Mínusz negyven fokban elindult kelet felé, átkelt a befagyott Donon, majd egy magyar katonával együtt egy orosz faluban talált menedéket. Itt szamócateáért cserébe némi élelemhez és és szálláshoz jutottak, azonban hamarosan tovább kellett indulniuk. Menet közben elkapták őket, és egy orosz hadifogolytáborba kerültek. Az interjúalany több hónapot töltött az itteni barakkokban, ahol a kályháknak köszönhetően volt némi fűtésük is. Sándor helyzete akkor fordult ismét rosszra, amikor több hadifogollyal együtt egy kéthetes menetelés során átvitték őket a Donyec-medencébe. Itt egy szénbányában kellett dolgoznia, később pedig kombájn kezelő lett. 1946-ban vonattal került haza Brassón keresztül. Visszatért Miskolcra, majd pár év múlva Pestre költözött. Az ötvenes években nősült meg, két gyermeke, és négy unokája született. Nyugdíjazásáig a Pest Megyei Hírlap tördelőszerkesztője volt.

The folder contains: 10 sound files of interview (10 .mp3); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding, forced labour

A mappa tartalma: interjú 10 audio fájlja (10 .mp3); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás, munkaszolgálat Obláth György közgazdász 1918-ban született Budapesten. Polgári családban nőtt fel, apja Somogy megyei, anyja részben borsodi, részben Nagyvárad környéki zsidó családból származik. 1944-ig műhímző, művirágkészítő üzemük volt, amit apja alapított, majd az ő halála után édesanyja vezette. György az elemi és a polgári iskolák elvégzése után 1936-ban érettségizett. Még ebben az évben jelentkezett az orvosi egyetemre, de származása miatt nem nyert felvételt. Később azonban sikeresen jelentkezett a közgazdász szakra. Miután a zsidótörvények miatt egyre nehezebb volt állást találnia, anyja üzemében kezdett könyvelni. 1940 szeptemberében hívták be először munkaszolgálatra, azonban hamarosan leszerelték, mert egyetemi hallgató volt. A második behívója 1940-ben érkezett meg, ekkor Galántára került kiképzésre, majd Kápolnásnyékre mezőgazdasági munkára. Innen Csalapusztára vitték, ahol egy kőbányában dolgoztatták. A váci elosztó laktanyából került vissza Budapestre egy hadizsákmányraktárba. Ekkor már jobb volt a helyzete, találkozhatott anyjával, és későbbi feleségével is, akivel 1944 áprilisában kötöttek házasságot. A hamis papírokat már tavasszal beszerezték, azonban ezeket csak ősszek kezdték használni. 1944 augusztusában György hamisított magának egy eltávozási engedélyt, és nem ment vissza a gyárba dolgozni. Ekkor kerültek a Szív utcába, ahol felesége nagynénje lakott szintén zsidó férjével. Mindannyian erdélyi menekültnek adták ki magukat, a sárga csilagot egyikük sem viselte. Az interjúalany édesanyja egy svéd védett házban lakott, itt élte túl a vészkorszakot, csakúgy mint felesége szülei. 1945-ben György feleségével egyetemben belépett a Kommunista Pártba, majd az ötödik kerületi előljáróságon dolgozott. 1946-ban az elhagyott javak kormánybizottságában kapott helyet. Az ötvenes évektől számos külkereskedelmi nagyvállalat felőszintű vezetője lett, és tanított a Vörös Akadémián is. A 1960-tól négy évig az Indiai külképviseleten dolgozott, majd hazatérése után részt vett az új gazdasági mechanizmus kialakításában. A hetvenes évek elején ismét félreállították, és Rómába küldték, hogy az ottani külképviseletet vezesse. 1986-ban ment nyugdíjba, de még ezután is dolgozott különböző felügyelő bizottságokban. Két fia született az ötvenes évek során. Obláth György 2012-ben, életének 95. évében hunyt el Budapesten.

The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3 and 3 .dss); info, personal information sheet, consent form, summary, transcript; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, hiding

A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3 és 3 .dss); info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló, interjú átirat; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, bujkálás Obláth Györgyné az 1920-as években született Budapesten. Ő a család első gyermeke, a húszas évek végén egy húga született. Édesapja mérnök volt, édesanyja a kor szokásainak megfelelően otthon volt a gyerekekkel, és a háztartást vezette. Az interjúalany a négy elemi osztályt a Skót Misszió iskolájában végezte, majd a Mária Terézia Leánygimnáziumban érettségizett. Ezután elvégezte a Pikler Emmi és Halász Jenny által mőködtetett egy éves gyermekgondozói és óvónői tanfolyamot. E képzésnek köszönhetően 1942-ben óvónőként helyezkedett el. Férjével, akit már gimnáziumi évek óta ismert, a német bevonulást követő napokban házasodott össze. A házasságot egy városi híresztelés miatt kapkodva kötötték meg, ugyanis az a hír terjedt, hogy a férjes asszonyokat nem viszik el munkaszolgálatra. A soát Budapesten bujkálva, egyik nagynénje Szív utcai lakásában élte túl férjével. Mindannyian erdélyi menekülteknek adták ki magukat, férjével hamis házasságlevelet is szereztek. A sárga csillagot egyszer sem viselte, és rendszeresen járt a vágóhídra húst venni. Szüleinek is ő szerzett spanyol menlevelet, ami egy, az óbudai téglagyárból indított halálmenet során megmentette az életüket. A háború után férjével beléptek a Kommunista Pártba, majd rövidesen annak területi szervezetében kaptak munkát. O.Gy.-né később a Vöröskereszt titkáraként dolgozott, majd közreműködött a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének megszervezésében. Az ötvenes évek során a Szakszervezetek Országos Tanácsába helyezték, a Szociálpolitikai Osztályra. 1953-ban innen elküldték, és előbb a Magyar Híradó- és Domentumfilmgyárba, majd a Főfotóhoz került. Férje külkereskedelmi munkájából kifolyólag több évet töltöttek Indiában és Olaszországban, illetve rengeteget utaztak. Hazatérésüket követően, már nyugdíjas éveihez közelítve az interjúalany osztályvezető, majd főosztályvezető lett egy áruház nemzetközi osztályán. Házasságából két gyermeke született az ötvenes években.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

8 sound files (4 .dss, 4 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

12 sound files (6 .dss, 6 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

8 sound files (8 .wma), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 2 textual files (1 .doc, 1 .text) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (2 .wma), 1 textual files (1 .text) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

5 sound files (1 .dss, 1 .mp3, 3 .wma), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 31 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

16 sound files (8 .wave, 8 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .wma, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (2 .wma), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1.mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

8 sound files (4 .dss, 4 .wma), 3 textual files (2 .doc, 1 .text) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (4 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (4 .wave), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss,1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 1 textual file (1 .text,1) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .wma, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg), 11 fotó (.jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

18 sound files (9 .dss, 9 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 6 textual files (4 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (2 .wave), 2 textual files (2 .doc) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3),4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (2 .mp3),4 textual files (2 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

8 sound files (4 .dss, 4 .mp3), 6 textual files (3 .doc, 1 .text,1 .jpeg, 1 .pdf) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

1 sound file (1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 3 textual files (3 .doc, 1 .text) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 3 textual files (2 .doc, 1 .text) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 3 textual files (2 .doc, 1 .text) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss,1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

5 sound files (5 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 3 textual files (1 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

20 sound files (14 .wma, 6 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files ( 2 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .pdf) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

2 sound files (1 .dss, 1 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

4 sound files (2 .dss, 2 .mp3), 5 textual files (3 .doc, 1 .text, 1 .jpeg) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.

6 sound files (3 .dss, 3 .mp3), 4 textual files (2 .doc, 1 .text, 1 .pdf) ; Holocaust survivor; narrative biographical interview; testimony; persecution of Jews; Jewish life before and after the 2nd World War. Audio file and textual documents; research database.